Változatok egy témára 8/54

Amikor az osztó ráemelte a tekintetét, és ő meglátta a senkiével össze nem téveszthető, ragyogó, zöldes árnyalatú szemeket, elakadt a lélegzete.

Szerencsére Irene Welles újra átvette a szót, bár a pókerezőknek szánt intelmeiből Castle semmit sem hallott. Zavartan kapta el a tekintetét a férfinak álcázott Kate-ről, és minden erőfeszítésére szüksége volt, hogy el tudja nyomni a szájára kívánkozó mosolyt, de miközben az igazgatónő beszélt, újra meg újra Kate-re pillantott. Megfordult a fejében, hogy Beckett ráveszi Welles-t, hogy ő is játszhasson, mivel már nem egyszer megtapasztalta, milyen kiváló játékos a nő, de ezt a lehetőséget elvetette, mert akkor biztos, hogy semmi érdemlegeset nem árult volna el magáról Zappa. Aztán arra is gondolt, hogy Kate álruhát ölt, és szobalányként, vagy a szálloda alkalmazottjaként jelenik majd meg valamilyen ürüggyel, de azt, hogy férfinak öltözve, és profin átsminkelve az osztó szerepét fogja betölteni, arra nem számított. Mint már oly sokszor, megint elkápráztatta a nő. Most már csak arra kellett figyelnie, nehogy egy cinkos tekintettel elárulja. Mialatt a többiek a távozó igazgatónőt figyelték, ő még egyszer Kate-re pillantott, aki tökéletesen hozta a mediterrán származású fiatal férfi szerepét, aztán amikor becsukódott az ajtó, figyelmét a többi játékosra irányította.

- Mr. Castle! Elárulná, honnan tudta meg, hogy mi szoktunk pókerezni? - szólalt meg az eddig csendesen a háttérbe húzódó könyvelő, és vizenyős, szürke szemét gyanakvóan szegezte az íróra. A kérdés hallatán minden szempár Castle felé fordult.

- Tudja, a kedvenc komikusom volt Anton Volkov. Megdöbbentem, milyen csúnya véget ért az a szegény fiú - sóhajtott színpadiasan Castle, miközben hitetlenkedve megingatta a fejét, aztán hirtelen elvigyorodott, és ártatlan tekintettel felhúzta a vállát. - És hát író lévén kíváncsi vagyok, no meg sokfelé vannak forrásaim. Ha egy titokzatos bűntett történik, az emberek szeretnek fecsegni, és pedig szívesen meghallgatom őket. Ilyenkor lehet érdekes karakterekkel és sztorikkal találkozni, amiket aztán fel tudok használni a következő regényemben.

- Na és miről fog szólni az a regény? - kérdezte érdeklődve Magnus.

- Hát, több ötletem is van, az egyik például Hamptons-ban játszódna, de miután egy kis bepillantást nyertem a cirkusz világába, lehet, hogy egy olyan történetet írok, amiben a gyilkosság a cirkuszban történik.

- Megírja Anton halálát? - húzta el lekicsinylően a száját a bűvész. - Ez elég fantáziátlan.

- Nem! Nem! Sosem másolom a valóságot! Az én regényemben biztos, hogy nem a komikus lenne az áldozat.

- Akkor ki? Mondjuk a bohóc? - dőlt előre kihívóan vigyorogva Chucky, hogy szembe nézhessen Castle-lel, aki egy pillanatig ráfeledkezett a furcsán elhúzott, széles szájra, amitől ráncok sokasága jelent meg a bohóc arcán és halántékán, de nem hagyta, hogy a férfi zavarba hozza.

- Á! Ez nem is rossz ötlet! - mosolygott vidáman, mintha nem érezné az egyre feszültebb légkört. - Ez azért lenne érdekes, mert a bohócokat mindenki szereti. Ki akarná hát megölni? - húzta fel kérdőn a szemöldökét.

- Mondjuk a bűvész - csapta hátba gúnyosan nevetve Zappa-t Chucky, mire bűvész teste láthatóan megfeszült, arcán egy izom alig észrevehetően megrándult, aztán egy határozott vállrándítással lerázta magáról a bohóc kezét, mintha csak egy undorító rovar lenne.

Castle észrevétlenül Kate-re pillantott, aki látszólag türelmesen várta, hogy elkezdődjék a parti, de a férfi azonnal látta, milyen feszülten figyel minden apró rezdülésre.

- Traccspartira jöttünk, vagy játszani? - csattant ingerülten Zappa hangja.

- Jól van na! - emelte fel megadóan a kezeit Chucky. - Egy bohócnak szabad viccelődni!

- Viccelődj a porondon! - morogta baljós tekintetet vetve a férfi felé Zappa. - Kezdjünk! - intett a fejével az osztónak.

A feszültség szinte kézzel tapintható volt, ezért inkább hallgatott mindenki, még Castle is erőt vett magán, és úgy döntött, egyelőre nem tereli a témát a komikus gyilkosságára, de azt nem tudta megállni, hogy egy kézenfekvő kérdést fel ne tegyen,

- Maguk nem félnek egy bűvésszel játszani? - nézett körbe ártatlan mosollyal az arcán, aztán magyarázatként hozzátette: - Mármint ... ő el tud tüntetni dolgokat, és elő tudja őket varázsolni máshonnan. Szóval ...

- Szóval, csalok - fordult felé ördögi mosolyt öltve magára Zappa, és olyan fenyegetőn fúrta tekintetét az íróéba, hogy az önkéntelenül nyelt egy nagyot.

- Ne-nem - mentegetőzött kényszeredetten nevetve Castle.

Beckett lélegzete egy pillanatra elállt. Te jó ég! Még el sem kezdődött a játék, Castle máris kivívja Zappa ellenszenvét! - gondolta, de abban a pillanatban a többi játékos elnevette magát.

- Minden új játékosban felmerül ez a kérdés, de megnyugtathatom Mr. Castle, Roberto nem bűvészkedik a pókerasztal mellett, esetleg kicsit megtréfálja az újoncot, ahogy most magát is - kacsintott rá bozontos szemöldöke alól Dr. Segel.

Castle értetlenkedve pillantott körbe, és zavarában elmosolyodott, aztán észrevette, hogy Magnus az ő kezét bámulja.

- Ó! Csak nem ... - kiáltott fel, amikor eszébe jutott, hogy a bűvész milyen hosszan fogott vele kezet, és már emelte is fel a karját, hogy megszemlélje. Ekkor látta meg az inge alól éppen csak kikandikáló pikk ászt, amit Zappa bújtatott oda észrevétlenül.

Mindenki felszabadultan nevetett, csak a bűvész csapott bosszankodva az asztalra.

- Most elrontottátok a játékomat - morogta.

- Az volt a terve, hogy adott esetben engem kiált ki csalónak? - méltatlankodott Castle. - Ez nem jó vicc.

- Higgye el, jó! - bizonygatta Chucky vigyorogva. - Szegény áldozatot jól meg szoktuk szívatni, aztán amikor teljesen kétségbeesik, akkor Roberto felfedi a turpisságot, mi meg addig jól szórakozunk.

Castle még néhány másodpercig játszotta a sértettet, aztán cinkos mosollyal a bűvészre nézett.

- Megtanítaná ezt nekem? - emelte a fel a pikk ászt. - Jól jönne, amikor meg akarom tréfálni a barátaimat!

- Ha ismerné Roberto-t, tudná, hogy lehetetlent kér - jegyezte meg komolyan a könyvelő, miközben az órájára pillantott. - Kezdjünk, mert Irene nem szereti, ha úgy estek be az előadásra!

A kezdeti feszültség feloldódott, és úgy tűnt, hogy a csapat befogadta Castle-t. 

Kate körbenézett, és amikor mindenki bólintott, hogy kezdhetnek,  elváltoztatott, mély hangon, hivatalos hangnemben ismertette, hogy kinél van a kis vak és  a nagy vak, aztán osztott.

Ahogy telt az idő, Kate egyre inkább kezdte úgy érezni, hiábavaló volt a sok szervezkedés, hogy részt vehessen a pókerpartin, mert a játék csendesen csordogált, és úgy tűnt senki nem akar beszélgetést kezdeményezni a jelenlevők közül. magában elmosolyodott, amikor arra gondolt, egy dolog miatt már megérte, hogy egy profi sminkmesterrel töltsön egy órát az életéből: sosem fogja elfelejteni Castle arcát, amikor felismerte. Szerette meglepni a férfit, egyrészt azért, mert amikor megjelent arcán a gyermeki rácsodálkozás, ellenállhatatlanul aranyos volt, másrészt, mert Castle meg volt győződve arról, hogy ő a meglepetések nagymestere. Észrevétlenül a lapjait éppen lefordító férfira pillantott. Kíváncsian várta, mikor hozakodik elő valamivel, hogy elérje a célját, de meglepetésére még mindig hallgatott.

A játékosok fej-fej mellett haladtak, senki sem tudott igazán elhúzni a többiektől, bár a téteket is óvatosan emelték. Egy ideig úgy tűnt, semmi komoly izgalmat nem hoz a játék, amikor a flop után Zappa a háromszorosára emelte a tétet, amivel elérte, hogy mindenki izgalomba jöjjön. Látszólag nem történt semmi, de Kate figyelmét nem kerülték el a megálló mozdulatok, az összeszűkülő szemhéjak és az éber tekintetek. Mialatt Magnus, Dr. Segel és Ralph Benning kiszállt a játékból, Castle és Chucky pedig megadta a tétet. Abban a pillanatban, ahogy Castle-re nézett, izgalom lett úrrá rajta.  Bár úgy érezte, az előzmények ismeretében jobb, ha nem gondolja azt, hogy nyitott könyv előtte a férfi, abban biztos volt, hogy ismeri annyira minden rezdülését, hogy halálos pontossággal meg tudja mondani, mikor blöfföl. Márpedig most blöffölt. Néhány apró jel volt csupán, ami elárulta, de ezeknek köszönhetően nyert gyakran Kate, amit Castle önérzete nem bírt elviselni, ezért újabb és újabb partikra hívta ki. Értetlenül pillantott az íróra. Miért akkor adja meg a tétet, amikor nincs jó lapja. Szándékosan veszíteni akar? Miért? Vagy csak elvesztette a türelmét? Kitette a negyedik lapot az asztalra, és próbálta felmérni a három játékos elrejtett reakcióit. Chucky a fura vigyora mögé próbált rejtőzködni, Zappa faarccal meredt maga elé, Castle viszont gyorsan egymás után hármat is pislogott. Annak idején Martha hívta fel a figyelmét arra, hogy ha Rick sokat pislog, akkor rosszak a lapjai, ha pedig ujjával dobol a kártyákon, akkor jók. Magában sóhajtott, ugyanakkor izgalom  töltötte el, mert tudta, hogy a férfi készül valamire.

Zappa újra emelte a tétet, mire Chucky bosszankodva kiszállt, Castle pedig néhány másodpercnyi töprengés után megadta, miközben gyorsan egymás után pislantott kettőt.

Kate elnyomott egy sóhajtást. A letett lapokból és Zappa rezzenéstelen arcából arra következtetett, hogy a bűvésznek legalább egy király drill-lel számolhat, de az sem volt kizárt, hogy király pókerrel akarja nyerni a játszmát. Castle-nek viszont ebben az esetben esélye sincs a nyerésre blöfföléssel, mert ezeket a lapokat nem fogja Zappa bedobni. Kitette az ötödik lapot, a rivert az asztalra, és várakozón a két játékosra nézett. Szinte biztos volt abban, hogy amikor Zappa meglátta a káró ászt, megcsillant a szeme. Te jó ég! Már biztos, hogy verhetetlen lapjai vannak - gondolta, és amikor a bűvész újra emelte a emelte a tétet, már semmi kétsége sem volt. Azon már meg sem lepődött, hogy Castle megadta a tétet annak ellenére, hogy így alig maradt zsetonja, amivel érdemben folytatni tudná a játékot.

Minden tekintet Roberto Zappa-ra tapadt, akinek a játék során most jelent meg először érzelem az arcán. Fölényes mosolyra húzta a száját, miközben megfordította a kezében levő két lapot, és Kate elé tette. A társaság felhördült a két király láttán, Castle pedig kissé szomorkásan elhúzta a száját.

- Király póker, ásszal - állapította meg Kate szárazon, aztán várakozóan Castle-re nézett.

Minden tekintet az íróra szegeződött. Szinte érezhető volt a játékosokból kitörni készülő öröm, hogy Zappa-nak sikerül megleckéztetni a társaságukba betolakodó írót.

- Hm. Ilyet is ritkán látni - szólalt meg letörten Castle - ráadásul ezt kevés dolog üti - sóhajtott, de a következő pillanatban magabiztosan elvigyorodott, és megfordította a lapjait. - De egy színsor igen! - nézett diadalittasan Zappa szemébe, aki egy pillanatig értetlenül bámult a lapokra, aztán megsemmisülve dőlt hátra a székében.

- Treff színsor kilencestől királyig - állapította meg hitetlenkedve Kate, miközben igyekezett elrejteni döbbenetét. Szerencsére akkora volt a meglepetés, hogy senki nem foglalkozott vele. Elképedve nézett Castle-re, és még mindig nem értette, hogyan tudta ennyire félrevezetni a férfi. Mégsem nyitott könyv - állapította meg magában két nap alatt másodszor, és magában elmosolyodott.

Miután Castle bezsebelte a nyereményt, elégedetten dőlt hátra, és veregette meg a szék karfáját.

- Úgy látszik, Anton széke szerencsét hozott. Gondolom, neki is jó lapjárása szokott lenni - jegyezte meg csak úgy mellékesen.

- Igen, elég gyakran nyert - kotyogta el Magnus.

- Nem okozott ez konfliktust? Úgy értem ... ismerik egymást, egy cirkusznál dolgoznak ... nehéz lehet nézni, hogy az egyikük jobban megszedi magát, mint a többiek. 

A feszültség egy pillanat alatt szinte tapinthatóvá vált.

- Nézze, Mr. Castle! - szólalt meg kimérten a könyvelő. - Itt mindenki kisebb vagyont keres, és senkinek sem okoz gondot kifizetni a tartozását. Ráadásul ez egy baráti társaság!

- Ó! Akkor semmi gond! Elnézést kérek, csak tudják krimiíróként megvan az a rossz szokásom, hogy mindenben bonyodalmat, összeesküvést, intrikát, konfliktusforrást lássak - mentegetőzött bocsánatkérően mosolyogva, aztán megpróbálta oldani a feszültséget, és eltűnődve folytatta. - Hát, nem is tudom, jó-e, ha valaki nagyon szerencsés a kártyában, mert azt tartják, hogy akkor szerencsétlen a szerelemben. Bár úgy hallottam, Anton megtalálta az igaz szerelmet Marion Hartnett személyében.

Castle tekintete ide-oda járt a jelenlevőkön, Kate azonban csak egy emberre figyelt, miközben lehajtott fejjel a kártyákat rendezgette: Roberto Zappa-ra. Az író megjegyzésére  bűvész nyelt egyet, és összeszorította a száját, mintha attól félne, hogy olyat mond, amit nem kellene.

- Lehet, hogy egy ilyen mindent elsöprő erejű, de tragikus szerelemről kellene írnom a következő regényemben - morfondírozott tovább Castle. - Persze, nem minden az, aminek látszik, úgyhogy tehetnék bele egy kis csavart. Mondjuk, kiderülne, hogy az egyik fél szerelme nem is igazi.

Ebben a pillanatban Roberto Zappa előredőlt a székében, és kihívó tekintettel Castle-re nézett.

- Ó! Azt hittem, maga a meglepetések mestere, Mr. Castle, és nagyobb fordulatot írna! Mondjuk azt, hogy egyik fél érzelmei sem igazak.

Castle úgy tett, mintha meglepődne, és elgondolkodna a lehetőségen, aztán sajnálkozó mosolyra húzta a száját és széttárta a karját.

- Hát, ebből is látszik, hogy a szerelmes regények nem az én világom. A meglepetés pedig inkább az ön műfaja.

A két ember még néhány másodpercig farkasszemet nézett, miközben a többiek érdeklődve figyelték őket.

- Látta már, milyen lélegzetvisszafojtva, szájtátva figyeli Roberto előadását a közönség? - kérdezte Ralph Benning. - Aztán a produkció végén akkora a meglepetés, hogy az egész nézőtér egy emberként hördül fel. Nem hiszem, hogy ezzel tudnának vetekedni az ön regényei.

- Hát, igazán kíváncsivá tett. Néhány napja voltam az egyik előadáson a cirkuszban, de akkor éppen nem volt műsoron Mr. Zappa, de legközelebb feltétlenül megnézem. 

- Én azt szeretem legjobban, amikor eltünteti Carolt, az asszisztensét - ingatta meg a fejét elmerengve Magnus.

- Ó! Ember-eltüntetős száma is van? - kérdezte gyermeki lelkesedéssel Castle.

Az író hirtelen izgatottsága szemet szúrt Kate-nek, ami rossz érzéssel töltötte el. A következő pillanatban már tudta, hogy miért.

- Engem is el tudna tüntetni? - kérdezte Castle.