Slamasztikában 1/27

- Azt jelenti, hogy nem mutatna jól a szakmai önéletrajzomban, ha egy rám bízott civil megsérülne egy általam vezetett akcióban - fejezte be a mondatot Beckett, de látta, hogy nem nyert csatát, mert Castle ugyan nem vágott vissza, de elégedett mosollyal dőlt hátra az ülésben.
Egy óra múlva Beckett összehívta a csapatot, és miközben a közeli kíni étteremből hozatott ebédet csipegették a vörös sárkányokkal díszített papírdobozokból, összegezték az eddig kiderített tényeket. Hosszúnak ígérkezett a nap, mert még három kihallgatás várt rájuk, ezért Beckett úgy döntött, Isabel Gold-ot átadja a fiúknak, de Eric nagyanyját és a klub menedzserét mindenképpen ő szerette volna kihallgatni.
Castle éppen azon mosolygott, hogy míg Ryan morcos arccal vette tudomásul, hogy nekik maradt az álszent, hazudozó Isabel kihallgatása, addig Esposito izgatott és elszánt lett. 
- Gyere tesó, szorongassuk meg azt a csábos némbert - csapott egyet társa vállára.
Ryan összerezzent, de a biztatásra neki is eltökéltté vált a tekintete. Bólintott, aztán felkapta az Eric pénzügyeiről szóló mappát, és követte barátját a kihallgató felé, hogy megtudják, mivel zsarolta meg Isabel az áldozatot.
- Mikorra tervezte az Alvaro Munez elleni akciót a szervezett bűnözés elleni csoport? - kérdezte Castle, miközben belekukkantott a papírdobozba, hátha van még benne egy falat az ínycsiklandó szecsuáni csirkéből.
- Bármelyik pillanatban hívhatnak, hogy elfogták - pillantott az órájára Beckett, Castle pedig követte a tekintetét.
- Jaj, ne! - kiáltott fel az író fájdalmasan. - Egy megbeszélésre kellett volna mennem a kiadóba. - Bosszúsan megdörgölte a homlokát, és azon kezdett gondolkodni, hogyan meneküljön meg Gina haragjától, amikor megszólalt a telefonja. Kétségbeesetten Beckettre nézett, aztán álszent mosolyt öltve az arcára, a füléhez emelte a készüléket.
- Szia Gina! - mondta fesztelenül, mintha nem lenne semmi gond, és mielőtt a nő rázúdíthatta volna a haragját, gyorsan folytatta. - Ugye lemondtad a mai megbeszélést? Tudod, hogy beteg vagyok - füllentette - hiszen az író-olvasó találkozón is csak a te Aszpirined mentett meg - csengett hízelkedve a hangja, de úgy látszott, hogy Gina túl jól ismerte ahhoz a férfit, hogy egy ilyen átlátszó trükknek bedőljön, mert olyan hangosan kezdett beszélni a telefonba, hogy Castle összerezzent, és messzebb tartotta fülétől a készüléket.
- Richard Castle! Tíz percet kapsz, hogy ideérj! - harsogta olyan ellentmondást nem tűrőn a nő, hogy még Beckett is hallotta minden szavát.
Egy perc múlva a férfi már nagy duzzogások közepette vette fel a kabátját.
- Nem értem, miért olyan fontos, hogy ott legyek - morogta. - De Gina szólhatott is volna Markus Longnak, hogy elnapoljuk a megbeszélést.
- Marcus Long? - húzta fel a szemöldökét meglepetten Beckett. - A nyugati part legnagyobb könyvterjesztőjét várakoztatod?
- Aha - vonta meg a vállát a férfi. - Odavan a könyveimért, úgyhogy mindent megad, hogy forgalmazhassa őket - tette hozzá öntelten. - Gina nélkülem is a legjobb részesedést húzza le róla, szóval, nyugodtan maradhatnék, hogy megszorongassuk Hugh Boltont - nézett Beckettre, mintha megerősítésre várna, amiből a nő tudta, elég lenne csak egy szava, és Castle máris maradna.
- Nem is tudom, talán meg tudok oldani egy kihallgatást egyedül - mondta elgondolkodva, távolba révedő tekintettel, de amikor látta, hogy a férfinak leesik, hogy csak élcelődik rajta, elégedetten elmosolyodott.
- Hiányzom én még magának, Beckett nyomozó - játszotta a sértettet az író, aztán sajnálva, hogy valóban nem maradhat, a lift felé indult.
Beckett mosolyogva megingatta a fejét, de amikor becsukódott a liftajtó, csalódottan beharapta az alsó ajkát. Nem tetszett neki az érzés, ami hatalmába kerítette, és esze ágában sem volt bevallani magának, hogy lassan olyan természetessé válik neki Castle jelenléte, hogy hiányérzete van, ha nincs mellette. Megkönnyebbült, hogy nem kell tovább magával foglalkoznia, amikor meglátta, hogy egy egyenruhás rendőr Julia Sunders-t, Eric nagyanyját kíséri be az őrsre. A nő éppoly elegáns volt, mit amikor először találkoztak. Királynői tartással vonult a kihallgató felé, de arcán elmélyültek a barázdák, tekintete fátyolos volt, halványan rúzsozott ajka lefelé hajlott. Beckett egy fegyelmezett, de megtört asszonyt látott maga előtt.
Halkan lépett a kihallgató szobába, és egy szó nélkül ült le a maga elé meredő idős nővel szemben, akiről lerítt, mennyire feszült. Egyenes tartással ült a széken, izmai megfeszültek, amitől láthatóvá vált a nyakán kidudorodó verőér, és idegesen forgatta a bal kezének gyűrűsujján viselt smaragdköves gyűrűt.
- Eric az életéért küzdött - szólalt meg Kate halkan. Arra számított, hogy a nő arcára kiülő végtelen fájdalom már erősebb, mint a szégyen, hogy az unokája törvénytelen utakra lépett. Ahogy kimondta a szavakat, Julia Sunders megremegett, és nagyot sóhajtott.
- Beteg volt. Nagyon beteg - szólalt meg rekedt hangon.
- Tudunk a mexikói útról, arról is, hogy a biológiai anyját kereste, és arról is, hogy ön minden másnap felkereste a hajléktalanok között. Mikor avatta be Eric a terveibe?
Julia Sunders néhány másodpercig vacillált, aztán egy pillanatra behunyta a szemét. Beckett ekkor már tudta, hogy meg fog nyílni a nő, hiszen nincs értelme védeni az unokája emlékét, ha nem fogják el a gyilkosát.
- Mexikó után - mondta ki a szavakat nehezen az asszony, miközben igyekezett uralkodni, hogy visszafojtsa a könnyeit. - Ha tudtam volna, mire készül ... nem, nem mondom, hogy lebeszéltem volna. Hónapjai voltak hátra, és csak egy új máj segíthetett volna rajta. Hát lett volna jogom ítélkezni, hogy milyen úton akar hozzájutni? - törtek ki belőle indulatosan a szavak, de a következő pillanatban újra elhalkult a hangja, és már hagyta, hogy könnyei utat törjenek, és lassan lecsorogjanak szépen sminkelt arcán. - Megtudta, hogy a máj, amit szereznének neki, egy tizennyolc éves fiúé. Azt hitte, baleset áldozata lett, azért van kómában, de véletlenül fültanúja lett egy beszélgetésnek, és kiderült, hogy ő csak egy kiszemelt áldozat, akit mesterségesen juttatnak kómába, hogy a szerveit eladják a feketepiacon. Ilyen áron nem akart életben maradni - csengtek szívszorítóan az utolsó szavai. - Visszalépett az üzlettől, és hazajött.
- Hogyan viselkedett, amikor megjött Mexikóból?
- Letört volt és ideges. Néha olyan érzésem volt, hogy valamit elhallgat előlem, de hiába kérdezgettem, mindig azt mondta, csak azért feszült, mert fogy az ideje - sóhajtott nagyot a nő. - Aztán kitalálta, hogy megkeresi Kristina Lescott-ot, a biológiai anyját, mert a kórházi kartonokból látta, hogy megegyezik a vércsoportjuk. Az volt a terve, hogy nagy összeget kínál neki, hogy legyen az élő májdonorja. Azért találta ki azt az őrültséget, hogy hajléktalannak adja ki magát, hogy megtalálja azt a nőt. Beteg volt és egyre gyengébb. Féltettem, ezért mentem oda időnként, hogy megnézzem, minden rendben van-e vele - fejezte be az asszony.
- Tudott még valaki Eric mexikói útjáról? - kérdezte Beckett, de a nő bizonytalanul megrázta a fejét.
- Nem tudom. Nem hiszem, hogy elmondta valakinek, hiszen törvénytelenséget követett el - hajtotta le a fejét a nő egy pillanatra, aztán felnézett, egyenesen Beckett szemébe. - Eric jó ember volt. Követett el hibákat, de nem érdemelte, hogy egy sikátorban leszúrják. Találja meg, aki elvette az életét!
- Mindent megteszek, hogy megtaláljam - felelte komolyan a nyomozó. Azért fogalmazott így, mert óvakodott olyan ígéretet tenni, amit nem biztos, hogy be tud tartani. Csak az édesanyja halálára kellett gondolnia, hogy szembesüljön azzal, mennyi megoldatlan ügyet rejtenek a rendőrségi irattárak.
- Köszönöm - bólintott megnyugodva Julia Sunders, és éppoly királynői tartással távozott, mint ahogy jött, de Beckett-nek úgy tűnt, tekintetébe és arcán a fájdalom mellé a megnyugvás érzése is társult.
Megdörzsölte a szemét, és a pihenő felé indult. Szüksége volt egy kávéra, mielőtt megérkezik a klub menedzsere. Már az utolsó kortyok zamatát élvezte, amikor Esposito dugta be fejét az ajtón. Elégedetten csillogó barna szeme elárulta, hogy sikerrel jártak Isabel Gold kihallgatásával.
- Hova tűnt az árnyékod? - pillantott körbe csalódottan, amikor meglátta, hogy csak Beckettnek tud eldicsekedni az új hírekkel.
- Gina hívta, mert lekésett egy megbeszélést a nyugati part legnagyobb könyvforgalmazójával - ejtette ki kissé letörten a szavakat a nő, hiszen a tény, hogy kivel üzletel Castle, azt jelentette, hogy megint nőni fog az író önelégültsége, ő meg csipkedheti újra vissza.
Esposito megérezte a bosszankodást felettese hangjában.
- Hm ... szóval ... mondhatjuk úgy is, hogy a volt felesége ugráltatta - mosolygott cinksan Beckett-re, ő pedig felszabadultan visszamosolygott rá.
- Igen, így is mondhatjuk! - kacsintott a férfira, aztán komolyságot erőltetett magára. - Mire mentetek Isabel-lel?
- Jól gondoltátok, Isabel zsarolta Eric-et, de meg fogsz lepődni, hogy mivel! - húzta fel egy pillanatra a szemöldökét a nyomozó, és sejtelmesen mosolyogva jókora hatásszünetet tartott, de amikor Beckett szeme villámokat szórva összeszűkült, folytatta. - Eric-nek volt egy titkos szeretője, Isabel-nek sikerült lefotózni őket eléggé félreérthetetlen helyzetben. Na és mit gondolsz, ki volt a titkos szerető? - kérdezte izgatottan.
- Összetévesztesz Castle-lel! - csattant Beckett hangja. - Vele játszhatsz kérdezz-feleleket!
Esposito nyelt egyet, és elkomolyodott. Kinyitotta a kezében tartott dossziét, és három képet tett Beckett elé.
- A titkos szerető nem más, mint ...