Változatok egy témára 8/57

- Szeretek sokat és keményen dolgozni, Mrs. Castle! - suttogta a csókba.

Még percekig ültek a padon egymást ölelve, és élvezték az édes pillanatot. Castle-t elégedettséggel töltötte el, hogy el tudta oszlatni Kate félelmeit, és amikor a nő úgy simult a karjaiba, mintha menedéket találna az ölelésben, mint mindig, most is elárasztotta valami békés nyugalom. Arra gondolt, férfiként talán mindig erre vágyott: hogy ez a kemény, mégis oly érzékeny és sebezhető nő, akit szerelemmel szeret, és aki nélkül nem tudja elképzelni az életét, biztonságban érezze magát mellette.

A közeli bárból kiszűrődő reggae lüktető, vidám hangjai elhallgattak, és egy jól ismert, lágy dallam áradt feléjük. Amikor néhány taktus után meghallották a Louis Armstrong-éhoz megszólalásig hasonló rekedt hangot, ahogy énekelni kezdi a What a wonderful world-öt, mindketten elmosolyodtak, és egymásra néztek.

- Most tényleg úgy érzem, hogy csodálatos a világ - mondta halkan Castle szerelmes tekintettel nézve Kate szemébe, ami az éjszakai sötétségben egészen barna árnyalatú volt, és a kandeláberek sárgás fénye úgy tükröződött a szivárványhártyáján, mintha apró csillagok ragyognának bennük.

Ahogy Kate elmerült a férfi tekintetében, tudta, hogy soha senki nem nézett még rá így, és érezte, hogy a halkan, mégis rendkívül komolyan kiejtett mondatnak sokkal nagyobb súlya van, mint azt egy külső szemlélő gondolná. Gyengéden végigsimított a mosolygó arcon, aztán fejét a férfi mellkasára hajtva, szorosan hozzábújt.

Amikor vége lett a dalnak, Castle megszólalt.

- Gyere, vacsorázzunk! Nem szeretném, ha éhen halna életem szerelme!

Kate meglepetten nézett fel rá, hogy lássa, mennyi huncutság csillog a férfi szemében, mert hihetetlennek tűnt, hogy feladná a cirkuszi terveit az ő kedvéért, de Castle őszinte szeretettel mosolygott rá.

- Jól vagy? - kérdezte még mindig gyanakodva.

- Persze - vonta meg a vállát a férfi.

- És a cirkusz? Zappa bűvészmutatványai? Csak nem azt akarod mondani, hogy lemondanál róluk?

Castle nézte az összevont szemöldökök között megjelenő két kis ráncot, a hitetlenkedve, vagy inkább rosszat sejtve csillogó szemeket, és azonnal tudta, hogy lehetetlen küldetésre vállalkozott, amikor el akarta altatni a nő gyanakvását.

- Háááát ... - kezdte lassan, elnyújtva a szót, miközben ártatlan arcot vágott, de Beckett azonnal észrevette a szája sarkában megjelenő csibészes mosolyt, ezért közbevágott.

- Ki vele! Mi a terved?

- Az előadás csaknem három órás, és Zappa-é az utolsó produkció - kezdett meggyőző hangon magyarázni Castle, miközben az órájára pillantott. - Szóval ... van több mint két és fél óránk a bűvészkedésig. Addig megvacsorázhatunk, sőt táncolhatunk is - nézett most már esdekelve Kate-re. - Kérlek, kérlek, kérlek! - könyörgött, mint egy kisfiú a hőn vágyott játékért.

Beckett néhány másodpercig megpróbált szigorúan nézni rá, és ajkait is összeszorította, nehogy a mosolyából Castle megérezze, milyen könnyen le tudja venni a lábáról.

- Aha. Szóval, kompromisszumot akarsz kötni - mondta olyan komolyan, mint amikor egy ügy kapcsán a tényeket sorolja, és elégedetten látta, hogy Castle lélegzetvisszafojtva várja a döntését. Tartott egy kis hatásszünetet, mintha erősen gondolkodna a válaszon, és csak másodpercek múlva folytatta. - Rendben, de azt se felejtsd el, hogy megígérted, hogy sokat és keményen fogsz dolgozni! - mondta, miközben tekintete kihívóan villant.

A várt hatás bekövetkezett. A kompromisszum okozta pillanatnyi öröm után Castle megértette a célzást, és pajkosan rámosolygott.

- Szeretek nagyon sokat, és nagyon keményen dolgozni egy csodálatos célért - mondta incselkedve, aztán végigsimított a nő arcán, és komolyan folytatta - és érted is.

Kate hirtelen zavarba jött, mert a bensőséges, szeretettel teli mozdulatra, és az utolsó szavakra nem számított. Meghatotta a férfi tekintetéből áradó szerelem. Nem a fellángoló, mindent elsöprő, hanem a szeretettel, megértéssel, gyengédséggel, elfogadással teli, hosszan égő, öröké tartó szerelem áradt felé a kék szemekből. Castle talán megérezte a zavarát, vagy egyszerűen csak hogy bizonyítsa szavai súlyát, közelebb hajolt, és puhán érintve az ajkát, megcsókolta.

Az édes pillanat feloldotta a feszültséget, ami azóta vibrált köztük, amióta szóba került a gyerekkérdés. Önfeledten egymásra mosolyogtak, aztán Kate felállt, kézen fogva a férfit, és maga után húzta.

- Ha nem igyekszünk, vagy a tánc marad el, vagy lemaradsz a bűvész embereltüntetős számáról - mondta. - Márpedig a tánc nem marad el! - közölte jelentőségteljesen, mire Castle felháborodást tettetve elhúzta a száját, aztán engedelmesen követte a nőt.

- Rendben, de akkor legalább hadd válasszak én számot, amire táncolunk - morogta.

- Arról ne is álmodj! Képes lennél Carly Rae Jepsen I really like you-ját választani!
Castle sejtelmesen elmosolyodott.

- Igazából a What a wonderful world-re gondoltam, vagy Andrew Belle-től az In my veins-re - mondta, és noha nem látta az egy lépéssel előtte haladó nő arcát, pontosan tudta, hogy megjelent rajta egy semmivel össze nem hasonlítható, boldog mosoly.

Az egyenruhát viselő fiatal jegyszedő meglepetten vette el Castle kezéből a  jegyet, miközben arra gondolt, micsoda pazarlás, hogy valaki kifizet egy kisebb vagyont a műsorért, de csak az utolsó számot nézi meg.

- Már csak Mr. Zappa produkciója van hátra - jegyezte meg, hátha a vendégek nincsenek tisztában azzal, mekkora késéssel érkeztek.

Kate nagyot sóhajtva Castle-re mutatott.

- Tudja, a férjem él-hal az eltüntetős bűvésztrükkökért, úgyhogy csak emiatt jöttünk - magyarázta.

- Akkor élvezni fogja - mosolyodott el felélénkülve a jegyszedő. - Mr. Zappa ma valami meglepetéssel is készült! - súgta oda titokzatosan.

- Meglepetéssel? - csapott le az információra Castle.

- Sajnálom, de nem árulhatok el többet - mondta kissé letörten a férfi, amiért nem oszthatja meg a titkot, aztán hirtelen felemelte a mutatóujját, és fülelt. A nézőtérről kiszűrődő tapsvihar jelezte, hogy vége van egy produkciónak. - Kérem, igyekezzenek elfoglalni a helyüket, mert azonnal kezdődik Mr. Zappa produkciója! - tárta szélesre a nézőtérre vezető oldalajtót a két vendég előtt.

Hamarosan Beckett kelletlenül bevallotta magának, hogy élvezi az előadást. Roberto Zappa igazi showman-ként mozgott a színpadon, ráadásul magával ragadó, lebilincselő és rendkívül látványos volt minden mutatványa. Ha nem nézett volna Castle-re, akkor is tudta volna, hogy a férfi elnyílt szájjal, gyermeki rácsodálkozással issza magába a "varázslatot". Amikor az embereltüntetéses produkció következett, Castle az órájára nézett.

- Mindjárt vége a műsoridőnek - állapította meg. - Mikor lesz a meglepetés? - morogta csalódottan, amikor egyre erősödő dobpergésbe kezdett a zenekar.

- Hölgyeim és uraim! - állt meg a színpad szélén kitárt karokkal Zappa. - Ki ne látott volna önök közül olyan produkciót, hogy egy bűvész eltüntet egy embert! Ezért arra gondoltam, érdekesebb lenne, ha megfordítanánk a szereposztást, és most egy néző tüntetné el a bűvészt! Ha van önök között olyan, aki szívesen kipróbálná, van-e varázsereje, nosza rajta! Itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy eltüntessenek! Kérek egy önként jelentkezőt - harsogott a hangja, miközben tekintete végigpásztázott a nézőtéren.

Beckett egy határozott mozdulattal kapta el Castle éppen felemelkedő kezét, és nyomta vissza a térdére.

- Nem! - szűrte mérgesen a fogai között, és villámokat szóró szemekkel nézett a felháborodott és csalódott férfira. - Zappa az egyik gyanúsítottunk. Nem lenne szerencsés, ha éppen te tüntetnéd el annyira, hogy a fiúk meg se találják - magyarázta, mire Castle arcára kiült a döbbenet.

- Azt hiszed, hogy így akar megszökni? De hát a szám végén a nézőtér hátsó soraiban fog felbukkanni - magyarázta, mivel úgy gondolta, a produkció ugyanúgy zajlik, mint eddig, csak nem Zappa tünteti el a partnerét, hanem egy néző bűvészt. Kate gyanakvó arcát látva elbizonytalanodott. Ha Zappa a gyilkos, itt az idő, hogy lelépjen, hiszen érezheti a hurok szorulását a nyaka körül, ráadásul éppen most változtatta meg a produkció kivitelezését. Mire felnézett, a bűvész ár kitörő örömmel üdvözölte a nézőtérről éppen a színpadra lépő elegáns, középkorú nőt. Miután Zappa néhány kérdésének köszönhetően megtudták, hogy Moira Feldman, bostoni üzletasszony lesz az önkéntes "varázsló", kezdődhetett a produkció. Zappa beállt az embermagasságú ládába, amelyet többször is körbeforgatott két, csillogó flitteres dresszbe öltözött, dús keblű, hosszú combú lány. Az addig játszott kellemes dallam elhallgatott, ahogy néhány másodperc múlva a nézőtér apró neszei is. A feszültség szinte tapintható volt. Néhányan halkan sikkantottak, amikor hirtelen hangos dobpergés törte meg a síri csendet. Moira Feldman meglendítette a kezében tartott bűvészpálcát, és remegő hangon elkiáltotta a bűvész által kért "varázsszavakat", mire a Zappa-t rejtő ládába mindkét oldalról hatalmas, csillogó pengéjű tőrök szúródtak. A nézők felhördültek, és mindenki kimeresztett szemekkel figyelte, nem jelenik-e meg lecsorgó vér a láda oldalán vagy alján, de semmit nem láttak. A két bombázó lány tett néhány látványos karmozdulatot, aztán arcukon magabiztos mosollyal a ládához léptek, és egy mozdulattal kitárták az ajtaját. A láda üres volt.

A nézőtéren kitört a taps, de mindenki várakozón nézett a színpad rejtett zugai felé, kutatva, hogy vajon honnan fog előbukkanni a bűvész. A két lány ekkor kinyújtott kézzel a nézőtér hátsó sorai felé mutatott, egy éles fénycsóva pedig végigpásztázott a folyamatosan tapsoló nézőkön, és megállapodott a legutolsó széksoron.

Castle és Beckett is megfordultak, és kíváncsian fürkészték a fénykörbe eső arcokat, de sehol sem látták Zappa-t. A taps lassan halkulni kezdett, és egyre többen kezdtek türelmetlenül fütyülni, vagy értetlenül nézegettek körbe.

- Eltűnt - nyögte döbbenten Castle, amikor Beckett határozottan megszorította a kezét.

- Gyere! El kell kapnunk! - mondta, és a következő pillanatban olyan sebesen vágta át magát a forgolódó nézők között, hogy Castle alig tudta követni.