Kate elégedetten látta, hogy Castle elnyílt szájjal bámulja, miközben gondolatai már a képzelet világában kalandoznak.
- Na, gyere te száműzött Sherlock! - simított végig a férfi arcán, aztán közelebb lépett, átkarolta a nyakát, és lágyan megcsókolta. - Indulunk? - kérdezte kacéran elmosolyodva, és elégedetten látta, hogy Castle szeme felcsillan, és egy pillanatra beharapja a szája szélét, mielőtt bólint.
Amikor visszaértek Patterson magánszigetére, Jose éppen a medencét tisztította, Manuela pedig a konyhában serénykedett.
- Egy óra múlva már itt sem leszünk - mosolygott Kate-re a nő. - Nem tudtam, itthon vacsoráznak-e, ezért hidegtálat készítettem, de ha gondolja, összeüthetek valami frissensültet, amíg Jose végez a medencével.
- Nem kell, köszönöm! Ma egy könnyű vacsora sokkal jobban fog esni - járatta végig szemét Kate a jó ízléssel elkészített finomságokon, miközben önkéntelenül elmosolyodott a gondolatra, hogy ha eltelnének valami finom, de nehéz étellel, akkor az éjszakai terveikből valószínűleg nem lenne semmi.
- Igaz! Nászúton nem szabad megterhelni a gyomrot - nevette el magát Manuela, miközben cinkosan mosolygó szemmel pillantott Kate-re. - Remélem, használt a kenőcs Mr. Castle hátának!
- Biztosan, mert nem fájt neki, amikor hozzáértem - elevenítette fel az éttermi pillanatot Kate, amikor átölelte a férfit.
- Ha még lemennek a partra, kenje be még egyszer, mielőtt a vízbe mennek! Megvédi a sós víz maró hatásától. Az óceán ma különösen meleg, és a hullámok is simogatóan lágyak, kiváló idő lesz egy kis éjszakai fürdőzésre, ráadásul tiszta a levegő, és ha elsétálnak a szirten túlra, csodálatos naplementét láthatnak - csacsogta a nő, miközben elindította a mosogatógépet.
Kate zavarában egyetértően bólintott, és azon töprengett, vajon célozni akart Manuela arra, hogy mi mindenre alkalmas az óceán, vagy csak ő képzelte bele a szavaiba, mert amikor a nő felé pillantott, igencsak pajkosan csillogott a szeme.
Ebben a pillanatban lépett a konyhába Castle fehér, feltűrt szárú térdnadrágban. A kezében levő törölköző és a szélrózsa minden irányába meredező vizes haja jelezte, hogy csak az imént szállt ki a zuhany alól. Mivel mindkét nő egy szó nélkül, jelentőségteljesen mosolygott, gyanakodva nézett rájuk.
- Csak nem én voltam a téma?
- Nem te, csak a hátad - hűtötte le Kate.
- Azt hiszem, elővehetem a csekkfüzetemet Manuela. Tényleg használt a kenőcse - mondta elismerően, és hogy bebizonyítsa, mennyit segített a gyógynövényes szer, megfordult, hogy a házvezetőnő láthassa a hátát, ami már messze nem volt olyan gyulladt, mint reggel, és nem is hámlott.
Castle nem is gondolta, milyen hatást vált ki a két nőből az ártatlan mozdulattal. Kate önkéntelenül végigjáratta szemét a széles, izmos háton, aztán tekintete lefelé indult, egy pillanatra elidőzött a férfi fenekén, aztán folytatta útját az erős vádli felé, amíg meg nem állt a papucsba bujtatott lábfejen. Manuela egy pillantással felmérte a kellemes képet, és szeme sarkából érzékelte Kate reakcióját is.
- Hát, nem megvetendő látvány - mondta elismerően, és mosolyogva Kate-re kacsintott.
- Ugye? És már nem is fáj - fordult vissza Castle, akiben csak akkor tudatosult, hogy Manuela nem a gyógyuló bőréről beszél, amikor észrevette a két nő kissé pajzán mosolyát. - Manuela, hát már maga is? - ingatta meg a fejét rosszallást tettetve. - Tudja, hányszor nézett meg így Kate titkon? Már évekkel ezelőtt nem tudott betelni velem - mondta önhitten.
- Mi? Hogy én? - ellenkezett kevés meggyőződéssel Kate, akinek azonnal eszébe jutott az első alkalom, amikor alaposan megszemlélte a férfit, miközben pajzán gondolatai támadtak. Önkéntelenül elmosolyodott az emlékre!
- Látja? - intézte a kérdést Manuela-hoz Castle, miközben önigazolásképpen a mosolygó nőre mutatott. - Valld csak be Kate, hogy jóval azelőtt megnéztél, mit én téged!
Kate Manuela felé fordult.
- Ő a találkozásunk első napján végigmért, én őt csak egy évvel később - mondta fölényes magabiztossággal. - Volt egy ügyünk, amikor Castle meg volt győződve arról, hogy megátkozta egy múmia, és ennek köszönhette, hogy egy akció során letépte egy kutya a farmert a hátsójáról. Na, akkor megnéztem, de csak azért, hogy lássam, nem sérült-e meg - állította szemrebbenés nélkül, mire Castle fintorogva megingatta a fejét.
Manuela elnevette magát. Alig ismerte ezt a két kedves embert, de azt már tudta, hogy nem fognak unatkozni egymás mellett.
- Ne féljen, Mr. Castle! A szigeten nincsenek kutyák! Bár ... azért az még előfordulhat, hogy valaki letépi magáról a nadrágot!
Castle annyira meglepődött, a nyíltan pajzán célzáson, hogy hirtelen vissza sem tudott vágni egy csípős megjegyzéssel. Patterson egyszer mesélte neki, hogy a Karib-tenger szigetein élők mennyivel nyíltabban beszélnek a szexualitásról, amit az élet boldog velejárójának és örömforrásának tartanak, amiben nincs semmi tabu, szégyellni való pedig pláne nincs.
- Na, de nem zavarom magukat! Úgy látom, Jose is végzett - nézett ki nyújtott nyakkal az asszony az ablakon, ahonnan éppen csak rálátott a medencénél tevékenykedő férjére, aztán még egyszer körbepillantott a konyhán, hogy mindent rendben hagyott-e, és az ajtó felé indult. - Ne felejtse el, amit mondtam! - szólt vissza Kate-nek, mielőtt kilépett volna a konyhából.
- Mi ... mit mondott? - kérdezte gyanakodva Castle.
- Semmi ... nem érdekes - biggyesztette le látványosan a száját Kate, mintha valami csak rá tartozó dolgot mondott volna neki Manuela a férfiról, holott tudta, hogy csak arra célzott az asszony, hogy kenje be Castle hátát, mielőtt fürödnének az óceánban.
- Nem szeretem, amikor a hátam mögött sutyorogtok - duzzogott az író, mire Kate nagyot sóhajtott.
- Csak tudnám, miért hiszed, hogyha egy másik nővel beszélgetek, akkor mindig veled foglalkozunk?
- Azért, mert mindig velem foglalkoztok - jelent meg egy kis pimasz mosoly az férfi szája sarkában. - Persz, ha közben ilyen finomságok készülnek - kapott be egy hajszálvékony sonkaszeletet - akkor ez megbocsátható. Ümmm ... ez valami fenséges! Biztosan valami különleges pácban érleleték - nyúlt a következő sonkaszeletért.
- Mit szólnál, ha csomagolnánk ezekből - mutatott végig Kate a hidegtálon - és lemennénk a partra? A szirten túl még sosem voltunk.
- Jó! - bólintott két falat között Castle. - Poharakat is tegyél, én addig megnézem, milyen italkészlete van Patterson-nak a bárszekrényben!
Egy óra múlva már messze jártak a luxusnyaralótól. A tengerbe nyúló sziklaszirt eltakarta előlük az ember által alkotott utat, épületet és kertet. Miután leterítették a kockás plédet a kicsit távolabbi selymes fűbe, kéz a kézben sétáltak a parton. Meztelen lábuk alatt besüppedt a finom szemcséjű fehér homok, de lábnyomuk csak másodpercekig őrizték a jelenlétüket, mert a partra futó lágy hullámok újra és újra elsimogatták őket. A Nap lassan közeledett a látóhatár felé, sugarai egyre alacsonyabb szögben, egyre hosszabb utat megtéve hatoltak a légkörbe, amitől az éles fény bársonyosan lággyá vált, és a vakítóan kék ég lassan rózsaszínbe fordult.
Kate megállt, az óceán és a lenyugvó Nap felé fordult. Castle egy pillanatig ráfeledkezett a természet csodájára, a karibi naplementére, de a következő másodpercben már a nőt nézte, akinek oly ritkán látta az arcán azt a boldog, gyermeki áhítatot, mint amivel most a mesebeli látványt nézte. Kate mögé állt, gyengéden átkarolta, és lassan megringatta, miközben örömmel érezte, hogy a nő a mellkasának dől, és arcát az övéhez simítja.
- Ez rettentő giccses - szólalt meg Kate anélkül, hogy levette volna szemét az egyre narancsosabb színben pompázó tűzgömbről. Ámulattal teli tekintete és hangja szöges ellentétben állt a szavaival.
- Hm ... giccses, de gyönyörű - mosolyodott el Castle. Hirtelen úgy érezte, mintha a természet körülölelné őket: a hullámok csobogása, a szél susogása, az irreális színekben pompázó égbolt, a sirályok távolról ideszűrődő vijjogása mind azt az érzést keltette, mintha csak ketten lennének ezen a bolygón, és mintha olyan messze kerültek volna az emberi gonoszságtól, mint még soha. Percekig álltak szótlanul ölelve egymást, végül Kate törte meg a csendet.
- Gyere, fürödjünk!
Kibontakozott az ölelésből, és kézen fogva a férfit a pléd felé húzta.
- Az óceán arra van - intett az ellenkező irányba értetlenül Castle, de azért engedelmesen követte a nőt, miközben szabad kezével már az ingét gombolta ki.
- Nem szeretném, ha a fájdalom elvonná a figyelmedet - húzta fel incselkedve a szemöldökét egy pillanatra Kate, aztán, hogy a férfi is értse a célzást, a táskából előkapta Manuela kenőcsét.
- Megint? - fintorgott az író, amiért a fantáziájában megjelenő romantikus kép, ahogy csókokkal kísérve egymást levetkőztetik, és kézen fogva besétálnak az óceán hűs vizébe, egy pillanat alatt tovatűnt. Hirtelen, feledve a csalódását, kajánul elvigyorodott. - Na jó! Tudom, hogy csak azért csinálod, hogy megsimogathass!
Kate bosszankodást színlelve az égnek emelte a szemét, de most nem kezdett ellenkezni a férfival.
- Le azzal az inggel, Mr. Castle! - játszotta a határozott, kérlelhetetlen nyomozót Kate.
- Miért? Mi lesz, ha nem veszem le? Talán letépi rólam, Beckett nyomozó? - húzta fel huncutul a szemöldökét a férfi, a következő pillanatban viszont pajkos mosoly jelent meg a szája sarkában. - Vagy a nadrágot akarja letépni rólam? - jutottak eszébe Manuela szavai.
- Castle! - emelte fel türelmetlenül a hangját Kate, de a férfi csak közelebb lépett hozzá.
- Segítene, Beckett nyomozó? Olyan bonyolultak ezek a gombok - színészkedett, miközben lassan előrehajolt, és orrával megcirógatta Kate orrát. Érezték a másik testéből áradó meleget, a simogató leheletet. Castle alig észrevehetően közelebb húzódott, és lassan érintve a vágytól kissé elnyílt, duzzadt ajkakat, megcsókolta. Érezte, ahogy a nő finom ujjai végigsimítanak a mellkasán, aztán elidőznek a gombokon, amik engedelmesen bújnak át a gomblyukon, végül egy könnyed mozdulattal tolják le a válláról a könnyű vászoninget. Castle beletúrt a lágy hullámokban leomló hajba, aztán ajkai Kate nyakára, majd vállára vándoroltak, miközben lehúzta a lenge nyári ruha pántját. Érezte, hogy a nő gyengéden felborzolja a tarkója sűrű hajszálait, aztán játékosan megdörzsölgeti a fülcimpáját, majd az ajkai közé veszi, és finoman beleharap. Belenyögött az érzésbe, ami megbizseregtette minden idegszálát, és abban a pillanatban tudta, hogy lehet bármilyen gyönyörű a természet, semmi nem lehet csodálatosabb annál a természeti erőnél, ami két szerelmes embert összeköt.
Kate még soha nem érezte azt az érzést, amit ezen az estén. Nem voltak hálószobába beszűrődő városi fények és utcazajok, sem zárt ajtó, ami védené őket az avatatlan szemektől, csak az óceán hullámai, a szélben susogó pálmafák, a bíbor felhők, az izzó napkorong, és két ember, akiket összeköt egy mindent elsöprő érzés: a szerelem szabadsága.
Sokáig szerették egymást, lassan fokozva a vágyat, minden idegsejtjüket megbizseregtetve, és csak akkor engedtek szabad utat a mindent elsöprő beteljesülésnek, amikor megérezték a másik testének remegését és visszafojtott lélegzetét, hogy aztán hullámként áradjon szét sejtjeikben a felszabaduló energia, és ösztönöktől vezérelve szakadjon ki torkukból a gyönyör hangja.
Lassuló lélegzettel feküdtek egymás karjaiban, és nézték a föléjük boruló sötétkék égbolton ragyogó csillagokat.
- Olyan, mintha egyedül lennénk a világmindenségben - suttogta Castle.
Kate elmosolyodott. Ugyanazt érezte, mint a férfi.
- Egyre kedvesebb lesz számomra a víz, és a csillagok - támaszkodott a könyökére, miközben másik kezével a férfi mellkasát cirógatta. - Moore birtok, Hamptons, Bahamák - sorolta azokat a helyeket, ahol hasonló érzések kerítették hatalmukba.
- Bemenjünk? - pillantott a csendes, alig mozduló óceán felé Castle, mire Kate bólintott.
- Várj! - állította meg egy mozdulattal a felülő férfit, és mire az meglepetéséből felocsúdott volna, már gyengéd mozdulatokkal kente rá a gyógykenőcsöt a hátára, végül pedig végighúzta ujját Castle gerince mellett, és amikor megérezte, hogy férfi megborzong, megcsókolta. - Most mehetünk - súgta a fülébe.
Egy perc múlva Castle behunyt szemmel élvezte, ahogy Kate combjai a derekára, karjai pedig a nyaka köré fonódnak, ahogy telt, kerek mellei a mellkasához simulnak, hogy végigsimíthat a nő bársonyos bőrű hátán, és csókolhatja puha, érzéki ajkait. A gyengéd érintések most nem vágykeltőek, csak biztonságot adók és megnyugtatóak voltak. Az óceán meglepően meleg vize, mint egy védelmező burok, lágyan ringatva ölelte körül őket. Tudták, hogy ezt az éjszakát sem fogják soha elfelejteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése