Változatok egy témára 8/27

- De ha nem hiszed, akár meg is kérdezhetjük őket - intett fejével Espo mögé, jelezve, hogy a nyomozó és az író már közelednek feléjük, mire Javi összeráncolta a szemöldökét, és vadul megrázta a fejét.

- Sziasztok, srácok! - kiáltott feléjük már messziről Castle fülig érő vigyorral az arcán. - Szedtetek össze új információkat? - kérdezte jóhiszeműen, és nem értette, miért fordul felé villámokat szóró tekintettel Espo, és miért teszi nyugtatón társa vállára a kezét Ryan, miközben felállva helyet szorít nekik az asztalnál.

- Igen, van néhány új hírünk - mondta gyorsan, hogy megelőzze Javi morgolódását.

- Ami annak az eredménye, hogy tegnap egész nap vallomásokat vettünk fel, folyószámla kivonatokat és híváslistákat bogarásztunk - tette hozzá bosszúsan Espo, miközben szúrósan az íróra nézett. - És te mit csináltál, Castle? Sütkéreztél a napon, és koktélt szürcsölgettél?

Castle megtorpant, és az arcára fagyott a mosoly. Érezte, hogy Espo bal lábbal kelt, de nem egészen értette a csípős megjegyzés okát, ezért kérdőn Ryan-re pillantott, aki kínosan feszengve kínálta őket hellyel.

Kate, Castle-lel ellentétben, pontosan tudta a nyomozó kitörésének okát. Espo ambiciózus volt, katonaként megszokta, hogy minden akció után megkapta a jól megérdemelt elismerést, tiszteletet vívott ki magának, és a legjobbak között tartották számon. A rendőrségnél azonban úgy érezhette, hogy csak a másodhegedűs szerepe jut neki, ráadásul nem tudta elkápráztatni agyafúrt elméletekkel a környezetét. Ő az adatgyűjtés és a tények embere volt, és noha tisztában volt azzal, milyen fontos a munkája, hogy a jó meglátásaival sokszor viszi előre egy ügy megoldását, egyéni elismerést soha nem kapott. Katonaként egy emberként könyvelhette el a sikert, itt az mindig a csapaté volt. Castle megjelenése csak rontott a helyzeten, mivel a különleges ügyek különleges gondoldást igényeltek, és ez leginkább az író sajátja volt. Beckett érezte, hogy Espo ezt a nyomozást lehetőségként élte meg, amely során be tudja bizonyítani, hogy nélkülük is boldogul, erre ők megjelentek a színen. Nem akarta, hogy a férfi úgy érezze, hogy ők Kevinnel dolgoznak, Castle és ő pedig learatják a babérokat.

- A napozás és a koktélszürcsölgetés az én reszortom volt - szólalt meg Kate szenvtelenül, és egyenesen Javi szemébe nézett, mert tudta, a férfi húgaként szereti, ezért nem rá, hanem Castle-re orrol. - Őt jól megdolgoztattam - intett a fejével Castle felé, mire Javi arcán átfutott egy kis kárörvendő mosoly.

- I-igen - kapcsolt az író, és komoly arcot vágva kezdte ecsetelni, mennyi munkát adott neki Beckett, hogy összegezzék a rengeteg adatot, amit Espo-ék annyi munkával összegyűjtöttek. - A végén gyártottam néhány elméletet, de Beckett nem értékelte nagyra őket - húzta el a száját.

- Persze, hogy nem! - háborodott fel a nő, és lekicsinylően elhúzta a száját. - Azok a tények viszik előre a nyomozást, amit Espo és Ryan összegyűjtenek, nem pedig a te valóságtól elrugaszkodott képzelgéseid - mondta, miközben szeme sarkából látta, hogy Javi elégedett arccal, büszke tartással hátradől a székben. Magában jót derült azon, hogy mennyire kiszámíthatók a férfiak, és milyen kevés elismerés kell ahhoz, hogy jól érezzék magukat a bőrükben.

- Az áldozat telefonját nem találtuk meg, de ha a gyilkos azt hitte, hogy ezzel nyomokat tüntethet el, nagyot tévedett - nyitotta ki az előtte heverő iratokat Ryan, aztán Espo-ra nézett, jelezve, hogy folytassa.

- A kisemberünk a cirkusztól való távozása után még néhány napig az előfizetéses telefonját használta. Tegnap átküldték a kollégák a híváslistáját. Itt van - tolta a papírt Javi Beckett elé, miközben tekintete haragosan villant a kíváncsian felé hajoló íróra, mire az visszakozott, és egy sértődött grimaszt. - Hosszú beszélgetéseket folytatott Marion Hartnett-el, holott a lány azt mondta, nem tartották a kapcsolatot.

- Tehát Marion tud valamit, amit el akar titkolni - bólintott Kate, miközben szemét végigfuttatta a megjelölt hívásokon. Mindegyik több mint tíz percig tartott, tehát a két szerelmesnek sok megbeszélni valója volt.

- Egy ideig azt hittük, Anton biztosan eldobható, kártyás telefonra váltott, hogy ne tudjuk lenyomozni, - vette át a szót Ryan - de aztán tegnap Javi felvetette, hogy talán használta a motel telefonját, ezért felhívta a tulajt. Meg fogtok lepődni azon, hogy mit talált!

- Innen a Bahamákról nyomoztál egy New York-i telefon után? - kérdezte elismerően Castle.

Espo szinte dagadt a büszkeségtől. Kihúzta magát, fejét kissé hátravetette, de nem nézett Castle-re. Úgy beszélt Beckett-hez, mintha az író ott sem lenne.

- A tulaj szinte minden lépését figyelte a nem mindennapi vendégnek. Még sosem volt törpenövésű lakója, és szerintem olyan kíváncsi volt, hogy titkon minden mozdulatát kileste - húzta el megvetően a száját. - Mindenesetre szinte percnyi pontossággal tudta, hogy három egymást követő napon használta a nyilvános telefont, mindig éjjel 11 és éjfél között, és meg volt győződve arról, hogy Anton rosszban sántikált, mert mindig alaposan körülnézett, nem látja-e meg valaki. Persze azt nem tudhatta szegény ördög, hogy az iroda reluxájának lamellái mögül a tulaj kíváncsi tekintete követi minden mozdulatát. Egy órája kaptuk meg az adott időben kimenő hívásokat. Mit gondoltok, kit hívogatott három egymást követő éjszaka a mi kis törpénk? - kérdezte sejtelmes, ugyanakkor büszke mosollyal az arcán, miközben kihívó tekintettel Castle-re pillantott.

Az író már nyúlt volna az asztalon heverő vékony mappa után, de Javi határozottan rátette a kezét, Beckett elé tolta.

Kate magában sóhajtott egyet Espo játékán, amivel Castle fölé akart kerekedni. Egy pillantással végigmérte a két férfit. Javi arcára volt írva a kárörvendő öröm, amiért sikerült felkelteni Castle kíváncsiságát, aztán pedig tudatosítani benne, hogy még várnia kell, Rick-nek pedig még a szája is tátva maradt meglepetésében egy másodpercre, aztán bosszúsan összeszorította, és csalódottan méregette a vele szemben ülő nyomozót. Amikor azonban kinyitotta a a mappát, és a szövegkiemelővel megjelölt telefonszámhoz tartozó névre tévedt a tekintete, már egyáltalán nem érdekelte a két férfi civakodása. Meredten nézte a jól ismert nevet.

- Ki-kit hívott? - eszmélt fel Castle, amikor észrevette a nő döbbenetét.

- Lionel King? - nézett hitetlenkedve Kate Espo-ra, aki elégedetten bólintott.

- Mi? Lionel King? - kiáltott fel Castle, és hogy meggyőződjön a hír valódiságáról, bőszen nyújtogatta a nyakát a víváslista felé. - De hát mit akarhatott Anton az ország leghíresebb ügyvédjétől?

- Minden hívás rövid volt, egyik sem haladta meg a két percet. Szóval, nem hisszük, hogy ügyvédi tanácsot akart kérni tőle - ráncolta elgondolkodva a homlokát Ryan. - Reggel tájékoztattuk Gates-t, ő fogja kihallgatni az ügyvéd urat.

Castle szisszent egyet. Szívesen lett volna tanúja egy Beckett-King szellemi párbajnak, ahol összecsapott volna Kate precíz logikája az ügyvéd ravaszságával, de erről az élményről már le kellett mondania.

- Ugye nem azt sajnálod, hogy nem vagyunk New York-ban? - villant Kate szeme haragosan, mivel azonnal átlátott az írón.

- Nem, nem! - emelte fel védekezőn a kezét a férfi, aztán megfontoltan ejtve ki a szavakat, ártatlan arccal magyarázkodni kezdett. - Csak arra gondoltam, Espo-nak és Ryan-nek sokkal nagyobb tapasztalata van a kihallgatásokban, mint Gates-nek, és biztosan furfangosabbak lennének egy agyafúrt ügyvédnél.

Beckett pontosan tudta, hogy az író füllent, de meglepetten tapasztalta, hogy Javi nem lát át a szitán, hanem megbocsátó tekintettel, egyetértően bólogat.

- Van valami ötletetek? - szólalt meg néhány másodpercnyi töprengés után a nyomozó, ami az előzményeket tekintve mindenkit meglepett. - Most mi van? - nézett a barátaira kérdőn. - Beckettnek szuper logikája és kiváló meglátásai vannak - vonta meg a vállát.

Kate alig észrevehetően elmosolyodott, aztán megköszörülte a torkát, és komolyságot erőltetett magára.

- Az ügyvéd színre lépése kicsit megváltoztatja a helyzetet, de azt hiszem, a cirkuszosok többet tudnak, mint amit első körben elmondtak. Elég zárt világ, tele szakmai féltékenységgel, vagy éppen egymásra utaltsággal. Marion Hartnett biztosan tud valamit. Erős érzelmek fűzték az áldozathoz.

- Szerintem fél - jegyezte meg Ryan. - A kihallgatás alatt rendkívül ideges volt, és ahhoz képest, hogy a szerelmét megölték, sokkal inkább volt elutasító, mint segítőkész. 

- Azért megszorongathatnánk egy kicsit, elvégre már bizonyítani tudjuk, hogy Anton távozása után még napokig tartották a kapcsolatot - vetette fel  Espo.

- A férfiak elég rosszallóan beszéltek Antonról. Talán valamelyikük féltékeny volt - folytatta Kate. - Aztán itt van a késdobáló, Grigorij Petrov. A nevéből ítélve ő is orosz származású. Nem ártana utánanézni, nincs-e valami közös a múltjukban - mondta szelíden, hogy Espo még csak véletlenül se érezze utasításnak a szavait.

- Mi megpiszkáljuk egy kicsit a késdobáló múltját - bólintott egyetértőn Ryan. - Viszont újra kihallgatni az összes akrobatát, zsonglőrt és állatidomárt rengeteg munka lenne - ingatta meg látványosan a fejét, miközben rettentő elkeseredett arcot vágott. Szinte észrevétlenül Javi-ra sandított, aki láthatóan letört a gondolatra, hogy kezdhetnek mindent elölről, és szomorú sorsukon elmerengve vágott egy grimaszt, végül azonban Beckett-re nézve megszólalt.

- Lehet, hogy könnyebben megnyílnának ezek a fura cirkuszi figurák egy rajongó nézőnek, mint egy rendőrnek.

- Játsszam el, hogy cirkuszrajongó vagyok? - vonta össze mérgesen a szemöldökét Beckett, jelezve, hogy egyáltalán nem tetszik neki az ötlet, mire Espo - a beszélgetés során először - elmosolyodott.

- Kihasználhatnád, hogy van egy cirkuszrajongó, kíváncsi íród - csillogtak huncutul sötétbarna szemei, miközben fejével Castle felé intett.

- Én benne vagyok - vágta rá Castle, és mivel néhány perccel korábban rájött, hogy Kate csak annyira akar benn lenni az ügyben, hogy azzal ne bántsa Javi önérzetét, nem árulta el, hogy Beckett és ő mát előző nap megegyeztek abban, hogy körülszimatolnak egy kicsit a cirkuszban. - Kérlek, kérlek, kérlek! - nézett könyörgő kiskutyaszemekkel a nőre, aki úgy tett, mintha semmi kedve nem lenne az egészhez, és olyan arcot vágott, mint akinek a fogát húzzák.

- Na, jó! - tett úgy Kate, mint aki beletörődve a sorsába, megadja magát. - De csak azért, hogy neked is legyen egy kis örömöd a nászutunkon - mondta, de abban a pillanatban tudta, hogy ennél rosszabbul nem is fogalmazhatott volna, mert a két fiú szája azonnal fülig érő vigyorra húzódott.

- Mi az, Castle? Hova lett a híres sármod? Nem tudod rávenni Beckett-et, hogy örömöt szerezzen neked a nászutatokon? - kérdezte csipkelődve Javi, Ryan pedig barátjához csatlakozva, kaján mosollyal a szája sarkában várta a választ.