Változatok egy témára 8/28

- Mi az, Castle? Hova lett a híres sármod? Nem tudod rávenni Beckett-et, hogy örömöt szerezzen neked a nászutatokon? - kérdezte csipkelődve Javi, Ryan pedig barátjához csatlakozva, kaján mosollyal a szája sarkában várta a választ.

Castle arca egy pillanatra megdermedt, de a következő másodpercben már fensőbbséges nyugalommal mosolygott a két nyomozóra.

- Csak nézzetek rám! Mit láttok? - kérdezte, majd azonnal meg is válaszolta a saját kérdését. - Egy boldog embert. És most nézzetek magatokra! - mondta, miközben hirtelen elkomolyodott, és aggódó arcot vágva, kutató tekintettel kezdte vizsgálgatni a két férfit, majd Kate felé fordult. - Beckett, te is látod? - húzta össze a szemét ijedséget játszva, majd újra végigmérte a két nyomozót, és úgy tett, mintha valami rémséget látna. - Szerintem egyre sárgábbak! Csak nem az irigységtől sárgulnak?

Kate a nevetését visszafojtva, szája sarkában bujkáló mosollyal figyelte a három férfi arcán végbemenő változásokat. A fiúk kaján vigyora lassan bosszús grimasszá változott, Castle kínos meglepettsége eltűnt, és elégedetten,  sőt, diadalittasan csillogott a szeme.

- Ha-ha! - húzta el a száját kínosan feszengve Javi - Tévedsz, ha azt hiszed, hogy az irigység beszél belőlünk - próbált magabiztosságot színlelve visszavágni. - Beckett mondta, hogy elvisz a cirkuszba, hogy legyen egy kis örömöd - tette hozzá kihívóan, de közben nem mert Kate-re nézni, mert pontosan tudta, hogy felettese milyen tekintettel reagál a szavaira.

- Ha tudni akarod ... - kezdte Castle, de Kate a szavába vágott.

- Fiúk! - emelte fel figyelmeztetően a kezét, miközben összeszűkült szeme villámokat szórt. Esze ágában sem volt hagyni, hogy Espo a nászútjuk olyan intim pillanatának elmesélésére szedje rá Castle-t, ami nem tartozik rá.

Egy másodpercre megfagyott a levegő, és a három férfi ijedten fordult felé, aztán Castle pislantott egyet, és ártatlan tekintettel, lassan újra kezdte a megkezdett mondatot. Szavait ugyan Espo-nak szánta, de szemét nem vette le Kate-ről.

- Ha tudni akarod, olyan örömökben volt részem, amiről még csak nem is álmodtam, de ezt csak akkor érthetnéd  meg, ha egyszer az oltár elé vezetnél egy olyan különleges nőt, mint Beckett - eltette ki őszintén a szavakat, amelyekben nyoma sem volt a dicsekvésnek vagy a nagyotmondásnak. - A cirkusz csak ráadás - vigyorodott el Espo felé fordulva.

Ryan, aki eleinte még élvezte a csipkelődést, később úgy érezte, azzal, hogy Castle férfiúi büszkeségét próbálják megtépázni, kényelmetlen helyzetbe hozzák Beckett-et, és ezt nem akarta. Feszengve lépett kicsit hátrább, és magában már örült, hogy az író kivágta magát, sőt, már Espo állt vesztésre a szócsatában. Nem akarta elrontani a barátai nászútját egy gyerekes élcelődéssel, még akkor sem, ha Beckett olyan magas labdát adott, amit muszáj volt lecsapni.

- Ránk ... azt hiszem ... vár a munka - fogta meg Javi vállát, mielőtt az dühösen visszavághatott volna valami csípős megjegyzéssel a székében önelégülten hátradőlő írónak, és felállva jelezte, hogy jobb lenne indulni.

- Én is azt hiszem - szólalt meg Beckett olyan hangsúllyal, amivel egyértelművé tette, hogy lezárta a témát.

Ryan magában megállapította, hogy míg egy perce még olyan volt Kate, mint egy mézeshetei boldogságában úszó érzéki, gyönyörű bombázó, egy pillanat alatt át tudott változni a felettesükké, a kiváló, határozott Beckett nyomozóvá. Ennek meg is lett az eredménye, mert Espo még egy gyilkos tekintetet küldött Castle felé, aztán bosszús grimaszt vágott, és vonakodva, de követte társát, és felállt.

- Ha annyira vágysz a cirkuszba, neked adjuk Grigorij Petrovot, a késdobálót is - vetette oda. - Beszélj vele te! Ryan majd utánanéz az előéletének, én meg kiderítem, hogy nem tett-e valamelyik tévétársaság jobb ajánlatot a cirkusznénál. Valami oka volt, hogy egyik napról a másikra szerződést bontott a kisemberünk a cirkusszal - morogta maga elé az utolsó mondatot, és faképnél hagyta a társaságot.

Ryan még küldött egy félszeg mosolyt Beckett felé, és sietős léptekkel követte barátját.

- Szóval ... csak azért, hogy nekem is legyen egy kis örömöm? - idézte Kate szavait bosszúsan suttogva Castle, amikor a két nyomozó már hallótávolságon kívül esett.

Kate egy pillanatig vacillált, reagáljon-e a férfi felháborodására, de úgy érezte, hogy az ő kétértelmű megjegyzése hozta Castle-t kínos helyzetbe, az a legkevesebb, hogy elismeri a hibáját. 

- Rendben. Elismerem, nem volt a legszerencsésebb megfogalmazás, de mégsem mondhattam, hogy mi már megbeszéltük, hogy körülszimatolunk a cirkuszban.

- Hm ... és inkább engem állítottál céltáblának, nehogy Espo önérzetét megsértsük? - kérdezte durcás arccal az író.

Kate végigfuttatta kutató tekintetét Castle sértettséget sugárzó vonásain. Úgy ismerte a férfi arcának minden rezdülését, mint a tenyerét, ezért nem kerülte el figyelmét a ravaszkás mosolyt visszafojtó száj alig észlelhető rezzenése, a túl hosszú pislantás, a feszes arcizmok, amelyek el akarták rejteni az igazi érzelmeket, de legfeltűnőbb volt a kihívóan oldalra billentett fejtartás. Mind azt sugallták Kate-ek, hogy a férfi csak játszik, és ezzel a színlelt sértődéssel el akar valamit érni.

- Először is: a fiúk ismernek, és tudják, hogy melyikünk hogyan reagálna egy olyan ötletre, hogy civilként nyomozunk egy cirkuszban, tehát nem viselkedhettem másként. Másodszor: tudom, hogy mire megy ki a játék - nézett átható tekintettel a férfi szemébe, aki ártatlanul pislantott, és meghúzta a vállát.

- Nem tudom, mire gondolsz.

- Á! Szóval nem várod, hogy kárpótoljalak a kínos helyzetért? - húzta fel kihívóan a szemöldökét a nő.

Most Castle-n volt a csodálkozás sora. Hogyan lehet, hogy Kate azonnal átlát rajta? Vagy ő rossz színész, vagy Kate gondolatolvasó - morfondírozott magában. - Vagy egyszerűen csak Beckett tényleg olyan kiváló nyomozó, mint amilyennek tartja, és ennélfogva képes olvasni még a szempillája rebbenéséből is - állapította meg.

- Most, hogy így szóba hoztad ... hm ... nem is rossz ötlet - tett úgy, mintha csak most töprengene el a lehetőségen, aztán pajkos mosollyal az arcán a  nőhöz hajolt, karjával átölelte a derekát, és gyengéden megcsókolta. - De csak ha te is szereted a kárpótlást - súgta a csókba.

- Ümmm ... - nyögött az édes érintéstől halkan Kate, aztán amikor ajkaik elváltak egymástól, ujját játékosan végighúzta a férfi arcán. - A kárpótlás legalább olyan jó, mint a szunyókálás - harapta be érzékien az alsó ajkát, miközben érzékien csillogó szeme a férfi tekintetét kereste.

Castle elégedetten elmosolyodott. Nézte a zöldesbarna szivárványhártyán pajkos táncot járó fényeket, és arra gondolt, mennyire élvezi ezeket a kis évődő játékokat, Kate beszédes tekintetét, ujjainak finom érintését, amelyek most éppen a füle mögötti hajszálakkal játszadoztak, a titkos kifejezéseket, amivel a szeretkezéseiket hívják. Eszébe jutott a szó, ami különleges szerepet játszott a kapcsolatukban.

- Tudod, hogy egyre több titkos szavunk van? - kérdezte.

- Azt hiszem, ha egy házaspár egyik tagja író, akkor nem meglepő, hogy a szavak különleges jelentőséggel bírnak a kapcsolatukban - nevette el magát Kate, és futó csókot lehelt a férfi szájára - de ha még a cirkuszba is oda akarunk érni, jó lesz igyekezni - figyelmeztette az írót, aki egyetértően bólintott.

Egy óra múlva már az írásos engedéllyel a kezükben léptek ki az igazgató irodájából. Beckett-et már meg sem lepte, milyen könnyen megetette Castle a cirkuszt vezetőjével, hogy anyagot szeretne gyűjteni a következő regényéhez, és az milyen hamar beleegyezett a szokatlan kérésbe. Bizonyára nehezebb dolga lett volna, ha az igazgató egy mogorva férfi, de az ötvenes évei elején járó, szigorú tekintetű nő valószínűleg nem tudott ellenállni az író sármjának és meggyőző előadásmódjának, amit Kate messzemenően megértett.

- Tudod, lehet, hogy tényleg írok egy olyan regényt, ami a cirkusz titokzatos kulisszái mögött játszódik - fordult felé Castle, aki le sem tagadhatta volna, milyen izgalomba jött a különleges lehetőségtől. - Kivel beszéljünk először? - pillantott az igazgatótól kapott listára, amin a társulat tagjai szerepeltek.

- Bármennyire is szeretnél Jasminával, a guminővel kezdeni - kapta ki a lapot a férfi kezéből Kate - Marion Hartnett lesz az első. Szerette Antont, és tartotta vele a kapcsolatot azután is, hogy a férfi New Yorkba utazott.

- Mi-miből gondolod, hogy Jasminával akartam kezdeni? - háborgott duzzogva Castle, de Kate csak egy villámló tekintetet küldött felé, mire a férfi magyarázkodni kezdett. - Nem gondolod, hogy túl feltűnő azonnal éppen Marionhoz mennünk? Ha látja, hogy a társulat többi tagjával is beszéltünk, természetes lesz neki, hogy őt is faggatjuk, így elültethetjük a gyanakvását.

Kate lelassította a lépteit, mert Castle szavai elgondolkodtatták.

- Rendben. Talán igazad van - mondta a névsort vizsgálva, miközben azon tűnődött, ki lenne az ideális kezdő interjúalany. A következő pillanatban ki is zökkent a gondolatmenetből, mert a hirtelen megtorpanó író elkapta a karját, és megállásra késztette.

- Mi az? - nézett a férfira meglepetten, aki az óráját tanulmányozta önelégült mosollyal az arcán.

- Semmi, csak meg akarom jegyezni ezt a pillanatot.

Kate összehúzott szemöldökkel próbált rájönni, mitől olyan különleges ez a pillanat, amikor bevillant az utolsó, önkéntelenül kiejtett mondata.