Változatok egy témára 8/60

Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó, és meglátta a gégész kutatón körbepillantó alakját.

Az előbbi idegesség sötét gondolattá, sőt félelemmé erősödött benne, ahogy az orvos komoly arcát fürkészve odalépett hozzá. 

- Mrs. Castle? - kérdezte a férfi bizonytalanul.

- Igen - vágta rá, miközben megállapította, hogy még mindig furcsa a fülének a megszólítás, és türelmetlenül várta a felvilágosítást, de az orvos a kezében tartott papírokba mélyedt. Kate nem tudta eldönteni, hogy azért nem néz rá, mert olyan nagy a baj, hogy fél a szemébe nézve közölni azt, vagy olyan fáradt az éjszaka közepre nyúlt ügyeletben, hogy fel akarja frissíteni az emlékezetét. Reménykedett benne, hogy az utóbbiról van szó, mert a gyűrött köpeny, a meglazított, csálén álló nyakkendő, és a kigombolt ingnyak azt sugallta, hogy már nyolc-tíz órája vizsgálja a betegeket.

- Nos, a gégetükrözés során sajnos nem tudtam megállapítani, hogy Mr. Castle gégéje mennyire sérült, ezért meg kellett várni a CT eredményét.

Az orvos olyan vontatottan és körülményesen kezdett a diagnózis ismertetésébe, hogy Kate elvesztette a türelmét.

- Mi lett az eredmény? - kérdezte sürgetőn, és érezte, hogy hangja ingerültebben cseng, mint szeretné, de nem érdekelte.

A férfi meglepetten ráemelte sötétbarna, fáradtságtól fénytelen szemét, és sóhajtott egyet.

- A gége ugyan nem tört el, de a porcok sérültek, a lágy szövetek pedig az ütés hatására nagymértékben megduzzadtak. Ezek következménye a fájdalom,  a nyelés és a hangok kiadásának nehézsége is - mondta egy levegővétellel. Amikor elhallgatott, a vele szemben álló, aggódó nő sürgetőn kissé közelebb hajolt, ezért gyorsan folytatta. - Néhány nap alatt a duzzanat jelentősen csökkenni fog, és megszűnnek a panaszok. Könnyen lenyelhető ételek fogyasztását javaslom, és két-három napig nem szabad beszélnie. Suttogni sem. Minél inkább kíméli a gégét, annál gyorsabb lesz a gyógyulás!

Az orvos elhallgatott, Kate pedig magában még egyszer végigfuttatta a hallottakat, és hogy bizonytalanságát legyőzze, rákérdezett a lényegre. Nem merte elhinni, hogy ezúttal sincs nagy baj, és Fortuna istenasszony még mindig mellettük áll.

- Teljesen rendbe fog jönni?

- Igen - bólintott határozottan az orvos. - Ha minden rendben megy, akkor a fájdalom és a feszítő érzés hamarosan megszűnik, és a hangja is fokozatosan visszatér, bár lehet, hogy eleinte csak suttogni tud, vagy a hangja rekedtes lesz. Reggelig benn tartjuk a kórházban, hogy lássuk, nem növekszik-e a szövetek duzzanata. A nővér megmutatja, melyik szobában helyeztük el - jelent meg egy fáradt, de jóleső mosoly a férfi arcán a tudattól, hogy jó hírt közölhet egy hozzátartozóval.

- Köszönöm, doktor ... - viszonozta a mosolyt Kate, miközben tekintete az orvos köpenyén levő kitűzőjére vándorolt. Most jött rá, hogy még a nevét sem tudja a jó hír hozójának. - ... Dr. Martinez! - fejezte be a mondatot, mire a férfi bólintott, és elsietett a vizsgálók felé.

A barátságos mosolyú nővér egy kihalt folyosó utolsó szobájához vezette, és kitárta előtte az ajtót. 

Castle a kétszemélyes kórházi ágy szélén ült, és megpróbálta megértetni az ápolóval, hogy nem vetkőzik le, mert nem marad a kórházba, de az angolul egy mukkot sem beszélő fiú csak mondta a magáét a dallamos, pergő spanyol nyelven, és egyáltalán nem figyelt rá. A vizsgálatok eredményét ugyan még nem tudta, de sokkal jobban volt, mint amikor a mentő behozta. Már nem okozott nehézséget a levegővétel, és az ütés helye sem fájt annyira, csak az őrjítette meg, hogy hiába próbál beszélni, egy hang sem jön ki a torkán. Nem értette, miért hozták egy kórterembe a CT vizsgálat után, és azt sem tudta, hogyan értethetné meg az ápolóval, hogy kísérje az orvoshoz. Amikor kinyílt az ajtó, és meglátta Kate-t, örömteli, megkönnyebbült mosoly terült szét az arcán, és azonnal felállt. A fiú ijedten fogta meg a vállát, és akarta visszaültetni az ágyra, miközben idegesen hadart valamit.

- Majd én - lépett az ápolóhoz Kate, és mintha az megértette volna az angol szavakat, elengedte az ellenkező beteget, aztán megvonta a vállát, és kiment a szobából. 

Castle érezte, hogy nincs nagy baj, amikor Kate rámosolygott, finoman beletúrt a hajába, és lehajolva hozzá, egy futó csókot lehelt az ajkára. A nő nyugodt volt, minden feszültség eltűnt belőle, szemei élénken ragyogtak, és nyoma sem volt bennük az aggódásnak, de Castle ennek ellenére tele volt félelmekkel.

- Ugye tudod, hogy Fortuna kegyeltje vagy? - kérdezte Kate, mire Castle értetlen arcot vágva széttárta a karjait.

Kate érezte, hogy a férfi fürkészi az arcát, és mosolyog ugyan, de tekintete kétségekkel teli. Ekkor jött rá, hogy valószínűleg egyenesen idehozták a vizsgálatról, és még nem tudja az eredményt.

- Beszéltem az orvossal. Néhány nap, és jól leszel, addig viszont nem beszélhetsz - mondta, és határozottan megnyomta az utolsó szavakat.

Castle először megkönnyebbülten behunyta a szemét egy pillanatra, aztán önkéntelenül nyitotta a száját, hogy duzzogjon a sors igazságtalanságán, amiért időlegesen némaságra van ítélve, de Kate feddőn a szájára nyomta az ujjait.

- Még csak meg se próbáld! - mondta a nő, mire Castle fájdalmas arccal nyelt egyet, és elhúzta a száját. - Nézd a jó oldalát! Néhány napig nem foglak azzal szekálni, hogy túl sokat beszélsz - simított végig a férfi arcán huncutul mosolyogva, aztán hirtelen elkomolyodott, és mint akiből elszállt az erő, lerogyott a férfi mellé az ágyra. - Féltem, Castle - suttogta. - Féltettelek. Mi lesz, ha egyszer nem vigyáznak rád az égiek, vagy nem lesz ekkora szerencséd? 

Castle nézte a könnytől csillogó gyönyörű szemeket, és most sajnálta igazán, hogy nem tud beszélni. Nagyot sóhajtott, aztán finoman végighúzta az ujját a nő arcán, és gyengéden magához húzta. Az ölelése beszédesebb volt a szavaknál.

Másodpercekig nem mozdultak, csak élvezték az egymáshoz tartozás, és a biztonságba érkezés békés érzését. Kinyílt az ajtó, és egy termetes, fekete nővér viharzott be a szobába, kezében egy kék mintás kórházi hálóinget lobogtatva. Zavartan elhúzódtak egymástól, bár már közel sem rebbentek úgy szét, mit a hasonló helyzetekben régen.

- Hoztam hálóing! Senor felveszi és lefekszik - mondta tört angolsága ellenére magabiztosan.

Castle felállt, és mivel még mindig nem tudatosult benne, hogy nem tud beszélni, szólásra nyitotta a száját.

- Nem beszél! - emelte fel a hangját a nő, és a hálóinget a meglepetten ácsorgó író kezébe nyomta. - Felveszi hálóing, lefekszik, nem beszél - sorolta újra a nővér tettetett szigorúsággal, és csípőre tett kézzel várt, de mivel Castle csak értetlenül kapkodta a tekintetét a két nő között, elnevett ie magát, és sürgetve intett a kezével. - Vamos!

Castle-nek nem kellett spanyolul tudnia ahhoz, hogy értse a szót, ezért segélykérő tekintettel Beckett felé fordult.

- Itt kell maradnod éjszakára - mondta együtt érzőn a nő, és mivel érezte, hogy a férfiban még mindig nem tudatosult, hogy nemcsak, hogy nem beszélhet, de nem is tud, és ellenkezni akar, ujját a keskeny, szép ívű ajkakra tette. - Ha nem nő tovább a gégédben levő duzzanat, akkor reggel már ki is engednek. Légy jó fiú, és fogadj szót a nővérnek!

Castle durcásan összeszorította a száját, aztán úgy fordult Kate felé, hogy a nővér ne láthassa az arcát, és miközben a háta mögé mutatott, és ijedt arccal, hangtalanul formálta szájával a szavakat: - Ő a Terminátor 2!

Kate elmosolyodott. A határozott fellépésű, életvidám Margo Braun nővér, akit Castle csak Terminátornak, vagy injekció Terminátornak becézett, sok nehéz pillanatot okozott ugyan a férfinak, de sok nehézségen is átsegítette. A termetes, fekete nővér valóban hasonlított Margo nővérre, és nemcsak a külleme miatt.

- Akkor jó kezekben leszel - mosolyodott el Kate, aztán elvette Castle kezéből a hálóinget, és mutatóujját végighúzta a mellkasán. - Segítek levetkőzni, ha akarod- nézett pajkos tekintettel a férfi szemébe, aki az este során először, önfeledten elvigyorodott, és bólintott.

A nővér sejtelmesen elmosolyodott, és megveregette Castle vállát, hogy a férfi rá figyeljen.

- Senorita bella - intett sokatmondóan Kate felé.

Castle arcán egy pillanat alatt változott a pajzán mosoly egy szerelmes férfi boldog mosolyává, és hogy tudassa a nővérrel, hogy tisztában van Kate szépségével, felmutatta karikagyűrűs bal kezét. A nő elnevette magát, összecsapta a tenyerét, és jelentőségteljesen felhúzta a szemöldökét, aztán komolyságot erőltetett magára, és a hálóingre bökött.

- Felveszi - ígérte meg Kate, mire a nővér helyeslően bólintott, és kisietett a szobából. - Ne vágj ilyen fancsali arcot! - fordult a már szomorkásan toporgó férfihoz. - Csak egy éjszakát kell ebben a csini hálóingben töltened. Különben is nagyon szexi vagy benne, főleg amikor nincs alatta bokszeralsó - próbálta kicsit jobb kedvre deríteni a férfit. A terve akkor sikerült igazán, amikor olyan közel állt hozzá, hogy megérezte a kellemes férfiparfüm illatát, és elkezdte kigombolni az ingét. Castle mozdulatlanná dermedt, és réveteg mosollyal az arcán hagyta, hogy lehámozza róla a ruhadarabot, aztán kicsatolja a derékszíját, és átbujtassa a nadrágja gombját a lyukon. Amikor megfogta a slicc cipzárját, és lassan húzni kezdte lefelé, a férfi teste megfeszült, és elkapta a kezét.

Castle ködös tekintettel nézett a huncut tekintetű, csillogó szemekbe, és sóhajtott egy nagyot, aztán sietve lerúgta a cipői, kilépett a nadrágból, levetette a zokniját, és ügyetlenül kapkodva belebújt a kórházi hálóingbe. Hirtelen szomorúsággal vegyes düh uralkodott el rajta. Ha nem nézi Zappa-nak a biztonsági őrt, vagy egyáltalán nem is megy le az alagsorba, akkor most Patterson csodaszép nyaralójának hálószobájában, vagy a mesés tengerparton vetkőztetné Kate, ő pedig simogathatná a nő selymes bőrét, csókolhatná az érzéki ajkakat, megérinthetné a tökéletes test legérzékenyebb pontjait, és boldogan érezné, ahogy Kate megremeg a karjaiban. Ehelyett egy rideg, neonfényben úszó kórházi szobában, magányosan kénytelen tölteni az éjszakát. Az vigasztalta, hogy a torkában érzett fájdalom jelentősen enyhült, könnyebben nyelt, a lélegzés pedig már egyáltalán nem okozott nehézséget, de egyre rosszabbul érezte magát amiatt, hogy nem beszélhetett.

- Még tudsz meglepetést okozni - szólalt meg csodálkozást színlelve Kate, amikor betakarta az ágyban fekvő, morcos ábrázatú férfit, aki a megjegyzésre kíváncsian felhúzta a szemöldökét. - Szófogadó vagy - adott magyarázatot a nő, aztán huncut mosollyal a szája sarkában, hozzátette: - Bár ... ha belegondolok, lehet, hogy csak azért, mert nem tudsz ellenkezni.

Castle kinyitotta a száját, aztán bosszankodva, hogy nem tud visszavágni, be is csukta, és vágott egy grimaszt.

Kate hirtelen megsajnálta a férfit. Leült az ágy szélére, és gyengéden megsimogatta a kezét. Nem szólt, csak melegen csillogó, szeretettel teli szemekkel nézett rá. Tudta, hogy szavak nélkül is megértik egymást.

Castle egy darabig megbabonázva merült el Kate tekintetében, aztán úgy érezte, hogy nem bír tovább hallgatni. Nyelt egyet, vett egy nagy levegőt, és minden erejét összeszedte.

- Szeretlek - suttogta alig hallható, elhaló hangon, mintha attól félne, hogy soha többé nem tudja kimondani ezt a szót.