- Engem is el tudna tüntetni? - kérdezte Castle.
Az írónak nem kellett Beckett-re néznie ahhoz, hogy tudja, a nőt mindjárt megüti a guta, és ha tehetné, akkor erélyesen rászólna, de legalábbis bosszúsan megforgatná a szemét, de azt még így is érezte, hogy szikrákat szórnak a ragyogó, zöld szemek.
- Eltudnám, de nem fogom - hárította el a burkolt kérést a bűvész, miközben gúnyos mosollyal végigmérte az írót. - Komoly titoktartási szerződést kellene aláírnia, de hogy őszinte legyek, egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy betartaná. Maga szeret sokat beszélni és dicsekedni. Nagyobb kihívás lenne elhallgattatni - tette hozzá elgondolkodva, mire Castle vágott egy sértett grimaszt, és arra gondolt, Beckett már biztosan nem bosszankodik, hanem jól szórakozik.
- És maga nem szereti azokat, akik túl sokat beszélnek, ugye? - kérdezte, mintha csak a rá tett megjegyzés bosszantaná, holott ki akarta húzni a férfiból, hogy milyen viszonyban lehetett a köztudottan nagydumás Antonnal.
- Ha valaki szellemes és szórakoztató, akkor kimondottan élvezem, de ha a kíváncsiság vezérli, akkor ki nem állhatom - ejtette ki jelentőségteljesen a szavakat Zappa. - Játsszunk! - zárta le a témát Kate felé fordulva.
Magnus, aki nem érzékelte a célzást és a kialakult feszültséget sem, fecsegni kezdett.
- Hát ez igaz! Anton humorát nagyon szeretted! Talán ezért is lettetek olyan jó barátok, és ...
Az artista hirtelen elhallgatott, mint akibe belefojtották a szót, mert a bűvész ugrásra kész, megfeszülő testtel felé fordult, és villámokat szóró tekintettel nézett rá.
- ... és fogadtad el a testi hibáját - nyögte ki nehezen Magnus, amikor észbe kapott, hogy olyat árult el egy idegennek, amit a bűvészt titokban akart tartani, de mindenki érezte, hogy eredetileg másként akarta befejezni a mondatot.
- Már csak fél óránk van - szólalt meg sürgetőn Dr. Segel, miközben idegesen csörgette megfogyatkozott zsetonjait. - Szeretnék nyeri is egy kicsit, mielőtt mennetek kell az előadásra.
Mindenki elcsendesedett, Kate pedig megkönnyebbülve fogta kezébe a kártyát, és osztotta a lapokat.
Egy óra múlva Irene Welles robogott be az ajtón, és lefújta a partit. Castle elégedetten állt fel a székből, és arcán győzelemittas mosollyal köszönte meg a játékot. Zappa kényszeredetten viszonozta a mosolyt, mivel csak egy csekély összeget sikerült visszanyernie, de a többiek is vagy közömbösen, vagy látható bosszúsággal reagáltak. Sértette az önérzetüket, hogy egy újonc betolakodó nyerte a legtöbb pénzt. Egyedül Dr. Segel gratulált az írónak, és nyújtotta felé a kezét. Castle örömmel fogadta a gratulációt, de a következő pillanatban meglepve tapasztalta, hogy az őrült tudós kinézetű orvos úgy megszorította a kezét, mintha satuban lenne, és érezte, hogy nem akarja elengedni.
- Most pedig jöjjön velem, Mr. Castle! - csengett parancsolón a férfi hangja, aztán amikor meglátta az író riadt ábrázatát, elnevette magát. - Nekem nincs fellépésem, ráérek, úgyhogy megnézem a fülét. Ha szépen gyógyul, talán a varratoktól is megszabadíthatom.
- De ... szerintem ... szóval ... - dadogta kínosan feszengve Castle, miközben ki akarta húzni kezét a szorításból.
- Remélem, akkor se ijed be egy kis vizsgálattól, ha nincs magával a gyönyörű felesége - húzta maga után Segel a megszeppent írót, aki kétségbeesett tekintettel pillantott az álruhás Beckett felé, miközben kelletlenül követte az orvost.
Beckett fel sem pillantott a kis közjátékra, Castle-nek mégis olyan érzése volt, mintha a serkenő bajusz és szakáll által körbevett száj apró mosolyra húzódott volna.
Beletörődött a sorsába, és hamarosan Dr. Benedict Segel rendelőjében ült. Behúzott nyakkal, sziszegve tűrte, hogy az orvos levegye a vágásról a kötést, aztán hirtelen ötlettől vezérelve megszólalt.
- Roberto Zappa és Anton Volkov tényleg barátok voltak? - kíváncsiskodott, mivel az eddigi tanúvallomásokban senki sem említette ezt.
- Igen. Tudja, sokak számára meglepő volt, hogy Roberto a bizalmába fogadta a fiatal, orosz fiút, mert mindenki magának való, zárkózott embernek ismerte, aki nem enged senkit közel magához. Talán az hozta őket össze, hogy mindketten kilógtak a sorból. Zappa-tól féltek a félelmetes bűvésztrükkjei miatt, Anton-ra meg úgy nézetek a törpesége miatt, mint egy csodabogárra. Roberto tűzbe ment volna a fiúért - mondta az orvos miközben a sebet szemlélte, aztán hirtelen témát váltott. - Szépen gyógyul a seb. Kiszedem a varratokat, nincs rájuk szükség. Talán sosem volt.
- Mi? Azt akarja mondani, hogy össze sem kellett volna varrni? - háborodott fel Castle, és vádló szemekkel nézett az orvosra.
- Hát, biztosra mentem - vonta meg a vállát Segel, aztán a gyógyszeres szekrényhez lépett, hogy elővegye a varratszedéshez szükséges szikepengét, csipeszt, fertőtlenítőt és kötszert.
Castle követte tekintetével a férfit, ahogy az eszközök után kutat, amikor észrevett egy ismerős feliratú gyógyszert a szekrény hátsó sarkában. Meglepődött, aztán elmosolyodott.
- Ennyire azért ne örüljön! - húzta fel meglepetten bozontos szemöldökét az éppen megforduló orvos. - Nem mondtam, hogy nem fog fájni.
Az író arcáról egy pillanat alatt hervadt le a mosoly, aztán amikor meglátta a szikepengét az orvos kezében, nyelt egyet.
Egy óra múlva Castle izgatottan várakozott a cirkusznak helyet adó impozáns épület előtti parkban. A fülén levő kötést tapogatva bosszankodott, hogy milyen sokan sétálnak a meleg, trópusi estén a pálmafákkal szegélyezett, kacskaringós utakon. A lámpák fénykörében táncot járó ezernyi rovar halk, zümmögő szárnyverdesését elnyomta a közeli bárból kiszűrődő, hullámzó ritmusú reggae dallama; a levegő megtelt a hatalmas ágyásokban pompázó, szemet gyönyörködtető virágok nehéz, édeskés illatától, amit csak az óceán felől érkező sós levegő frissített. Castle szeme ide-oda cikázott a sétáló embereken, az ölelkező szerelmeseken, az egymás kezét fogó idős párokon, az önfeledten futkosó gyerekeken, a magányosan várakozó, és a csoportokba verődött fiatalokon. Tekintete egy karcsú, sudár, ringó járású alakot keresett, akinek hullámokban leomló haja, a járás ütemét követve libben minden lépésnél, de hiába tágult a pupillája hatalmasra, hogy a félhomályban felfedezze Kate-t, sehol sem látta. Hirtelen egy kéz érintette meg a vállát, mire összerezzent, és a szívéhez kapott.
- Nos, hogy ment a játék? - hallotta meg Kate incselkedő hangját.
- Ha infarktust akarsz okozni, akkor jó úton jársz - sóhajtotta, miközben megkönnyebbülten fújta ki a bennakadt levegőt, de hiába vágott megbántott arcot, a nő továbbra is huncutul mosolygott rá. - Ez nem volt szép - tette hozzá bánatosan, hogy a hatást növelje.
Beckett elkomorult, és összevonta a szemöldökét.
- És az szép volt, hogy el akartad tüntetni magad Zappa-val? Mit gondolsz, én mit éreztem akkor?
Castle egy pillanatig töprengve méregette a nőt.
- Csak nem hisz a varázslatban, Beckett nyomozó? - kérdezte kihívóan.
- Nem! De a nagy "varázslás" közben érhetett volna egy kisebb baleset, mondjuk véletlenül tovább maradsz a ládában mint kellene, és tíz éles kard szúródik a testedbe - vetített előre a sötét jövőt Kate megrovóan. - Én ugyanis megnéztem Roberto Zappa műsorát!
- Mi? És ... és hogyan tünteti el az asszisztensét?
- Egy ládába állítja, mond néhány abrakadabrát, aztán lecsapódik egy szerkezet, és két oldalról öt-öt kard fúródik keresztül a ládán. Akkor kinyitja az ajtót, és megmutatja, hogy a láda már üres - foglalta össze röviden a produkciót Kate, és bosszankodva látta, hogy ahelyett, hogy megijedt volna a férfi, izgatottan csillog a szeme. - Az asszisztensre egyetlen biztosítótársaság sem kötött életbiztosítást - tette hozzá, de ez Castle-t láthatóan nem érdekelte.
- És honnan jött elő az asszisztens?
Kate összeszorította a száját, és magában elszámolt ötig, mielőtt válaszolt volna.
- A nézőtér hátsó soraiból - szűrte a fogai közül kelletlenül.
- Wow! Feltétlenül meg kell néznem - lelkesedett Castle, aztán hirtelen megérezte Kate dühét, ezért úgy gondolta, ideje témát váltani. - Igazán jóképű fiú voltál - bókolt a legsármosabb mosolyát elővéve, hogy megenyhítse a nőt.
- Ó, Mr. Castle! Nem is tudtam, hogy a mediterrán fiúk az esetei!
- Ha-ha - vágott egy grimaszt Castle, és úgy tett, mintha bosszantaná, hogy Kate azonnal kihasználta az alkalmat, és lecsapott a félreérthető dicséretre, de igazából örült, hogy visszatértek a szokásos kis szellemi párbajukhoz, és a nő láthatóan már nem haragszik rá. - Azt hittem, többet megtudunk a pókerezés alatt Zappa-ról, de azért nem volt eredménytelen a kis akciónk - váltott témát.
Kate lemondóan sóhajtott, és kissé kárörvendő mosoly jelent meg az arcán.
- Hát, legalább annyi haszna volt, hogy kiszedték a varratokat - pillantott a Castle füle mögötti sebtapaszra, mire a férfi vágott egy fájdalmas grimaszt a kellemetlen emlékre, aztán elvigyorodott.
- És nyertem is! - húzta ki magát önelégülten, aztán amikor látta, hogy Kate megforgatja a szemét, hozzátette: - No meg három fontos információt szereztünk a nyomozáshoz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése