Arra gondolt, hányszor átélt már
hasonlót a férfi mellett, amikor az, az egyik pillanatban még a vágytól
fűtve sóvárog utána, a másik pillanatban pedig már a rejtély
megoldásának lehetőségétől csillog izgatottan a szeme.
Néhány perc múlva már a part felé sétáltak, Castle a vállára vetett törölközővel, kezében a Ryan-éktől kapott iratokat szorongatva szaporázta a lépteit, míg Beckett komótosan sétálva követte. Mosolyogva figyelte az előtte igyekvő, izgatott férfit, és várta a reakcióját, ha meglátja, milyen meglepetést készített elő neki. Csak addig kellett türelmesnek lennie, amíg a szemük elé nem tárult a pálmafákkal szegélyezett tengerpart, mert abban a pillanatban látta, hogy Castle megtorpan, és meglepett arccal, csillogó szemekkel fordul felé.
- Te hozattál egy fehér táblát a partra? - kérdezte csodálkozva.
- Gondoltam, megidézem a kapitányság hangulatát, ha már annyira odavagy a nyomozásért.
Castle arcán az örömteli, hálás mosoly pajkossá vált, és huncutul csillogó szemekkel közelebb lépett.
- Meghálálom, hogy belementél ebbe - mondta egy gyors csókot lehelve a nő ajkára, de a következő pillanatban már a kezében levő iratokat lapozva sietett a tábla felé.
- Remélem is! - szólt utána Kate, bár egyáltalán nem volt biztos abban, hogy a szavai eljutottak a férfihoz. Megforgatta a szemét, de a szája sarkában elnéző mosoly bujkált, aztán sóhajtott egyet, és ő is elindult. Elismerően gondolt Manuela-ra és Jose-ra, akik mindent úgy intéztek el a parton, ahogy ő a telefonon kérte: az árnyékba helyezett asztalon jegyzetfüzetek, tollak és egy laptop hevert, mellette két szék és két napozóágy, egy méretes hűtőtáska tele frissítőkkel, és természetesen a Castle-nek meglepetésnek szánt fehér tábla.
A következő órák azzal teltek, hogy Kate adogatta a fényképeket az író kezébe, aki csoportosítva tette fel őket a táblára, és írta alájuk a fiúk által gyűjtött adatokat, amiket a nő diktált neki. Castle nagyot sóhajtva lépett hátrébb, hogy megszemlélhesse az alkotását, amikor minden a helyére került.
- Úgy látom, nem lazsáltak a fiúk - járatta végig szemét az adatokon Kate, miközben magában arra gondolt, mennyi munkával járt, mire mindezt összegyűjtötte Espo és Ryan. Becsülte a kitartásukat és a szorgalmukat.
- Akkor összegezzünk! - állt szembe a táblával Castle, és elgondolkodva dörzsölte meg az állát, de a mozdulat csak pár másodpercig tartott, aztán leengedte a kezét, és kérdőn Kate-re nézett. - Te nem jössz? - pillantott maga mellé, jelezve, hogy a nőnek ott lenne a helye mellette.
Kate, egyik lábát felhúzva, kényelmesen feküdt a napozóágyon, és élvezettel kortyolt a kezében levő hideg koktélból. Komótosan letette a poharat, és napszemüvege mögül figyelte a férfit.
- Innen is látom a táblát - mondta szenvtelenül, bár pontosan tudta, miért akarja Castle, hogy mellé álljon.
- De hát mindig egymás mellett állunk vagy ülünk, amikor elméleteket gyártunk!
- Castle! Csak te gyártasz elméleteket. Én a tényekre hagyatkozom, és oda megyek, ahova a bizonyítékok vezetnek, ehhez pedig nem kell feladnom ezt a mesebeli kényelmet.
- De így hiányérzetem van - duzzogott a férfi, és bánatos kisfiús arcát felöltve, kérlelőn nézett a nőre.
- Na jó, de előtte fürödjünk egyet! - pattant fel Kate a napozóágyról. Egy mozdulattal levette a csípőjére csavart strandkendőt és a napszemüveget, és már sétált is a csendesen hullámzó tenger felé. - Igyál egy kis limonádét is! - szólt hátra figyelmeztetőn.
Castle néhány másodpercig bosszúsan nézett utána, miközben kezét végighúzta verejtékező homlokán. Ahogy az izzadtságcseppektől fénylő tenyerére nézett, rájött, hogy Kate-nek igaza van. Órák óta állt a hőségben a tábla előtt, és figyelmét annyira lekötötték a sokasodó információk, hogy csak most tudatosult benne, hogy mennyire túlhevült a teste. Gyorsan kivett a hűtőtáskából egy kellemesen hűs limonádét, és amíg jóízűen kortyolt a folyadékból, tekintetét nem vette le a hullámokba merülő csodálatos alakról. Egyre gyakrabban tűnt fel neki, hogy milyen gondoskodó a nő. Eleinte csak a kemény nyomozót látta benne, aki csak lassan mutatta meg az érzékeny arcát, majd amikor Kate elfogadta a szerelmét, megmutatta az érzéki, nőies oldalát is, és egyre többször feledkezett rá, hogy úgy óvja, mint egy szerető feleség. Elmosolyodott, hiszen most már valóban az ő szerető felesége a nő. Valahogy mégis meglepte az az odaadó gondoskodás, amit nemcsak akkor tapasztalt, amikor valami sérülés miatt ápolta, hanem olyankor is, mint ez a pillanat, amikor nem volt semmi baja, Kate mégis figyelt arra, hogy igyon és hűtse le a testét a forróságban, vagy néhány órával ezelőtt, amikor bekente a hátát. 6-7 évvel ezelőtt eszébe sem jutott, hogy ilyen is tud lenni a nő, bár ha felvetődött volna benne a kérdés, biztos lett volna a válaszban. Mindig tudta, hogy a kemény külső csak a gyilkosoknak és a férfi munkatársainak szól, mert elég volt megfigyelnie egy, az áldozat hozzátartozóival folytatott beszélgetést, máris kiderült, mennyi empátiával áldotta meg a sors. Sietve indult Kate után, miközben igyekezett nem terhelni túlságosan újra fájó bokáját. Előző nap Kate-nek azt mondta, már egyáltalán nem fáj a lába, ezért nem veszi fel a rögzítőt, de mára kiderült, korai volt az öröme. Örült, hogy Kate éppen úszik, így nem látja, hogy sántít, miközben átkozta magát az ejtőernyős ugrás ötletéért. Bár, ha jobban meggondolta, talán az volt az, amivel a legjobban felbosszantotta Kate-t. Rápillantott az ujján csillogó karikagyűrűre. Akárhogy is volt, megérte a kockázatot - gondolta, és boldogan belevetette magát a hűs vízbe.
Fél óra múlva már a tábla előtt állva törölgette vizes haját, ami kócosan meredt a szélrózsa minden irányába.
- Ez tényleg jólesett - nézett a lábát törlő, kecsesen hajladozó nőre. Tekintete megállt a kerek csípőn. Képzelete hirtelen szárnyra kelt, és elnyíló szájjal, oldalra billent fejjel nézte vágyai tárgyát.
Kate megérezte a rászegeződő tekintetet, de most nem feddő, inkább incselkedő hangon szólt rá a férfira.
- Castle!
- É-én csak a feleségemet nézem, ahogy törölközik - pislogott ártatlan tekintettel az író, mire Kate először elnézően elmosolyodott, de amikor ráfeledkezett a férfi torzonborz hajára, megpróbálta visszafojtani feltörekvő nevetését.
- Mi-mi az? - nézett végig magán az író értetlenül, mivel fogalma sem volt, min derül olyan jót Kate.
- Csak arra gondoltam, milyen arcot vágnál, ha meglátnád magad a tükörben - simított végig a férfi arcán szeretettel, aztán beletúrt a vizes hajszálakba. - Aranyos vagy kócosan - adott magyarázatot, mire Castle arca először felderült a dicséretre, aztán bosszankodva próbálta ujjaival megregulázni összevissza meredező haját.
Kate már sajnálta, hogy elárulta a nevetése, mert elragadónak látta a férfit kócosan, de tudta, mekkora gondot fordít a hajára, és nem szereti, ha csak egyetlen szál is önállósítja magát, és nem arra áll, amerre ő szeretné. Amikor meglátta, hogy Castle, ujjait fésűnek akarja használni, elkapta a kezét, és hogy a figyelmét elterelje, megcsókolta.
- Meg ne merd fésülni! - suttogta a csókba, és elégedetten nyugtázta, hogy a férfi belemosolyog a csókba.
- Csak el ne vonja a figyelmed a nyomozásról az, hogy milyen aranyos vagyok kócosan - jegyezte meg kissé öntelten Castle.
- Az én figyelmemet csak ne féltsd - nézett magabiztosan Kate a kék szemekbe. - Én inkább attól félek, te nem tudsz figyelni, ha nem veszek fel egy köntöst, vagy legalább egy strandkendőt - ringatta meg alig észrevehetően a csípőjét a nő, amivel el is érte a célját. Castle szeme a ringó domborulatokra szegeződött, tekintetében a dicsekvést egy pillanat alatt felváltotta a vágy, aztán nagyot nyelt.
- Azt hiszem, jobb lesz, ha összegezzük, amit eddig tudunk - fordult zavarában a tábla felé, de közben még lopva végigsiklott tekintete Kate-n, aki egy mozdulattal magára csavarta a strandkendőt, és karba font kézzel mellé állt.
- Ha a cirkusz alkalmazottai között van a tettes, mindössze egy napja volt, hogy Miamiból New York-ba utazzon, megölje Antont, eltüntesse a holtestet a Central Park tavában, aztán visszamenjen Miamiba, mert a cirkusz másnap már indult Nassauba - kezdett az összegzésbe Beckett.
- Repülőre nem szállt egyik cirkuszos sem - húzta el csalódottan a száját Castle - hacsak nem álnéven, vagy hamis iratokkal utazott.
Pár percig hallgatagon nézték a számos adatot, amelyek egyre több kérdést vetettek fel bennük.
- A cirkusz igazgatója szerint Anton egyre sikeresebb és elismertebb volt, mint komikus. Nem tud róla, hogy más cirkusz vagy valamelyik tévétársaság megkereste volna egy jobb ajánlattal, mint az övék, ezért váratlanul érte, hogy három hete minden indok nélkül felbontotta a szerződését - töprengett Kate.
- Hát, pedig biztos volt valami indoka, csak még nem tudjuk, hogy mi - bólintott Castle. - Nézd csak! A nők úgy nyilatkoztak róla, hogy közvetlen, barátságos fickó volt, aki testi adottságai ellenére hamar el tudta fogadtatni magát, és szellemességével bárkit elkápráztatott, a férfiak viszont nagyravágyónak, nagyképűnek, törtetőnek írták le.
- Lehet, hogy féltékenyek voltak rá - gondolkodott el Kate, amitől megjelent a két kis ránc a szemöldökei között.
- Egy törpére? - fordult felé értetlenkedve Castle.
- Miért? - vonta meg a vállát Kate. - Én sem azért szerettem beléd, mert tökéletesen állt a hajad.
- Most komolyan, Kate! Ne mondd, hogy nem számított a külsőm!
- Hidd el, sokkal többet nyomott a latban a szellemességed, a humorod, az érzékenységed és az őszinteséged, mint az, hogy mennyire vagy szépfiú!
- Szóval, ha törpe lennék, akkor is szeretnél? - feszegette a kérdést a férfi, és érdeklődve várta a választ.
- Hát ... - mérte végig a magas, erős férfitestet Kate - lehet, hogy egy kicsit szellemesebbnek kellene lenned - villant incselkedve a szeme a férfira, aki bosszúsan szorította össze a száját, mivel úgy érezte, megint alul maradt a nővel szemben.
- Nézzük a tigrisidomárt és a lányát! - terelte gyorsan az ügyre a témát. - Arról sokan tudtak, hogy Marion Hartnett és Anton között szerelem szövődött, de az is nyílt titok volt, hogy Marion apja, Leonard Hartnett nem tudta elviselni a gondolatot, hogy a lánya egy törpébe szerelmes. Az utolsó veszekedésüknek több tanúja is volt, de Leonard-nak biztos alibije van a gyilkosság idejére - bökött egy dátumra a táblán Castle - egy kaszinóban éppen elvesztett egy kisebb vagyont Miamiban.
- Ráadásul Marion azt vallotta, hogy nem tudja, miért bontott szerződést Anton, és állítja, hogy fogalma sem volt róla, hova tűnt el három hete.
- Te elhiszed, hogyha két ember szerelme olyan erős, hogy legyőzi a külvilág ítélkezését, akkor az egyikük csak úgy eltűnik anélkül, hogy a másiknak fogalma lenne arról, hogy hova ment? - húzta össze hitetlenkedve a szemöldökét Castle. - Fogadok, hogy titokban tartották a kapcsolatot!
- Espo-ék átnézték Marion híváslistáját, de semmi gyanúsat nem találtak, Anton motelszobájában pedig telefont sem találtak.
-Talán ... beszélnünk kellene Marionnal - jelent meg mintegy mellékesen Castle, miközben alig várta, hogy Kate rábólintson, és induljanak a cirkuszba, de a nő szúrós tekintetét látva, gyorsan visszakozott. - Persze, előbb rá kellene jönnünk, mit keresett egy lepukkant motelben, és mi lett a kajmán-szigeteki bankból származó ötvenezer dollárral. Mire kellett neki ennyi pénz, és mit csinálhatott vele?
Kate elmosolyodott. Biztos volt benne, hogy személyesen kell beszélniük olyan emberekkel, akik közel álltak Anton Volkovhoz ahhoz, hogy megértsék a történteket, tehát el kell menniük a cirkuszba, de még egy kicsit hagyta sóvárogni Castle-t. Túl kevés információt raktak még össze.
- Azt hittem, jobban izgat az, hogyan került egy nagymacska szorító állkapcsába Anton! - mutatott az áldozat oldaláról készült, a harapásnyomot jól láttató képre Beckett. - Lanie biztosra veszi, hogy a harapás tigristől származik.
- A tigrises ügyünk óta jobban vonzanak a pénzügyek - húzta el a száját Castle, miközben kissé megborzongott az emlékre, amikor kis híján tigriseledellé váltak.
- Na, jó! Írjuk össze, kik azok, akiknek indítéka lehetett megölni Antont, és szedjük össze az összes kérdésünket, amire választ akarunk kapni, hogy holnap, ha Nassauba megyünk, konkrét céljaink legyenek, és ne csak a vakvilágban tapogatózzunk!
- Akkor ... holnap megyünk a cirkuszba? - csillant fel izgatottan Castle szeme, de Kate úgy tett, mintha a táblára koncentrálna, és nem vette volna észre a férfi lelkesedését.
- Tízkor találkozunk Ryan-ékkel az étteremben, hogy pontosítsuk az információkat - mondta közönyösen anélkül, hogy Castle-re nézett volna, de a szeme sarkából pontosan látta, ahogy a férfi csalódottan összeszorítja a száját, és dühösen szisszen egyet. Ekkor lassan felé pillantott, és sejtelmes mosollyal a szája sarkában, úgy téve, mintha egy kétes lehetőségen töprengene, megszólalt. - Persze ... több tény birtokában ... meglátogathatnánk az igazgatót, hogy adjon engedélyt egy világhírű bestseller írónak, hogy anyagot gyűjtsön a cirkusz rejtélyes világáról a következő regényéhez.
- Mi-mi az? - nézett végig magán az író értetlenül, mivel fogalma sem volt, min derül olyan jót Kate.
- Csak arra gondoltam, milyen arcot vágnál, ha meglátnád magad a tükörben - simított végig a férfi arcán szeretettel, aztán beletúrt a vizes hajszálakba. - Aranyos vagy kócosan - adott magyarázatot, mire Castle arca először felderült a dicséretre, aztán bosszankodva próbálta ujjaival megregulázni összevissza meredező haját.
Kate már sajnálta, hogy elárulta a nevetése, mert elragadónak látta a férfit kócosan, de tudta, mekkora gondot fordít a hajára, és nem szereti, ha csak egyetlen szál is önállósítja magát, és nem arra áll, amerre ő szeretné. Amikor meglátta, hogy Castle, ujjait fésűnek akarja használni, elkapta a kezét, és hogy a figyelmét elterelje, megcsókolta.
- Meg ne merd fésülni! - suttogta a csókba, és elégedetten nyugtázta, hogy a férfi belemosolyog a csókba.
- Csak el ne vonja a figyelmed a nyomozásról az, hogy milyen aranyos vagyok kócosan - jegyezte meg kissé öntelten Castle.
- Az én figyelmemet csak ne féltsd - nézett magabiztosan Kate a kék szemekbe. - Én inkább attól félek, te nem tudsz figyelni, ha nem veszek fel egy köntöst, vagy legalább egy strandkendőt - ringatta meg alig észrevehetően a csípőjét a nő, amivel el is érte a célját. Castle szeme a ringó domborulatokra szegeződött, tekintetében a dicsekvést egy pillanat alatt felváltotta a vágy, aztán nagyot nyelt.
- Azt hiszem, jobb lesz, ha összegezzük, amit eddig tudunk - fordult zavarában a tábla felé, de közben még lopva végigsiklott tekintete Kate-n, aki egy mozdulattal magára csavarta a strandkendőt, és karba font kézzel mellé állt.
- Ha a cirkusz alkalmazottai között van a tettes, mindössze egy napja volt, hogy Miamiból New York-ba utazzon, megölje Antont, eltüntesse a holtestet a Central Park tavában, aztán visszamenjen Miamiba, mert a cirkusz másnap már indult Nassauba - kezdett az összegzésbe Beckett.
- Repülőre nem szállt egyik cirkuszos sem - húzta el csalódottan a száját Castle - hacsak nem álnéven, vagy hamis iratokkal utazott.
Pár percig hallgatagon nézték a számos adatot, amelyek egyre több kérdést vetettek fel bennük.
- A cirkusz igazgatója szerint Anton egyre sikeresebb és elismertebb volt, mint komikus. Nem tud róla, hogy más cirkusz vagy valamelyik tévétársaság megkereste volna egy jobb ajánlattal, mint az övék, ezért váratlanul érte, hogy három hete minden indok nélkül felbontotta a szerződését - töprengett Kate.
- Hát, pedig biztos volt valami indoka, csak még nem tudjuk, hogy mi - bólintott Castle. - Nézd csak! A nők úgy nyilatkoztak róla, hogy közvetlen, barátságos fickó volt, aki testi adottságai ellenére hamar el tudta fogadtatni magát, és szellemességével bárkit elkápráztatott, a férfiak viszont nagyravágyónak, nagyképűnek, törtetőnek írták le.
- Lehet, hogy féltékenyek voltak rá - gondolkodott el Kate, amitől megjelent a két kis ránc a szemöldökei között.
- Egy törpére? - fordult felé értetlenkedve Castle.
- Miért? - vonta meg a vállát Kate. - Én sem azért szerettem beléd, mert tökéletesen állt a hajad.
- Most komolyan, Kate! Ne mondd, hogy nem számított a külsőm!
- Hidd el, sokkal többet nyomott a latban a szellemességed, a humorod, az érzékenységed és az őszinteséged, mint az, hogy mennyire vagy szépfiú!
- Szóval, ha törpe lennék, akkor is szeretnél? - feszegette a kérdést a férfi, és érdeklődve várta a választ.
- Hát ... - mérte végig a magas, erős férfitestet Kate - lehet, hogy egy kicsit szellemesebbnek kellene lenned - villant incselkedve a szeme a férfira, aki bosszúsan szorította össze a száját, mivel úgy érezte, megint alul maradt a nővel szemben.
- Nézzük a tigrisidomárt és a lányát! - terelte gyorsan az ügyre a témát. - Arról sokan tudtak, hogy Marion Hartnett és Anton között szerelem szövődött, de az is nyílt titok volt, hogy Marion apja, Leonard Hartnett nem tudta elviselni a gondolatot, hogy a lánya egy törpébe szerelmes. Az utolsó veszekedésüknek több tanúja is volt, de Leonard-nak biztos alibije van a gyilkosság idejére - bökött egy dátumra a táblán Castle - egy kaszinóban éppen elvesztett egy kisebb vagyont Miamiban.
- Ráadásul Marion azt vallotta, hogy nem tudja, miért bontott szerződést Anton, és állítja, hogy fogalma sem volt róla, hova tűnt el három hete.
- Te elhiszed, hogyha két ember szerelme olyan erős, hogy legyőzi a külvilág ítélkezését, akkor az egyikük csak úgy eltűnik anélkül, hogy a másiknak fogalma lenne arról, hogy hova ment? - húzta össze hitetlenkedve a szemöldökét Castle. - Fogadok, hogy titokban tartották a kapcsolatot!
- Espo-ék átnézték Marion híváslistáját, de semmi gyanúsat nem találtak, Anton motelszobájában pedig telefont sem találtak.
-Talán ... beszélnünk kellene Marionnal - jelent meg mintegy mellékesen Castle, miközben alig várta, hogy Kate rábólintson, és induljanak a cirkuszba, de a nő szúrós tekintetét látva, gyorsan visszakozott. - Persze, előbb rá kellene jönnünk, mit keresett egy lepukkant motelben, és mi lett a kajmán-szigeteki bankból származó ötvenezer dollárral. Mire kellett neki ennyi pénz, és mit csinálhatott vele?
Kate elmosolyodott. Biztos volt benne, hogy személyesen kell beszélniük olyan emberekkel, akik közel álltak Anton Volkovhoz ahhoz, hogy megértsék a történteket, tehát el kell menniük a cirkuszba, de még egy kicsit hagyta sóvárogni Castle-t. Túl kevés információt raktak még össze.
- Azt hittem, jobban izgat az, hogyan került egy nagymacska szorító állkapcsába Anton! - mutatott az áldozat oldaláról készült, a harapásnyomot jól láttató képre Beckett. - Lanie biztosra veszi, hogy a harapás tigristől származik.
- A tigrises ügyünk óta jobban vonzanak a pénzügyek - húzta el a száját Castle, miközben kissé megborzongott az emlékre, amikor kis híján tigriseledellé váltak.
- Na, jó! Írjuk össze, kik azok, akiknek indítéka lehetett megölni Antont, és szedjük össze az összes kérdésünket, amire választ akarunk kapni, hogy holnap, ha Nassauba megyünk, konkrét céljaink legyenek, és ne csak a vakvilágban tapogatózzunk!
- Akkor ... holnap megyünk a cirkuszba? - csillant fel izgatottan Castle szeme, de Kate úgy tett, mintha a táblára koncentrálna, és nem vette volna észre a férfi lelkesedését.
- Tízkor találkozunk Ryan-ékkel az étteremben, hogy pontosítsuk az információkat - mondta közönyösen anélkül, hogy Castle-re nézett volna, de a szeme sarkából pontosan látta, ahogy a férfi csalódottan összeszorítja a száját, és dühösen szisszen egyet. Ekkor lassan felé pillantott, és sejtelmes mosollyal a szája sarkában, úgy téve, mintha egy kétes lehetőségen töprengene, megszólalt. - Persze ... több tény birtokában ... meglátogathatnánk az igazgatót, hogy adjon engedélyt egy világhírű bestseller írónak, hogy anyagot gyűjtsön a cirkusz rejtélyes világáról a következő regényéhez.
Köszönöm! Örülök, hogy tetszik, hogy ilyen kitartóan olvasol, azt meg különösen, hogy szántál időt arra, hogy írj véleményt! Mindig azt mondom, hogy igyekszem gyorsabban hozni a folytatást, de mostanában valahogy nem akar összejönni :( Azért valóban igyekszem a következővel :)
VálaszTörlés