Változatok egy témára 8/20

- Peter Gordon vagyok, a Nassau Guardian újságírója. Kate Beckett nyomozóhoz, és Richard Castle-höz van szerencsém, ha nem tévedek - mosolygott a meglepett íróra.

Castle gyorsan kapcsolt. Tudta, hogy az újságoknak hosszú időn át anyagot szolgáltatott az elrablása, aztán a megmentése, és mire lecsillapodott volna a velük történtek hírértéke, újra a címlapra kerültek az esküvő miatt. Hiába volt a szertartás hirtelen elhatározás, amin csak a legszűkebb család vett részt, néhány nap múlva az egyik magazin újságírója kiszagolta a történteket, és máris megint lecsapott rájuk a sajtó. Ő már megszokta a riportereket, újságírókat, sőt, volt, amikor kimondottan élvezte az interjúkat, de tudta, hogy Beckett a háta közepére sem kívánja őket. A nászút ráadásul egy olyan intim szférája az életüknek, amit a nő biztosan meg akar őrizni kettejüknek, és nem akarja megosztani a világgal, ezért felöltötte udvarias, de tartózkodó mosolyát, és határozottan a fiatalember szemébe nézett.

- Mr. Gordon, megtisztelő, hogy felismert bennünket, és tudom, hogy az olvasók kíváncsiak arra, hogyan tölti a nászútját egy bestseller író, de most nem adok interjút!

Peter néhány másodpercig farkasszemet nézett az íróval, de egyáltalán nem látszott rajta, hogy kiengedné kezéből a sors nyújtotta lehetőséget. Szeme élénken csillogott, ajkán kissé gúnyos mosoly bujkált.

- Félreértett, Mr. Castle! Nem önnel, és nem a nászútjukról szeretnék riportot készíteni - húzta fel a szemöldökét, mintha arra várna, vajon az éles eszűnek tartott író, kitalálja-e jövetele valódi célját.

- Úgy érti ... - döbbent meg Castle. Szemét összehúzta, tekintetében elszántság tükröződött, és kihúzta magát a székben, mint aki kész megvédeni élete szerelmét a gonosz sajtó ármánykodásától. - Úgy érti, hogy a feleségemet akarja zaklatni?

Peter arcáról azonban nem tűnt el a magabiztos, megnyerő mosoly, de  biztonság kedvéért, tiszta szándéka jeléül felemelte a kezét.

- Szó sincs zaklatásról - mondta, és figyelmen kívül hagyva az író villámokat szóró tekintetét, Kate felé fordult. - Beckett nyomozó, talán nem is tudja, hogy egész rajongótáborra tett szert itt a Bahamákon.

- Nocsak! - mosolygott érdeklődve az újságírónak álcázott Peter-re Kate, miközben a szeme sarkából figyelte Castle reakcióit. Magában jót derült az író megrökönyödésén, hogy egyáltalán szóba állt egy riporterrel, ahelyett, hogy egy flegma, csípős megjegyzéssel távozásra bírta volna, ráadásul még érdeklődést is mutat felé. - És honnan ismernek egyáltalán maguk egy New York-i gyilkossági nyomozót?

Peter megpaskolta a vállán lógó laptoptáskát.

- Az internet korában nincsenek távolságok és titkok - nevette el magát a fiú, aztán elkomolyodva, elismeréssel kezdett beszélni. - Az, ahogy felgöngyölítette a vőlegénye elrablásának ügyét, csodálattal töltötte el az embereket. Szinte az első naptól fogva beszámoltunk a eseményekről. Egy idő után olyan izgalommal várták a fejleményeket, mint egy rendkívül izgalmas krimisorozatot, vagyis jobban, mert ez a valóság volt. Nagyon sokan még imádkoztak is, hogy meg tudja menteni az esküvő előtt elrabolt szerelmét, aki a sivatagban kóborolt.

Castle bosszankodva figyelte, mennyire tetszik a helyzet Beckett-nek, és nem értette, hogyhogy nem lát át ennek a kis piócának a piszkos trükkjén. Először legyezgeti a leendő interjúalany hiúságát, és mire az észbe kap, már bele is egyezik a riportba, vagy olyan információkról kezd el beszélni önkéntelenül, amiről nem is akart. Kate sokkal okosabb volt annál, minthogy belesétáljon egy ilyen csapdába, az író most mégis azt vette észre, hogy a nő átszellemült, szerény mosollyal hallgatja az újságíró dicshimnuszát.

- Nem kóboroltam - nyomta meg éllel a szót Castle, miközben remélte, hogy ki tudja zökkenteni a férfit a szóáradatból, de az figyelemre sem méltatva az írót, tovább beszélt.

- Amikor megtalálta a sivatagba ledobott konténert, rekordokat döntött az eladott példányszám! Bevallom, azért amikor mindketten eltűntek, még én is izgulni kezdtem! Persze tudhattam volna, hogy Shaw ügynökre lehet számítani, és kiszabadítja magukat abból a raktárból! Ennek ellenére a magáé a dicsőség, hogy megmentette Mr. Castle-t! - biccentett elismerően Kate felé Peter, mintha meghajolna előtte.

- Azért a sikerhez sok ember munkája kellett, és az is, hogy a férjem okos és kitartó legyen a sivatagban - mondta Kate zavartan mosolyogva, mint akinek jólesik a dicséret, de nincs hozzászokva.

- Honnan tud maga a raktárról és Shaw ügynökről? - ráncolta gyanakodva a homlokát Castle.

- Egy jó újságírónak jó kapcsolatai vannak - vágta rá sejtelmesen Peter, és alig észrevehetően Castle-re kacsintott, aztán elkomolyodva újra Kate felé fordult. - Megtisztelő lenne, ha készíthetnék a szerelméért hősiesen küzdő New York-i nyomozóval egy riportot.

- Nem vagyok valami jó riportalany - mentegetőzött Kate.

- Sok olvasót tenne boldoggá, ha válaszolna néhány kérdésemre - csengett kissé hízelkedve Peter hangja, de azonnal észrevette, hogy talán túllőtt a célon, ezért őszintén hozzátette: - Az édesanyámat és a nagymamámat is boldoggá tenné.

Peter közben arra gondolt, az utolsó mondat még igaz is, mert Phoenix-ben élő szülei és nagyszülei valóban csodálattal olvastak akkoriban az elszánt nyomozónőről.

- Mr. Gordon! Nászúton vagyunk, és a feleségem nem önnel akarja tölteni az idejét - előzte meg Castle Kate-t, és udvarias műmosolynak álcázott utálattal nézett farkasszemet az újságíróval.

Mintha másodpercekre megfagyott volna a levegő a két férfi között, amikor szelíd, kedves hangon megszólalt Kate, hogy feloldja a feszültséget.

- Megtisztelő az ajánlata Mr. Gordon, de ezt még át kell gondolnom.

Castle szája elnyílt csodálkozásában, és még levegőt is elfelejtett venni egy ideig. Döbbenten figyelte, hogy a fiatalember felfirkantja egy szalvétára a telefonszámát, hogy feltétlenül hívja fel Kate, ha meggondolja magát.

- Nekem bármilyen időpont megfelel. Egy ilyen különleges riportalanynak bármikor a rendelkezésére állok - tette le a szalvétát Peter a nyomozó elé, aztán udvariasan elköszönt, és amilyen hirtelen felbukkant, úgy el is tűnt a turistáktól nyüzsgő part forgatagában.

Castle-ben forrt a méreg, több okból is. Ez a zöldfülű kis firkász úgy beszélt Kate-tel, mintha ő ott sem lett volna, aztán a megmenekülését úgy tüntette föl, mintha ő csak céltalanul, körbe-körbe kóborolt volna a sivatagban, mint egy eszement, ostoba áldozat, végül mert olyan simulékonyan, a nő szakmai hiúságára apellálva beszélt, hogy még a tapasztalt Kate Beckett nyomozót is megtévesztette. Legalábbis erre következtetett Kate reakciójából, és abból, amilyen átszellemült mosollyal az arcán kevergette a kávéját.

Castle nem tudta, hogy Kate-nek mekkora erőfeszítésébe kerül, hogy csak mosolyogjon, és ne nevessen fel hangosan. A nő csak a szeme sarkából figyelte a száját összeszorító, magában fortyogó férfit, akinek szűkre vont szemhéjain keresztül is szikrákat szórt a szeme, de nem szólt. Tudta, hogy Castle nem fogja szó nélkül hagyni a történteket, és nem is kellett sokáig várnia.

- Nem hiszem el, hogy bedőltél ennek a kis piócának - szűrte a szavakat a fogai között a férfi.

- Nem dőltem be semminek, Castle - mondta nyugodtan Kate, aztán élvezettel belekortyolt a kávéjába.

- Azt hittem, utálod, ha riporterek faggatnak, erre ez a rámenős zöldfülű meglegyezgette a hiúságodat, te meg máris belementél!

- Castle! - emelte meg a hangját Kate, mielőtt még a férfi teljesen belelovalná magát a saját verziójába. - Először is, nem mentem bele semmibe! Másodszor, pontosan tudom, hogy a dicséret csak egy eszköz volt a kezében. Harmadszor - tette hozzá lágyabb hangon - azt hiszem, féltékeny vagy - mosolygott kihívóan Castle-re, miközben finoman végigsimított a durcás arcon.

- Mi? Hogy én? Féltékeny? - hebegett felháborodva a férfi. - Erre a kis ... kis ... piócára? - húzta el bosszankodva a száját, mivel még új lekicsinylő szót sem talált rá.

- Valld be, meglepett, hogy nem veled, a híres íróval akar interjút készíteni, hanem velem!

- Ugyan, dehogy! - hőkölt hátra felháborodást tettetve, aztán ahogy Kate-re nézett, aki kissé oldalra billentett fejjel, felhúzott szemöldökkel, átható tekintettel várta az igazságot, megadóan sóhajtott. - Na jó, elismerem, kicsit szokatlan ez a helyzet!
Kate elégedetten hátradől a székében, bár sejtette, hogy a férfinak még nyomja valami a lelkét.
- Ugye nem akarsz riportot adni ennek a .... - keresgélte a megfelelő szót a túl jóképű, túl behízelgő modorú, túl fiatal, túl vonzó újságíróra.
- Castle! Ne nevezd megint piócának! Nem tapadt ránk, csak udvariasan egy riportot kért!
- Most miért véded? - duzzogott tovább az író. - Képes kenne legalább egy órára elrabolni tőlem a nászutunkon!
- Reggel még egyáltalán nem zavart, ha néhány órát külön töltünk - szúrt oda a férfinak, és ahogy annak fájdalmasan megrezdült az arca, tudta, hogy telibe talált.
Castle másodpercekig hallgatott, aztán őszinte tekintettel, komolyan megszólalt.
- Az hiba volt, és tanultam belőle - mondta, aztán mint akinek felvillan valami a fejében, hátra dőlt a széken, és kíváncsian méregette Kate-t. - Te komolyan elgondolkodtál azon a riporton, ugye?
Beckett tudta, hogy most kell nagyon figyelnie a válaszára, mert erre fogja építeni a másnapi tervét.
- Utálok interjút adni, és valami furcsa oknál fogva veled szeretnék tölteni minden pillanatot - mosolygott incselkedve a férfira, akinek arcára kiült a tettetett bosszúság mögött a szerelem fűtötte boldogság, de egy pillanat múlva Kate folytatta a mondatot, és Castle arcára ráfagyott a mosoly - de Gates biztosan örülne egy rendőrséget népszerűsítő cikknek. Tudod, mennyire fontos neki a PR! - húzta el a száját Kate, jelezve, hogy ő teljesen más nézőponton van, mint a főnöke.
- Miért lenne Gates-nek fontos, hogy írjanak egy cikket a Bahamákon a New York-i rendőrségről? - érvelt gyorsan Castle, még mielőtt Beckett kötelességtudatból igent mond az újságírónak.
- Igazad van! Sokkal kellemesebb és izgalmasabb dolgokkal is eltölthetjük az időnket - csillogott huncut fény a zöld szemekben.
Castle tudta, hogy amikor Kate így néz rá, miközben játékosan, mégis rendkívül érzékien beharapja az alsó ajkát, teljesen elveszik. Képzelete vad iramban kezdte maga elé vetíteni azokat a kellemes és izgalmas dolgokat, amiket kettesben tehetnének. Nyelt egyet, hogy kiszáradó száját életre keltse.
- Patterson szigete megfelelő hely lenne erre - mondta rekedtes hangon, miközben elbűvölve járatta végig szemét Kate-n, aki éppen felállt, és megigazított egy a kontyba kötött hajból kiszabaduló rakoncátlan tincset. A napsugarak úgy törtek utat maguknak, hogy láthatóvá váltak a haj vonalát szegélyező apró, hullámos, selyemszál finomságú kis angyalhajak, amelyek a kecse nyakra irányították a férfi figyelmét. Tekintete követte az íves vonal lefutását egészen a csupasz, bársonyos bőrű vállakra, majd a duzzadó, kerek mellekre, amelyekre rásimult a lenge nyári ruha.
Kate elégedetten látta, hogy Castle elnyílt szájjal bámulja, miközben gondolatai már a képzelet világában kalandoznak.