Változatok egy témára 8/66

- Csak nehogy egyszer megtörjön az a varázs! - morogta maga elé Kate.

A recepciós nyelt egyet, de a vendégeknek szóló, letörölhetetlen mosoly nem tűnt el az arcáról. 

- Felvitetem a csomagjaikat - intett egy fekete fiúnak, aki sietve indult feléjük, a szoba kulcsát pedig átadta Castle-nek. - Ha nem lenne ilyen mozgalmas délelőttünk, az igazgató úr személyesen kísérné fel önöket a lakosztályba - mondta sajnálkozva, miközben aggódva nézett a feléjük közeledő, kijelentkezni készülő párokra.

Castle-t nem érdekelte, hogy úgy özönlenek kifelé a szállodából a vendégek, mint a süllyedő hajóról a patkányok. Ő elégedetten megpörgette ujjai között a kulcsot, és az éppen kinyíló lift felé sietett, Beckett pedig magában fortyogva követte. A londiner fiú Kate bőröndjének fogantyújával kínlódott, amikor a becsukódó liftajtó hangját hallva, rémülten pillantott fel. Előírás volt, hogy nem szabad késlekedni a csomagokkal, ezért, hogy a hibáját jóvátegye, a másik, már lefelé haladó lifthez sietett.

Kate morcosan támaszkodott a felvonó hátsó falának, összeszorította a száját, és a szeme sarkából figyelte a kulccsal önfeledten játszó férfit.

- Hagyd abba! - szólt rá idegesen. Nem tudott szabadulni a rossz érzéstől, ami azóta húzta gombócba a gyomrát, amióta Manuela az előrejelzések megbízhatatlanságát ecsetelte, és a helyzetet az sem tette jobbá, hogy tömegek készültek elhagynia a szigeteket, még mielőtt a trópusi szélvihar megérkezik.

Castle zsebre tette a kulcsot, aztán néhány másodpercnyi hezitálás után ellökte magát a lift falától, szembe fordult Kate-tel, és ujját a nő álla alá téve, szelíd erőszakkal felemelte a fejét, így kényszerítette, hogy ránézzen. Addig, amíg kettesben nem maradtak a liftben, nem érezte a nő feszültségét, de visszapergetve az időt, rájött, hogy mennyi apró jel mutatta az elmúlt órákban, hogy Kate nem lelkesedik annyira a hurrikános Bahamákért, mit ő. Ha beszélhetett volna, lehengerlő és meggyőző logikával győzné meg arról, hogy helyesen döntöttek, de így nehezebb dolga volt. Amikor Kate nagy nehezen felnézett, nem tudott mást tenni, minthogy magabiztosságot sugárzóan rámosolygott, tekintetéből pedig áradt a nő felé a nyugalom és a szerelem, aztán amikor meghallotta a nő tüdejéből feltörő halk sóhajt, gyengéden átölelte, szorosan magához húzta, és alig érezhetően megringatta.

Kate megfeszülő teste lassan elernyedt, és behunyt szemmel simult a széles, meleget árasztó mellkashoz. Nem értette, hogyan tudja néhány másodperc alatt elérni a férfi, hogy minden szorongása elmúljon. Annak ellenére, hogy pontosan tudta, nem ez volt életük legjobb döntése, Castle el tudta érni azt, amire csak ő volt képes: biztonságban érezte magát mellette. Sokszor gondolt már arra, mennyi veszélyt túléltek már együtt, miközben ő sosem félt, amíg a férfi vele volt, és tudta, hogy Castle ugyanígy érez. Mintha valami titokzatos erő vigyázna rájuk, ha együtt vannak. Vajon valóban létezik az az erő, vagy pusztán csak szerencséjük volt? Castle, mintha megérezte volna az újra rátörő bizonytalanságot, kissé hátrébb húzódott, de csak azért, hogy egy puha, meleg csókot leheljen a szájára. A lift alig érezhető zökkenéssel megállt, a biztonságot adó pillanat pedig tovatűnt, mert az író már elő is kapta a kulcsot a zsebéből, és izgatottan indult a lakosztályuk felé, ő pedig összeszorított szájjal követte.

Amikor Castle belépett a tágas nappaliba, tekintete végigpásztázta a szobát, és elégedett mosoly terült szét az arcán. A falak és a bőr ülőgarnitúra fehérségét jól ellensúlyozták a finom citromsárga és narancssárga párnák,  a rozsdabarna sötétítőfüggönyök és az ugyanolyan színű állólámpa, a sötétbarna dohányzóasztal, a karibi vidám életérzést pedig csak fokozta a hatalmas, szinte az egész szemben levő falat beborító ablak kereteinek szokatlan, türkiz színe. A bal oldali nyitott ajtón belátott az azonos színvilágú hálószobába, amelynek központi helyét természetesen a csalogatóan kényelmes franciaágy foglalta el, míg a fürdőszoba csupa üveg és barna gránit berendezéseinek csillogása a rendkívüli tisztaságot sugallta. Mindezek azonban csak másodlagosak voltak Castle számára azzal a ténnyel szemben, hogy a nappali és a hálószoba egyik falát elfoglaló ablakból csodálatos kilátás nyílt az óceánra, aminek máskor égszínkék színe tükrözte az egyre sötétebbé váló éget, és egyre komorabb sötétkékbe öltözött. 

Kate-nek úgy tűnt, sokkal több gomolyfelhő takarja el a már csak néha-néha előbukkanó napot, és a hullámok is nagyobb fehér fodrot vetnek, mint amikor Nassau felé hajóztak.

Percek múlva, amikor a londiner fiú meghozta a csomagjaikat, Castle még mindig elnyíló szájjal, csillogó szemekkel, megbabonázva fürkészte az előttük elterülő hatalmas óceánt, és az egyre sötétebbé váló látóhatárt.

- Khm, khm - köszörülte meg jelentőségteljesen Kate a torkát, mire a férfi hirtelen kapcsolt, hogy igazából nem a hurrikán miatt maradtak, és még egy pillantást vetett az egyre vészjóslóbb színű égre, aztán előkapta a telefonját, és miközben a füléhez téve jelezte, hogy valakit hívni szeretne, szájával Espo és Ryan nevét formázta.

- Azt hittem, már el is felejtetted, hogy miért is vagyunk itt - jegyezte meg rosszallóan Kate, miközben Espo-t hívta. - Szia Javi! Castle-nek van egy szokatlanul logikus elmélete a gyilkosságotokra - mondta, amikor a nyomozó egy ásítást elnyomva üdvözölte, miközben a durcás grimaszt vágó íróra pillantott. - Igaz, hogy most is egy feltevésre épül a története, de azt hiszem, érdemes lenne ezt a lehetőséget is megvizsgálni. Szerinte a gyilkos ... - folytatta, de Javi a szavába vágott.

- Szerintünk Marion Hartnett a gyilkos, úgyhogy először ezt a szálat vizsgáljuk meg - csattant sértődötten a nyomozó hangja, amiért Castle megint beleüti az orrát az ő nyomozásukba, és még Beckett is azt hiszi, hogy nélkülük már meg sem tudnak oldani egy ügyet.

- Á! - lepődött meg Kate. - És miért gondoltatok rá? - kérdezte, miközben jót derült a Castle arcán végbemenő változásokon, amelyről először a csodálkozás, aztán a "Megmondtam én!" érzés elégedettsége volt leolvasható. - Na és, hogyan jutottatok erre a következtetésre? - kérdezte érdeklődve.

- Khm ... hát ... - húzta el hosszan a szót Espo, hogy legyen ideje magyarázatot keresni, amikor a háttérből meghallották Ryan őszinte, vidám hangját.

- Csak azt játszottuk, hogy mi vagyunk ti! Espo gondolatát követte az enyém, aztán fordítva, és végül ide lyukadtunk ki.

- Ne-nem, dehogy, szépen kikövetkeztettük - próbálta menteni a menthetőt Espo, miközben hallatszott, hogy valószínűleg hevesen gesztikulálva akarja elhallgattatni a barátját.

Miközben Castle összeráncolt homlokkal hátrahőkölt, Kate megpróbálta elfojtani feltörekvő nevetését. Oly sok kép jelent meg előtte, amikor Ryan csodálkozva, Espo pedig értetlenül figyeli, ahogy ők folytatják egymás gondolatait, és hol csipkelődve, hol némi irigységgel a hangjukban kérdezik meg, hogy ezt gyakorolják-e, amikor ők nincsenek jelen.

- Na és, találtatok valamit?

- Igen! 

A nyomozó hangja izgatottan és büszkén csengett, ugyanakkor hallatszott, hogy rendkívül fáradt, ami arra utalt, hogy Ryan-nel végigdolgozták az éjszakát. Kate maga elé tartotta a kihangosított készüléket, és miközben hallgatták a férfi beszámolóját, Castle önkéntelenül egyre közelebb húzódott. Kate elmosolyodott, mert hallotta, ahogy néhány információ hallatán elakad a férfi lélegzete, aztán meg hirtelen felgyorsul az izgalomtól.

- Újra átvizsgáltuk a Miami-ból New York-ba tartó repülőgépjáratokat, hogy bizonyítani tudjuk, hogy a lány a helyszínen lehetett Anton meggyilkolása idején, de nem jártunk sikerrel. Jegyet nem vett a saját nevén, az arcfelismerő rendszer pedig nem ismerte fel a biztonsági kamerák képein, ezért végigtelefonáltuk az autókölcsönzőket, és mindegyiknek elküldtük a lány fényképét is, hátha nem a saját nevét használja, és láss csodát, a mi kis Marionunk bérelt egy Ford Mustángot. Az ügyintéző emlékezett rá, mert szokatlan volt, hogy ekkora összeget készpénzzel fizessenek ki. A kocsi GPS jeladóját valami zavarta, ezért nem tudták megmondani, pontosan hova ment a lány, de a kilométerszám megfelel egy New York-i útnak - mesélte Javi, aztán Rayan vette át a szót.

 - Átvizsgáltuk a pénzügyeit. A hitelkártyájával elég nagy összegű készpénzt vett fel két órával az autóbérlés előtt. A kártyát azonban többet nem használta, így nem tudtuk követni a mozgását.

- Hajnalban behozattuk Dr. Benedict Segelt, a cirkusz orvosát. Az ő rendelőjében is van olyan nyugtató, amivel megölték Antont - folytatta Javi. -  Elmondta, hogy a veszélyes szereket tartalmazó szekrényhez csak neki van kulcsa, de amikor a rendőrség vizsgálódni kezdett Anton halála után, ellenőrizte a készletet, és megállapította, hogy nem hiányzik semmi.
- Miután egy kicsit megszorongattuk, elmondta, hogy minden gyógyszer megvolt, de néhány előre aláírt és lepecsételt üres recept eltűnt az asztaláról. Azért nem szólt róla, mert komoly orvosi előírás szabályozza a receptírást, és természetesen nem szabad üresen aláírni őket, mert az visszaélésekre adhat lehetőséget. Marion ott járta után tűnt fel neki, hogy nincsenek meg a receptek, de nem merte a lányt meggyanúsítani, mert aznap rajta kívül még legalább tízen jártak a rendelőben - mondta szinte egy szuszra Ryan.

- Karpowski-ék besegítettek, és kiderült, hogy a Dr. Segel által kiállított receptet New York-ban váltották ki. A vevő fecskendőt és injekciós tűt is vásárolt, és természetesen készpénzzel fizetett - fejezte be az eredmények sorolását Espo.

Kate elnyomta a szájára kívánkozó mosolyt, ahogy a két férfi egymást váltva mesélt, mintha még mindig Becektt-Castle párbeszédet játszanának, és komoly hangon, érdeklődve szólalt meg.

- Ezzel sajnos még nem tudjátok bizonyítani, hogy Marion New York-ban jár, és azt sem, hogy ő váltotta ki a receptet.

- Ez igaz - értett egyet Ryan, de sietve folytatta. Ráadásul a gyógyszertár kamerái aznap egy informatikai hiba miatt nem működtek, de megkértük Karpowski-ékat, hogy nézzenek körül, nincs-e a gyógyszertárral szemben levő üzleteknek térfigyelő kamerái az utcán. Éppen az előbb szóltak, hogy az esküvői ruhaszalon tulajdonosa két hónappal ezelőtt szereltetett fel kamerákat, miután egyik éjszaka valaki betörte a kirakatukat, és ellopott egy tízezer dolláros menyasszonyi ruhát. Most mondd meg! Milyen világot élünk? Már a menyasszonyok sem az ártatlanság mintái! - mondta olyan rosszalló hangsúllyal, hogy Kate látta maga előtt, ahogy a férfi megingatja a fejét. - Most a kamerák felvételére várunk.

- Lanie hív! - hallották meg a háttérből Espo-t. - Kihangosítom.

A törvényszéki orvosszakértő hangját ugyan csak nagyon távolról hallotta Beckett és Castle, ennek ellenére érezték rajta az izgatottságot.

- Jó hírem van Javi! A kisemberetek nadrágján találtunk egy hajszálat, ami egy szőke  parókából származik. A hosszából ítélve egy vállig érő női parókáról lehet szó.

- Bébi, ez nagyszerű hír! - kiáltott fel Espo, aztán észbe kapott, és gyorsan komolyabb stílusra váltott. - Köszi Lanie, sokat segítettél!

- Hm ... ez szép munka fiúk! - mondta elismeréssel Kate, és esze ágában sem volt, hogy elárulja a fiúknak, hogy Castle elmélete szerint is Marion a gyilkos. Úgy tűnt egyre több bizonyíték utal a lány bűnösségére, bér ennyi még nem volt elég a letartóztatásához. Éppen javasolni akarta, hogy addig ne rontsanak rá, amíg megdönthetetlen bizonyítékuk nem lesz, amikor Ryan megszólalt.

- Ha az esküvői szalon kameráival nem megyünk semmire, akkor házkutatási parancsot kérünk, hátha olyan buta volt a lány, hogy megőrizte a parókát.

Kate elmosolyodott. A fiúk felnőttek a feladathoz - állapította meg.

- Ha lesz valami, felhívjunk? - kérdezte Javi, mire Castle megfogta Kate kezét, aztán amikor a nő ránézett, vad bólogatásba kezdett, és olyan könyörgő szemekkel nézett rá, mint egy gazdi után sóvárgó árva kiskutya.

- Persze - mondta sokára, és jót szórakozott magában az írón, aki a szívére tett kézzel fújta ki a hosszan benntartott levegőt, aztán elvigyorodott, és megcsókolta.

Már több mint két órája várakoztak. Kate felhúzott lábakkal ölt a kényelmes kanapén, és megpróbálta figyelmét James Patterson egyik elég izgalmas krimijére fordítani, ami lehetetlennek tűnő vállalkozás volt az egyre türelmetlenebb és izgatottabb író mellett. Castle eleinte bosszankodott, amiért nem mondta el a fiúknak, hogy ő is Marionra gondolt, de miután egy, a férfi egóról szóló kis magyarázat után megcsókolta, már csak a nyomozás és a hurrikán izgatta. Kezdetben rótta a hosszakat az egész falat betöltő ablak mellett, és csak akkor állt meg egy-egy pillanatra, amikor az órájára pillantott, de az utóbbi fél órában az ijesztően közeledő hurrikán jeleit figyelte. Kate hiába próbálta rábeszélni, hogy húzzák be a sötétítő függönyt, a férfi megbabonázva nézte a természet elszabaduló erőit. 

- Nem Castle, nem megyek oda - mondta vagy ötödször a nő, amikor az író újra integetni kezdett, hogy menjen oda hozzá. Nem érette, mi olyan vonzó a hatalmas  trópusi viharban, amitől koromfeketévé vált az ég, mindenfelé villámok cikáztak, amiket robajszerű dörgések követtek, a hatalmas szél akkora hullámokat korbácsolt, hogy úgy tűnt, mintha az egész óceán ringatózna, a sűrű, óriási cseppekben zuhogó esőt pedig úgy zúdította az ablaküvegre, hogy azon alig lehetett átlátni. A rossz érzés, ami reggel óta kísértette, újra befészkelte magát a tudatalattijába, mert a szél az elmúlt tíz percben hihetetlenül megerősödött, és úgy tűnt neki, mintha most még nagyobb sebességet ért volna el. Nyelt egyet, és megpróbált a regény szövegére koncentrálni, amikor hirtelen úgy érezte, mintha földrengés lenne: az épület érezhetően megingott.