Változatok egy témára 8/22

Tudták, hogy ezt az éjszakát sem fogják soha elfelejteni.

Castle először csak a kellemes, békés nyugalmat érzékelte, ahogy tudata lassan elhagyta a mély, pihentető álomvilágot, és csak másodpercek múlva tudatosult benne, hogy nem érzi Kate jelenlétét. Csukott szemmel kezdte tapogatni az ágyat, miközben fülelt, nem hallja-e a nő halk szuszogását, vagy a fürdőszobából kiszűrődő vízcsobogást, de mivel csend volt, nyögött egyet, és résnyire nyitotta a szemét. Hunyorogva próbálta elviselni a szobába betörő éles napsugarakat, miközben csalódottan vette tudomásul, hogy a csodálatos éjszakát nem követi az együtt ébredés öröme. Álmatagon nézett körbe. Az este még csukott teraszajtó most nyitva volt, mert az óceán felől fújó parti szél lágyan lebegtette a függönyt. Talán Kate már kinn kávézik, csak nem akarta őt felébreszteni - gondolta, miközben felkészült arra, hogy ha jó a következtetése, akkor a nő biztosan meg fogja csipkedni, amiért annyira kimerítette az éjszaka, hogy jóval később ébredt fel, mint ő. Még egy kicsit engedett a kísértésnek, és csukott szemmel heverészett, amikor halk hangokat hallott beszűrődni a nyitott teraszajtón. Nem értette a szavakat, de azt érzékelte, hogy Kate visszafojtott hangon beszél valakivel, valószínűleg telefonon. Elmosolyodott, hogy a nő milyen figyelmes, hogy nem akarja a hangos beszéddel felébreszteni, de néhány másodperc múlva gyanakodva elkomolyodott, mert az jutott eszébe, hogy előző nap reggel ő ugyanígy beszélt Ryan-nel. Kinyitotta a szemét és felkönyökölt az ágyban. Fülelt.

- Jó ... találkozzunk a ... oroszlános ... három óra ... - hallott meg néhány hangfoszlányt. Értetlenül vonta össze a szemöldökét miközben halkan felkelt, dereka köré csavarta a takaróul szolgáló puha pamutból készült lepedőt, és óvatos léptekkel az ajtó felé indult. Amikor újra meghallotta a nő hangját, megtorpant.

- Nem hiszem, hogy jó néven venné, hogy kihagyom belőle, de majd megoldom, hogy egyedül legyünk - hallotta meg Kate hangját most már tisztán. - Ez a nászutunk, ezért nem hiszem, hogy jó ötlet ezzel tölteni az időnket, de bevallom, most engedek a kíváncsiságomnak.

Castle óvatosan résnyire elhúzta a függönyt, hogy lássa Kate-t, aki köntösben ült az ajtó melletti széken, egyik kezével a kávéját kevergette, másikkal a telefont fogta a füléhez, és kissé előrehajolva hallgatta a vonal másik végén beszélőt.

- Őt nem kell félteni! Néhány órát ki fog bírni nélkülem, elvégre a nászút nem arról szól, hogy egymáshoz vagyunk láncolva - nyugtatta meg a telefonálót. - Rendben, akkor ott találkozunk - bólintott alig észrevehetően, mintha memorizálná a találkozó helyét, aztán kinyomta a készüléket, az asztalra tette, és jól érzékelhető elégedettséggel dőlt hátra a székben.

Castle első döbbenetében még pislogni is elfelejtett. Kate egy találkozót beszélt meg valakivel, de nem akarja, hogy ő is ott legyen? Cikáztak a gondolatai. Újra felidézte a hallottakat, de a végkövetkeztetése mindig ugyanaz volt: Kate le akarja őt rázni, miközben valakivel egyedül akar találkozni. Összeszorult a gyomra. Vajon miből akarja kirekeszteni Kate? Miért akar egyedül lenni, és egyáltalán, kivel beszélhetett? Hirtelen minden világossá vált! Peter Gordon, a helyi újság riportere! Hát persze! Amikor kiderült, hogy a jóképű újságírót jobban érdekli Kate, mint ő, a nő láthatóan eljátszott a gondolattal, mi lenne, ha kötélnek állna, és riportot adna. Igaz, Gates-szel magyarázta, hogy nem utasította el azonnal az ajánlatot, Castle-nek olyan érzése volt, mintha nagyon is tetszene Kate hiúságának a helyzet, bár nem értette, mivel máskor rühellte az újságírókat. Vett egy nagy levegőt és a teraszajtó felé lépett azzal a szándékkal, hogy tiszta vizet önt a pohárba, és megnyugtatja a nőt, hogy nem lesz féltékeny, ha most ő kerül a címlapra, de a következő pillanatban megtorpant. Rosszul esett neki, hogy Kate titkolózik, és nem bízik meg benne annyira, hogy elmondja az interjút. Visszalopózott az ágyba, hasra fordult, és úgy tett, mintha aludna, és közben azon gondolkodott, mit is tegyen ebben a helyzetben. Néhány perc múlva megérezte a szobába áramló friss, sós levegőt, és a hozzá keveredő jellegzetes kávéillatot, majd Kate finom cseresznyeillatát, ahogy közel hajolva hozzá, gyengéd puszit ad az arcára.

- Ümmm - nyújtózkodott nagyot, mintha most ébredne fel.

- Álomszuszék - suttogta szeretettel Kate a fülébe, aztán ajkai közé véve a fülcimpáját, játékosan megharapta. - Csak nem akarod átaludni a nászutunkat?

- Semmiképp - mosolyodott el Castle, miközben azon töprengett, hogyan ugrassza ki a nyulat a bokorból, hogy Kate elárulja, mi a terve - csak mozgalmas volt az éjszaka. Mi lenne, ha ma nem mennénk sehová, csak heverésznénk és süttetnénk a hasunkat a napon, aztán szunyókálnánk egy kicsit - nézett olyan tekintettel a nőre, hogy az értse, hogy szunyókálás alatt valami felettébb kellemes, de egészen más dolgot ért. A biztonság kedvéért azért pajkos mosollyal hozzátette: - Az éjszakai szunyókálásunk is felejthetetlen volt. Talán megismételhetnénk nappal is.

Kate leült az ágy szélére, és elgondolkodó tekintettel, összeszorított szájjal úgy tett, mintha erősen töprengene egy kitérő válaszon, holott már régóta pontosan tudta, hogyan fog reagálni a férfi ötletére.

- Ez igazán vonzó, de valld be, csak azért akarsz maradni, mert háborog a lelkiismereted, amiért tegnap maradni szerettem volna a szigeten, te pedig titokban találkozni akartál a fiúkkal, és a végén az lett, amit te szerettél volna. Érthető, hogy most a kedvemre akarsz tenni - húzta fel egy pillanatra igaza tudatában a szemöldökét, és megsemmisítő pillantást vetett a férfira - de már eleget fürödtem és napoztam. Olvastam, hogy ma egy fesztivál kezdődik Nassauban. Szerintem neked is tetszeni fog, mert mindenféle színes jelmezekbe öltözött táncosok felvonulása lesz. Kicsit olyan, mint a riói karnevál, csak a helyi sajátosságokra épül.

- Hm ... olvastam róla, de ... azt hittem jobban szeretnél kettesben lenni velem, mint egy több ezres vagy tízezres tömegben főni a hőségben - húzta el durcásan a száját a férfi, miközben a egyre inkább beigazolódni látta a gyanúját, hiszen látszott, hogy Kate minden áron Nassauba akar menni. Már csak arra lett volna kíváncsi, hogyan akar megszabadulni tőle a nő, de hirtelen elhatározással inkább nyíltan rákérdezett a gyanújára.

- Kate! Miért nem mondod meg őszintén, hogy azért akarsz Nassauba menni, mert interjút akarsz adni annak a Peter Gordonnak? Én megértem, hogy jólestek az elismerő szavak, és hogy fontos lenne neked, hogy az átlagemberek is lássák, milyen jól végzed a munkádat, sőt Gates is örülne egy kis pozitív hírverésnek - mondta megértően. - Ha nem akarod, hogy ott legyek az interjú alatt, azt is megértem.

Kate elnyíló ajkakkal hallgatta a férfi őszinte szavait, de magában jót mosolygott rajta.

- Mi? Dehogy! Tudod, hogy ki nem állhatom a riportereket és utálok újságíróknak nyilatkozni - mondta felháborodottan, miközben úgy tett, mintha zavarba jött volna a férfi nyílt kérdésétől.

Castle meglepődött. Azt hitte, Kate elérzékenyül a megértésén, és őszintén elmondja, miért is akar interjút adni, de ehelyett a nő zavarba jött, és kitért a válasz elől, sőt, letagadta, hogy mire készül. Egyszerűen nem értette, miért nem őszinte vele Kate egy ilyen apróságban, amit ő maximálisan megértene, sőt támogatná benne. Kezeit a tarkója alá téve, másodpercekig hallgatott és figyelte a nőt, aki nem nézett a szemébe, csak a neki hozott kávét forgatta a kezei között. A csalódás, mint a méreg áradt szét benne. Ismeretlen, keserű érzés lett úrrá rajta. Kényszeredett mosolyt erőltetett az arcára, nyelt egyet, hogy összeszorult torkában életre keltse a hangszálakat, hogy meg tudjon szólalni.

- Persze, elmehetünk, ha azt szeretnéd - szólt reszelősen a hangja.

- Meglátod, te is élvezni fogod - fordult felé Kate.

A nő mosolyától és nyílt, őszinte tekintetétől Castle teljesen megzavarodott. Félreértett volna valamit? De hát mégis hogyan értelmezhetné másként a telefonbeszélgetést? Mi van, ha nem is Peter Gordon-nal beszélt Kate? De akkor kivel? Kíváncsisága lassan legyőzte a csalódását. Már nem akart mást, mint kideríteni, kivel akar Kate találkozni, és főleg, hogy miért nélküle.

A délelőtt, és az Nassauig tartó hajóút nagy része feszengő beszélgetéssel vagy kínos csend közepette telt. Castle agya egyfolytában zakatolt, és minden pillanatban lopva, gyanakodva fürkészte Kate arcát, de a nő önfeledten élvezte Manuela ebédre készített finomságait, és a hajóutat is.

Egy óra múlva már a fesztivál felvonulóira váró tömegben araszoltak, ahogy jobban lássák a színpompás jelmezekbe öltözött táncosokat. A széles utcát betöltötte a várakozó tömeg zsivaja és az óriás hangszórókból áradó karibi zene.

Castle az órájára pillantott. Néhány perc múlva lett volna három óra, amikor a felvonulás kezdődik, de nem tudott másra gondolni, mint hogy Kate, annak ellenére, hogy most önfeledt várakozással figyelte a felvonulás előkészületeit, valamire készül.

Hirtelen elhalkult a zene, és a teret betöltötte a bemondó kellemes baritonja. Üdvözölte a világ minden tájáról idesereglő érdeklődőket spanyolul, majd angolul, bemutatta a szervezőket, végül elkezdte az első felvonulók bemutatását. Az addig zsongó tömeg elcsendesedett, és várakozón nézett a széles út óceán felőli irányába. A várakozás izgalma Castle-re is átragadt, ellenzőt formálva a homlokára tette a kezét, és követte a turisták tekintetét. Érezte, hogy Kate közelebb hajol, és a kezébe nyomja az ásványvizes palackját.

- Ezt fogd meg, kérlek! Keresnem kell egy mosdót. Te maradj itt, sietek vissza! 

Castle figyelmét annyira lekötötte  a hatalmas, színes papírsárkány megjelenése, amit tollakkal díszített fejpántot viselő, bikinis táncosnők kísértek érzéki csípőringások közepette, miközben a levegőt pergő, szambára emlékeztető zene dallama töltötte be, hogy Kate szavait csak távolról érzékelte. Néhány másodperc eltelt, amikor hirtelen a tudatába férkőztek a szavak, és el tudta vonni a figyelmét a dús keblű, széles csípőjű táncos lányokról. A homlokára csapott, és kétségbeesve nézett körbe a mögötte tolongó embertömegen, de Kate-et sehol sem látta.

- Hogy az a ... - dühöngött hangosan, amikor rájött, hogy a nőnek sikerült kihasználnia a figyelmetlenségét, és pontban három órakor lerázni őt. Igyekezett minél gyorsabban átvágni a tömegen, miközben néhány embertől megkérdezte, nem látta-e Kate-t, de csak bosszús tekinteteket kapott cserébe. Amikor végre átverekedte magát a bámészkodókon, és szabad terepre ért, tanácstalanul fordult körbe. Csalódottan járatta körbe újra tekintetét az utca mindkét irányába, abban reménykedve, hogy valahol mégis felbukkan a nő sudár alakja, amikor meglátta az egyik vendéglő bejáratát díszítő két oroszlánszobrocskát.

- Ez az! - csillant fel a szeme, és sietős léptekkel indult az épület felé, miközben fejében Kate délelőtti szavai csengtek: három óra, oroszlánok. Ahogy közelebb ért a teraszon sorakozó asztalokhoz, lelassította a lépteit, végül egy pálmafa törzse mögött megállt, és onnan pásztázta az ebédelő vagy egy kávé mellett kedélyesen beszélgető embereket, de Kate-t sehol nem látta. Érezte, hogy az izgalomtól kiszáradt a szája, szíve pedig zakatolva dobog a mellkasában. Beharapta a száját, és arra gondolt, helyesen cselekszik-e, hogy a nászútjukon Kate után nyomoz, ahelyett, hogy feltétel nélkül megbízna benne, de azzal nyugtatta háborgó lelkiismeretét, hogy a nő meg titkol előle valamit. Percekig várt, hátha Kate valóban csak egy mosdót keresett, és valahonnan felbukkan, de mivel sehol nem látta, lassan az étterem bejárata felé indult. Amíg a napfényes terasz szinte tele volt vendégekkel, a homályba burkolózó belső térben alig volt néhány turista. Castle néhány lépés után megállt, hogy szeme hozzászokjon a félhomályhoz, aztán balról jobbra haladva, módszeresen kutatta tekintete a puha bőrrel bevont falak által elválasztott bokszokat. Nagyot dobbant a szíve, amikor a tőle legtávolabb levő, talán legfélreesőbb asztalnál meglátta Kate-t, aki egy előtte heverő papírt tanulmányozott, aztán mosolyogva kissé előrehajolt, és elismerően bólintva mondott valamit a vele szemben ülőnek, akit viszont jótékonyan takart a bokszokat elválasztó fal.

- Hát mégis - suttogta maga elé csalódottan, és végtelenül megbántottan Castle, mivel nem tudott másra gondolni, mint hogy a háta mögött Kate interjút akar adni Peter Gordon-nak, és a fiatal újságíró által írt szerződéssel vagy a cikk előzetesével olyan elégedett. Csak azt nem értette, miért kellett ezt az egészet eltitkolni előle. Vagy valami egészen másról van szó? Óvatosan közelebb osont, hogy lássa, biztosan az újságírót takarja-e a fal, amikor először ugrott egyet ijedtében, aztán mozdulatlanná dermedt, amikor megérezte, hogy egy erős kéz megszorítja a vállát.