- Nem fogsz unatkozni, arról gondoskodom - suttogta érzéki hangon, aztán puha, gyengéd csókot lehelt a férfi elnyíló ajkára.
Espo nekiütközött a teraszra kilépő Rayn-ek, aki abban a pillanatban megtorpant, amikor szemtanúja lett barátaik intim pillanatának, és kissé szégyenlősen elmosolyodva, zavarában megköszörülte a torkát.
- Biztos, hogy látni akarjátok a felvételt? - kérdezte huncut mosollyal az arcán Espo.
Úgy látszik, még dolgozott a két szerelmes emberben a megszokás, mert úgy rebbentek szét, mint a rajtakapott kamaszok, de aztán Castle elégedetten elvigyorodott, Beckett pedig zavarát leplezve, fensőbbségesen elmosolyodott.
- Persze - mondták egyszerre.
- Egy időben azt hittem, hogy ezt gyakoroljátok, amikor nem látunk benneteket - jegyezte meg Ryan, miközben előkészült a kihallgatás lejátszásához.
- Azért én számos olyan helyzetre is emlékszem, amikor ellentétesen reagáltunk valamire - ellenkezett Kate, bár pontosan tudta, hogy azok mind olyan pillanatok voltak, amikor kettejük szorosabb kapcsolatára célzott valaki, vagy a fiúk azt kérdezték egy intimebbnek tűnő helyzetben, hogy zavarnak-e.
- Na, nézzük azt a felvételt! - helyezkedett kényelembe Castle, és arcán a csibészes mosolyt felváltotta a kíváncsiság.
Ryan az érintőpadra koppintott, mire a laptop monitorán megjelent a nassaui kapitányság kihallgatóhelyisége. A kamerának háttal ült a két nyomozó, szemben pedig egy húszas évei elején járó baba arcú, őzike szemű, hosszú barna hajú lány, aki ártatlan tekintettel pislogott olyan nagyokat, hogy még a videó felvételen is látszott, hogy hatalmas, felfelé kunkorodó szempilláit nem a természet alkotta, miközben zavarában a kezét tördelte. Beckett soha nem szokta elképzelni a szóba jöhető tanúkat vagy gyanúsítottakat, de valamiért meglepődött, amikor meglátta Marion Hartnett-et. Azt hitte, hogy az, aki egy szigorú apával szembeszállva éppen egy eltérő társadalmi rendszerű, gazdaságilag instabil, teljesen más kultúrájú országba akar szökni az achondroplasias törpével, egy vagány, határozott, mindenre elszánt tekintetű lány lesz, ezért érdeklődve hajolt közelebb a monitorhoz.
Castle észrevette a mozdulatot, és elmosolyodott, mert úgy látszott, Kate ugyanolyan kíváncsi, mint ő.
Espo és Ryan szépen felépítették a kihallgatást, úgy, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Marion zavara láthatóan kezdett oldódni, mert úgy tűnt, csak tanúként beszél vele a két nyomozó. Még akkor is segítőkész és nyugodt volt, amikor a szökésről kérdezték, és mintha megkönnyebbült volna, hogy valakivel megoszthatja a titkát, nyíltan beszélt a terveikről. Időnként színpadias mozdulattal megtörölte könnytől csillogó szemét, de Kate figyelmét nem kerülte el, hogy mennyire vigyáz, nehogy elkenődjön a sminkje, aztán látványosan szipogott, miközben arról beszélt, mennyire szerelmes volt Antonba.
- Miből akartak felépíteni egy új életet Oroszországban? - kérdezte Ryan.
Ebben a pillanatban megfeszült a lány teste, és karba fonta a kezeit.
- Bezárkózott - kommentálta hangosan Castle az észrevételét, mire Beckett összevont szemöldökkel intette csendre.
- Anton édesanyja támogatott volna bennünket - csengett Marion hangja magabiztosan, de tekintetét az asztalra szegezte, mintha attól félne, hogy az elárulja a valódi gondolatait.
Ryan és Espo összenéztek a felvételen, aztán Javi a lány elé tolt egy papírt.
- És ez a pénz is segített volna, ugye? - húzta fel érdeklődőn a szemöldökét.
Marion csak egy másodpercre pillantott a bankszámlakivonatra, aztán szívszaggató zokogásban tört ki. Hangosan zihálva kapkodta a levegőt, miközben egész teste megrázkódott. Arcát a zsebkendőjébe temette, de Beckett figyelmét nem kerülte el, hogy időnként a két nyomozóra pillant, mintha figyelné a reakcióikat, Castle pedig rosszallóan összehúzta a szemöldökét és megcsóválta a fejét.
- Anyám már kidobta volna a színitanodájából ezért az alakításért - jegyezte meg lekicsinylő grimaszra húzva a száját.
- Hát, nem semmi alakítás volt - bólintott egyetértően Espo anélkül, hogy tekintetét levette volna a monitorról.
A felvételen a nő hatalmasat sóhajtott, mintha rettentő nehezére esne tovább beszélni, de összeszedve az utolsó erejét, eleget tesz a kötelességének, és válaszol a kérdésekre.
- Pókerezett, és gyakran nyert - mondta. - A nagyobb összegeket az én nevemre szóló számlán gyűjtötte. Ez a számla jelentette a jövőnket.
- Mennyi pénz volt a számlán?
- Volt? - nézett fel döbbenten Marion, és maga elé húzta az előbb csak felületesen megnézett kimutatást. - Mi? - kiáltott fel hitetlenkedve, amikor az utolsó tételhez ért. - Valaki kivette szinte az egész összeget? Anton? De ... de hát...
Tekintetét kapkodva nézett hol az egyik, hol a másik nyomozóra.
- És hol van a pénz? - kérdezte csodálkozva, és egy pillanatra mintha kiesett volna a szende naiva szerepéből, tekintete dühöt sugárzott.
- Azt hittük, maga tudja - méregette kutató tekintettel Espo a nőt, de az megrázta a fejét.
A kihallgatás további részében Marion újra felvette a szende, ártatlan lány szerepét, és arról próbálta meggyőzni Espo-ékat, hogy Anton biztosan előbbre akarta hozni a szökés idejét, mivel kirúgták a cirkusztól, és ezért vette ki a pénzt, de valaki rájött, mekkora összeg van nála, és megölte a pénzért. Szipogott egy kicsit, és megtörölgette a szemét, de a szenvedő szerelmes eljátszása elég rosszul sikerült.
- Lehetséges, hogy kártyaadóssága volt, és ebből a pénzből akarta fedezni? - kérdezte szelíden Ryan, de a lány megrázta a fejét.
- Nem tudom. Ha nyert, azt mindig elújságolta, de ha veszített, azt igyekezett eltitkolni.
- Volt valaki a pókertársaságból, akivel feszült volt a viszonya?
Marion összeráncolta a homlokát, mint aki erőteljesen gondolkodik, aztán Ryan-re nézett, és határozottan megszólalt.
- Chucky-t utálta, mert mindig poénkodott a termetén, és azt hitte, hogy vicces, meg hogy egy bohócnak mindenkin szabad élcelődnie, de Antont egy idő után rettentően zavarta. Néhány nappal az elutazása előtt mondta is, hogy Chucky túl messzire ment, mert már megalázóak voltak a beszólásai - szipogott nagyokat a lány, aztán mintha valami eszébe jutott volna, hirtelen abbahagyta a könny nélküli sírást. - Anton azt is mondta azon az estén, hogy nem elég, hogy valaki ilyen gennyes alak, még a szerencse is mellészegődik. Gondoltam, hogy Chucky sok pénzt nyert, de nem gondoltam, hogy Anton volt a vesztes fél, és azt sem, hogy a szökéshez gyűjtött pénzünk volt a tét.
Marion néhány másodpercig elgondolkodva maga elé meredt, aztán nagy őzikeszemeit Ryan-ra emelte, és hatalmasat pislantva, igézően nézett a férfira.
- Lehet, hogy Chucky-nak tartozott az utolsó pókerparti után, de nem akart fizetni, mert akkor romba dőltek volna az álmaink, de az a lelketlen bohóc erőszakkal megszerezte a pénzt - bocsátkozott jóslásokba, és még folytatta volna a gondolatot, de Espo következő kérdése nem hagyta, hogy még jobban a bohócra terelje a gyanút a nő.
A kihallgatás további részében már semmi fontos információt nem tudtak kiszedni Marionból, aki még akkor is egész testében rázkódva színlelte a zokogást, amikor meggörnyedve, arcát kezébe temetve elhagyta a kihallgatóhelyiséget.
Ryan kikapcsolta a felvételt, és a két nyomozó kíváncsian nézett Beckett-re.
- Maron Hartnett még nálad is rosszabb színész - pillantott huncutul mosolyogva Kate Castle-re, miközben szeretettel végigsimított a férfi hátán, aki játszva a sértődöttet, vágott egy grimaszt. - Biztos, hogy többet tud a pénzről, és az Anton iránti szerelme minden, csak nem őszinte - nézett a fiúkra elkomolyodva.
Ryan és Espo sokatmondóan egymásra nézett.
- Csak nem fogadtatok, hogy észreveszem-e, mennyire álszent ez a nő? - intett Beckett hitetlenkedve a monitor felé.
- Hát, nem volt mire fogadni - húzta fel a vállát Javi. - Mindketten azt gondoltuk, hogy azonnal kiszúrod - mosolygott Beckett-re, aztán kíváncsian Castle felé fordult. - De azt hittük, Castle eláraszt bennünket az elméleteivel, de még azt sem mondta el, amivel minket akar ugráltatni.
- Igaz is, Castle! Mi már megkaptuk a nyereményünket, most te következel - csillogott izgatottan Ryan szeme, mivel mindig magával ragadták az író kitalál történetei, amiket egy-egy bűnügy köré épített.
- Elmondod végre az elméletedet? - szegezte neki a kérdést türelmetlenül Espo.
- Khm ... hát, ami azt illeti, az egészet arra építettem fel, hogy Marion és Anton halálosan szerelmesek egymásba, de a gyászoló szerelmes eljátszásán még valóban sokat kell csiszolnia Marionnak - húzta el a száját lemondóan. - Szóval egy kicsit át kell dolgoznom a történetemet.
- Van egyáltalán elméleted? - csendült gúnyosan Espo kérdése, mire Castle fölényes magabiztossággal elmosolyodott.
- Persze! Csak a részletek várnak kidolgozásra. Például, hogy miért akarta megmérgezni Anton Gary Hartnett tigrisét. Bosszú? De hát megszerezte magának Mariont! Éppen szökni készültek a zord apa elől, és ezzel megoldódott volna minden gondjuk. Akkor meg miért kockáztatta az életét?
- Hát, talán még egy utolsót rúgni akart Hartnett-be, amiért tiltotta tőle a lányát - vélte Espo, Beckett és Ryan viszont láthatóan elgondolkodott a hallottakon.
- Mi haszna lett volna Antonnak a tigris halálából? - töprengett Kate hangosan.
Castle halványan elmosolyodott, amikor észrevette, hogy megjelent a két kis ránc a nő szemöldökei között, mert az mindig arra utalt, hogy elgondolkodtatta a kérdés.
- Mennyit érhet egy halott tigris? - nézett fel Beckett kihívó tekintettel a két nyomozóra. Esze ágában sem volt nyíltan megmondani mire gondol, elvégre nem ő vezeti a nyomozást, és a sikerélményt is meg akarta hagyni a fiúknak. Nem csalódott. Ryan tekintete hirtelen élénkké vált, és cinkosan rámosolygott.
- Hartnett vagyonokat keresett a produkciójával. Gondolom, szép összegre biztosította a tigriseit, hogy ne érje túl nagy kár, ha valami történne velük. Kiderítem, hogy ki kapta volna a biztosítási összeget, ha Anton akciója sikerül, és az állat elpusztul.
Ryan örömmel zsebelte be Beckett elismerő mosolyát, aztán Castle-re nézett, aki alig észrevehetően rákacsintott.
- Hm ... most eszembe jutott egy másik magyarázat a történtekre - kezdett aztán bele egy új lehetséges történetbe az író. - Ha egy bohócot pont Chucky-nak hívnak, abból semmi jó nem sülhet ki - rázkódott meg, és olyan grimaszt vágott, hogy Kate biztos volt benne, hogy a férfi képzeletében megjelent a horrorfilm gonosz babája.
- Castle, az nem tény, hogy ha valakit Chacky-nak hívnak, akkor csak gyilkos lehet - szólalt meg egy elnéző mosoly kíséretében Kate, de Castle úgy tett, mintha nem is hallotta volna a megjegyzést.
- Nektek nem volt olyan érzésetek, hogy Marion csak játszik velünk, és direkt terelte Chucky-ra a gyanút? Vajon miért? Csak nem azért, hogy elterelje a figyelmet magáról? - kérdezte felhúzott szemöldökkel, miközben várakozón végigjáratta tekintetét a nyomozókon, aztán hogy meggyőzze őket, folytatta. - Képzeljétek csak el! Itt ez a gyönyörű, fiatal lány, aki úgy tesz, mintha szerelmes lenne a cirkusz komikus kisemberébe, aki egyre híresebb, ráadásul nyert annyi pénzt, ami megalapozhatna egy független, gondtalan életet. Belemegy tehát Anton ötletébe, hogy szökjenek meg, de nincs ideje teljesen megvalósítani a tervét, mert Anton lebukik, amikor meg akarja mérgezni a tigrist, így mennie kell a cirkusztól. Az események felgyorsulnak - nézett izgalomtól csillogó szemekkel Kate-re, akin látszott, hogy maga elé képzeli az író által kigondolt történetet.
- Anton a szökésre készül, ezért kiveszi a bankból a pénzt ... - folytatta a nő a gondolatot.
- ... de Marion-nak csak a pénz kell, tehát meg akar szabadulni a kisembertől - hajolt közelebb Kate-hez Castle, miközben tekintetük összefonódott.
- Kapóra jön neki, hogy a fiú antibiotikum és lázcsillapító injekciókat kap. Nem kell mást tennie, mint ...
- ... mint felajánlani, hogy majd ő beadja a gyógyszert, amit kicserél a nyugtatóra - fejezte be a mondatot diadalittasan az író.
Az örömteli érzés másodpercekre Kate-re is átragadt, de hirtelen megérezte, hogy a fiúk elnéző, de kissé gúnyos mosollyal az arcukon, fejüket ingatva nézik őket. Zavarában megköszörülte a torkát, és megpróbált komoly arcot vágni. Bosszúsan vette tudomásul, hogy Castle lelkesedése belevitte egy olyan elméletgyártásba, amit semmilyen tény nem támaszt alá. Nem is értette, hogyan ragadta magával a férfi képzelete, hiszen máskor mindig kínosan ügyelt arra, hogy csak a bizonyítékokra támaszkodjon, és ne engedje magát befolyásolni Castle képzelgéseinek.
- A könyvedben ez egy jó kis sztori lenne, de az elméletedre nincs semmi bizonyíték - szólalt meg szárazon, hogy kiküszöbölje a csorbát.
- Mi? - háborgott az író, és heves mozdulattal a monitor felé intett. - De hát láttátok, hogy milyen átlátszó színjátékot adott elő Marion! Minden mozdulata mesterkélt volt!
- Nincs bizonyítékunk arra, hogy a lány a gyilkosság idején New York-ban tartózkodott - szólalt meg jelentőségteljesen Ryan. - Egyetlen Miami-ból induló járatra sem foglalt helyet.
- És ha álnéven utazott? - próbált magyarázatot találni az elméletére Castle.
- A reptéri kamerák képein sem tudtuk azonosítani - vágott egy sajnálkozó grimaszt a nyomozó, mire Castle csalódottan elhúzta a száját.
- Mehetett vonattal is, vagy egy magángéppel - próbálkozott erőtlenül, bár sejtette, hogy a fiúk minden lehetséges szálnak utánanéztek.
Espo megelégelte a meddő vitát, és komoly tekintettel Beckett-re nézett. Élvezte, hogy ők kapták az ügyet Kevinnel, és ez lehetőséget adott nekik, hogy megmutassák, milyen jók a szakmájukban, mégis megerősítést várt a nőtől.
- Holnap szétcincáljuk az ügyvéd feleségét, hátha a féltékenysége és a zsarolás megelégelése gyilkos utakra kényszerítette, és kiderítjük, járt-e Castle kedvenc bohóca New York-ban - közölte, de szavai hangsúlyából érezhető volt, hogy kíváncsi Kate véleményére.
Beckett a szája szarkában bujkáló, alig észrevehető mosollyal nézett a nyomozóra, és elismerően bólintott, mire az elégedetten elmosolyodott. Szavak nélkül is értették egymást.
- Akkor holnap sok dolgunk lesz - állapította meg Ryan, miközben az órájára pillantott. - Késő van. Vissza kellene indulnunk Nassauba - pillantott Espo-ra, aki helyeslően bólintott, de aztán Castle felé fordult.
- Még most sem tudjuk, mit akart velünk kinyomoztatni az írófiú, úgyhogy ha éjfélig nem áll elő a nagy elméletével, akkor bukni fogja a fogadást - mondta kissé kárörvendően, de meglepetésükre az író egyáltalán nem reagál a csipkelődésre.
Minden szempár Castle-re szegeződött, aki elmélyülten nézte a fehér táblán virító új információkat. Kate-nek most tűnt fel, milyen szótlan a férfi, ami arra utalt, hogy vagy valami momentum nem illik bele az eddigi információik sorába, és az izgatja a fantáziáját, vagy éppen egy még újabb történetet akar kitalálni csak azért, hogy Espo-t megdolgoztassa. Mintha nem is érzékelte volna, hogy rá várnak, meredten nézett egy pontra.
- Castle! - szólította meg Kate a férfit, mire az összerezzent, aztán lassan a három rá váró ember felé fordult.
- Valami nincs rendjén ezzel a névvel - bökött a táblára. - Bert Apparozo - ízlelgette a hangsort. - Valahonnan ismerős, csak azt nem tudom, honnan, és ez megőrjít - ráncolta bosszúsan a homlokát. Már az is izgatta, hogy ki lehet a titokzatos férfi, akinek az autójába beült Anton csaknem egymillió dollárral a bank előtt, de amióta meghallotta, hogy milyen néven bérelték az autót, nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy valahol hallotta ezt a nevet. Még akkor is ezen töprengett, amikor a Marion kihallgatásáról készült felvételt nézte.
Kate várakozón nézett a férfira, aki erősen koncentrálva, összeszorított szájjal még mindig a táblán virító nevet nézte meredten, aztán amikor látta, hogy Castle csalódottan megingatja a fejét, a fiúk felé fordult.
- Azért beszámoltok a fejleményekről, ugye?
- Persze, de csak ha nem rondítunk bele a nászutatokba - mosolyodott el Espo, és lassan szedelőzködni kezdett.
Egy óra múlva Kate felfrissülve lépett ki a zuhany alól, felvette a Nassauban vásárolt tűzpiros csipkés hálóinget, kicsit felborzolta lágy hullámokban leomló haját, és elégedetten nézett bele a fürdőszoba hatalmas tükrébe. Remélte, hogy sikerül a szexis ruhadarab színével meglepnie Castle-t. Már előre elképzelte, ahogy a kék szemek végigsiklanak a testén, amikor belép a hálószobába, és szinte látta maga előtt, ahogy megcsillan a vágy a férfi tekintetében. Elmosolyodott a gondolatra, hogy milyen nyitott könyv előtte az író, és magabiztos mozdulattal kitárta az ajtót. Castle az ágyban ült, és tollal a kezében, elmélyülten nézett egy papírt, ami előtte hevert a takarón. Kate egy pillanatig meglepetten nézte a férfit, aztán amikor rádöbbent, hogy a tervei kezdenek semmivé foszlani, érzéki hangon megszólalt.
- Castle!
Néhány másodpercig várt, de mivel a férfi fel sem nézett, csalódottan elindult az ágy felé.
- Mégsem nyitott könyv - morogta maga elé bosszúsan, miközben bebújt a takaró alá.
Espo nekiütközött a teraszra kilépő Rayn-ek, aki abban a pillanatban megtorpant, amikor szemtanúja lett barátaik intim pillanatának, és kissé szégyenlősen elmosolyodva, zavarában megköszörülte a torkát.
- Biztos, hogy látni akarjátok a felvételt? - kérdezte huncut mosollyal az arcán Espo.
Úgy látszik, még dolgozott a két szerelmes emberben a megszokás, mert úgy rebbentek szét, mint a rajtakapott kamaszok, de aztán Castle elégedetten elvigyorodott, Beckett pedig zavarát leplezve, fensőbbségesen elmosolyodott.
- Persze - mondták egyszerre.
- Egy időben azt hittem, hogy ezt gyakoroljátok, amikor nem látunk benneteket - jegyezte meg Ryan, miközben előkészült a kihallgatás lejátszásához.
- Azért én számos olyan helyzetre is emlékszem, amikor ellentétesen reagáltunk valamire - ellenkezett Kate, bár pontosan tudta, hogy azok mind olyan pillanatok voltak, amikor kettejük szorosabb kapcsolatára célzott valaki, vagy a fiúk azt kérdezték egy intimebbnek tűnő helyzetben, hogy zavarnak-e.
- Na, nézzük azt a felvételt! - helyezkedett kényelembe Castle, és arcán a csibészes mosolyt felváltotta a kíváncsiság.
Ryan az érintőpadra koppintott, mire a laptop monitorán megjelent a nassaui kapitányság kihallgatóhelyisége. A kamerának háttal ült a két nyomozó, szemben pedig egy húszas évei elején járó baba arcú, őzike szemű, hosszú barna hajú lány, aki ártatlan tekintettel pislogott olyan nagyokat, hogy még a videó felvételen is látszott, hogy hatalmas, felfelé kunkorodó szempilláit nem a természet alkotta, miközben zavarában a kezét tördelte. Beckett soha nem szokta elképzelni a szóba jöhető tanúkat vagy gyanúsítottakat, de valamiért meglepődött, amikor meglátta Marion Hartnett-et. Azt hitte, hogy az, aki egy szigorú apával szembeszállva éppen egy eltérő társadalmi rendszerű, gazdaságilag instabil, teljesen más kultúrájú országba akar szökni az achondroplasias törpével, egy vagány, határozott, mindenre elszánt tekintetű lány lesz, ezért érdeklődve hajolt közelebb a monitorhoz.
Castle észrevette a mozdulatot, és elmosolyodott, mert úgy látszott, Kate ugyanolyan kíváncsi, mint ő.
Espo és Ryan szépen felépítették a kihallgatást, úgy, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Marion zavara láthatóan kezdett oldódni, mert úgy tűnt, csak tanúként beszél vele a két nyomozó. Még akkor is segítőkész és nyugodt volt, amikor a szökésről kérdezték, és mintha megkönnyebbült volna, hogy valakivel megoszthatja a titkát, nyíltan beszélt a terveikről. Időnként színpadias mozdulattal megtörölte könnytől csillogó szemét, de Kate figyelmét nem kerülte el, hogy mennyire vigyáz, nehogy elkenődjön a sminkje, aztán látványosan szipogott, miközben arról beszélt, mennyire szerelmes volt Antonba.
- Miből akartak felépíteni egy új életet Oroszországban? - kérdezte Ryan.
Ebben a pillanatban megfeszült a lány teste, és karba fonta a kezeit.
- Bezárkózott - kommentálta hangosan Castle az észrevételét, mire Beckett összevont szemöldökkel intette csendre.
- Anton édesanyja támogatott volna bennünket - csengett Marion hangja magabiztosan, de tekintetét az asztalra szegezte, mintha attól félne, hogy az elárulja a valódi gondolatait.
Ryan és Espo összenéztek a felvételen, aztán Javi a lány elé tolt egy papírt.
- És ez a pénz is segített volna, ugye? - húzta fel érdeklődőn a szemöldökét.
Marion csak egy másodpercre pillantott a bankszámlakivonatra, aztán szívszaggató zokogásban tört ki. Hangosan zihálva kapkodta a levegőt, miközben egész teste megrázkódott. Arcát a zsebkendőjébe temette, de Beckett figyelmét nem kerülte el, hogy időnként a két nyomozóra pillant, mintha figyelné a reakcióikat, Castle pedig rosszallóan összehúzta a szemöldökét és megcsóválta a fejét.
- Anyám már kidobta volna a színitanodájából ezért az alakításért - jegyezte meg lekicsinylő grimaszra húzva a száját.
- Hát, nem semmi alakítás volt - bólintott egyetértően Espo anélkül, hogy tekintetét levette volna a monitorról.
A felvételen a nő hatalmasat sóhajtott, mintha rettentő nehezére esne tovább beszélni, de összeszedve az utolsó erejét, eleget tesz a kötelességének, és válaszol a kérdésekre.
- Pókerezett, és gyakran nyert - mondta. - A nagyobb összegeket az én nevemre szóló számlán gyűjtötte. Ez a számla jelentette a jövőnket.
- Mennyi pénz volt a számlán?
- Volt? - nézett fel döbbenten Marion, és maga elé húzta az előbb csak felületesen megnézett kimutatást. - Mi? - kiáltott fel hitetlenkedve, amikor az utolsó tételhez ért. - Valaki kivette szinte az egész összeget? Anton? De ... de hát...
Tekintetét kapkodva nézett hol az egyik, hol a másik nyomozóra.
- És hol van a pénz? - kérdezte csodálkozva, és egy pillanatra mintha kiesett volna a szende naiva szerepéből, tekintete dühöt sugárzott.
- Azt hittük, maga tudja - méregette kutató tekintettel Espo a nőt, de az megrázta a fejét.
A kihallgatás további részében Marion újra felvette a szende, ártatlan lány szerepét, és arról próbálta meggyőzni Espo-ékat, hogy Anton biztosan előbbre akarta hozni a szökés idejét, mivel kirúgták a cirkusztól, és ezért vette ki a pénzt, de valaki rájött, mekkora összeg van nála, és megölte a pénzért. Szipogott egy kicsit, és megtörölgette a szemét, de a szenvedő szerelmes eljátszása elég rosszul sikerült.
- Lehetséges, hogy kártyaadóssága volt, és ebből a pénzből akarta fedezni? - kérdezte szelíden Ryan, de a lány megrázta a fejét.
- Nem tudom. Ha nyert, azt mindig elújságolta, de ha veszített, azt igyekezett eltitkolni.
- Volt valaki a pókertársaságból, akivel feszült volt a viszonya?
Marion összeráncolta a homlokát, mint aki erőteljesen gondolkodik, aztán Ryan-re nézett, és határozottan megszólalt.
- Chucky-t utálta, mert mindig poénkodott a termetén, és azt hitte, hogy vicces, meg hogy egy bohócnak mindenkin szabad élcelődnie, de Antont egy idő után rettentően zavarta. Néhány nappal az elutazása előtt mondta is, hogy Chucky túl messzire ment, mert már megalázóak voltak a beszólásai - szipogott nagyokat a lány, aztán mintha valami eszébe jutott volna, hirtelen abbahagyta a könny nélküli sírást. - Anton azt is mondta azon az estén, hogy nem elég, hogy valaki ilyen gennyes alak, még a szerencse is mellészegődik. Gondoltam, hogy Chucky sok pénzt nyert, de nem gondoltam, hogy Anton volt a vesztes fél, és azt sem, hogy a szökéshez gyűjtött pénzünk volt a tét.
Marion néhány másodpercig elgondolkodva maga elé meredt, aztán nagy őzikeszemeit Ryan-ra emelte, és hatalmasat pislantva, igézően nézett a férfira.
- Lehet, hogy Chucky-nak tartozott az utolsó pókerparti után, de nem akart fizetni, mert akkor romba dőltek volna az álmaink, de az a lelketlen bohóc erőszakkal megszerezte a pénzt - bocsátkozott jóslásokba, és még folytatta volna a gondolatot, de Espo következő kérdése nem hagyta, hogy még jobban a bohócra terelje a gyanút a nő.
A kihallgatás további részében már semmi fontos információt nem tudtak kiszedni Marionból, aki még akkor is egész testében rázkódva színlelte a zokogást, amikor meggörnyedve, arcát kezébe temetve elhagyta a kihallgatóhelyiséget.
Ryan kikapcsolta a felvételt, és a két nyomozó kíváncsian nézett Beckett-re.
- Maron Hartnett még nálad is rosszabb színész - pillantott huncutul mosolyogva Kate Castle-re, miközben szeretettel végigsimított a férfi hátán, aki játszva a sértődöttet, vágott egy grimaszt. - Biztos, hogy többet tud a pénzről, és az Anton iránti szerelme minden, csak nem őszinte - nézett a fiúkra elkomolyodva.
Ryan és Espo sokatmondóan egymásra nézett.
- Csak nem fogadtatok, hogy észreveszem-e, mennyire álszent ez a nő? - intett Beckett hitetlenkedve a monitor felé.
- Hát, nem volt mire fogadni - húzta fel a vállát Javi. - Mindketten azt gondoltuk, hogy azonnal kiszúrod - mosolygott Beckett-re, aztán kíváncsian Castle felé fordult. - De azt hittük, Castle eláraszt bennünket az elméleteivel, de még azt sem mondta el, amivel minket akar ugráltatni.
- Igaz is, Castle! Mi már megkaptuk a nyereményünket, most te következel - csillogott izgatottan Ryan szeme, mivel mindig magával ragadták az író kitalál történetei, amiket egy-egy bűnügy köré épített.
- Elmondod végre az elméletedet? - szegezte neki a kérdést türelmetlenül Espo.
- Khm ... hát, ami azt illeti, az egészet arra építettem fel, hogy Marion és Anton halálosan szerelmesek egymásba, de a gyászoló szerelmes eljátszásán még valóban sokat kell csiszolnia Marionnak - húzta el a száját lemondóan. - Szóval egy kicsit át kell dolgoznom a történetemet.
- Van egyáltalán elméleted? - csendült gúnyosan Espo kérdése, mire Castle fölényes magabiztossággal elmosolyodott.
- Persze! Csak a részletek várnak kidolgozásra. Például, hogy miért akarta megmérgezni Anton Gary Hartnett tigrisét. Bosszú? De hát megszerezte magának Mariont! Éppen szökni készültek a zord apa elől, és ezzel megoldódott volna minden gondjuk. Akkor meg miért kockáztatta az életét?
- Hát, talán még egy utolsót rúgni akart Hartnett-be, amiért tiltotta tőle a lányát - vélte Espo, Beckett és Ryan viszont láthatóan elgondolkodott a hallottakon.
- Mi haszna lett volna Antonnak a tigris halálából? - töprengett Kate hangosan.
Castle halványan elmosolyodott, amikor észrevette, hogy megjelent a két kis ránc a nő szemöldökei között, mert az mindig arra utalt, hogy elgondolkodtatta a kérdés.
- Mennyit érhet egy halott tigris? - nézett fel Beckett kihívó tekintettel a két nyomozóra. Esze ágában sem volt nyíltan megmondani mire gondol, elvégre nem ő vezeti a nyomozást, és a sikerélményt is meg akarta hagyni a fiúknak. Nem csalódott. Ryan tekintete hirtelen élénkké vált, és cinkosan rámosolygott.
- Hartnett vagyonokat keresett a produkciójával. Gondolom, szép összegre biztosította a tigriseit, hogy ne érje túl nagy kár, ha valami történne velük. Kiderítem, hogy ki kapta volna a biztosítási összeget, ha Anton akciója sikerül, és az állat elpusztul.
Ryan örömmel zsebelte be Beckett elismerő mosolyát, aztán Castle-re nézett, aki alig észrevehetően rákacsintott.
- Hm ... most eszembe jutott egy másik magyarázat a történtekre - kezdett aztán bele egy új lehetséges történetbe az író. - Ha egy bohócot pont Chucky-nak hívnak, abból semmi jó nem sülhet ki - rázkódott meg, és olyan grimaszt vágott, hogy Kate biztos volt benne, hogy a férfi képzeletében megjelent a horrorfilm gonosz babája.
- Castle, az nem tény, hogy ha valakit Chacky-nak hívnak, akkor csak gyilkos lehet - szólalt meg egy elnéző mosoly kíséretében Kate, de Castle úgy tett, mintha nem is hallotta volna a megjegyzést.
- Nektek nem volt olyan érzésetek, hogy Marion csak játszik velünk, és direkt terelte Chucky-ra a gyanút? Vajon miért? Csak nem azért, hogy elterelje a figyelmet magáról? - kérdezte felhúzott szemöldökkel, miközben várakozón végigjáratta tekintetét a nyomozókon, aztán hogy meggyőzze őket, folytatta. - Képzeljétek csak el! Itt ez a gyönyörű, fiatal lány, aki úgy tesz, mintha szerelmes lenne a cirkusz komikus kisemberébe, aki egyre híresebb, ráadásul nyert annyi pénzt, ami megalapozhatna egy független, gondtalan életet. Belemegy tehát Anton ötletébe, hogy szökjenek meg, de nincs ideje teljesen megvalósítani a tervét, mert Anton lebukik, amikor meg akarja mérgezni a tigrist, így mennie kell a cirkusztól. Az események felgyorsulnak - nézett izgalomtól csillogó szemekkel Kate-re, akin látszott, hogy maga elé képzeli az író által kigondolt történetet.
- Anton a szökésre készül, ezért kiveszi a bankból a pénzt ... - folytatta a nő a gondolatot.
- ... de Marion-nak csak a pénz kell, tehát meg akar szabadulni a kisembertől - hajolt közelebb Kate-hez Castle, miközben tekintetük összefonódott.
- Kapóra jön neki, hogy a fiú antibiotikum és lázcsillapító injekciókat kap. Nem kell mást tennie, mint ...
- ... mint felajánlani, hogy majd ő beadja a gyógyszert, amit kicserél a nyugtatóra - fejezte be a mondatot diadalittasan az író.
Az örömteli érzés másodpercekre Kate-re is átragadt, de hirtelen megérezte, hogy a fiúk elnéző, de kissé gúnyos mosollyal az arcukon, fejüket ingatva nézik őket. Zavarában megköszörülte a torkát, és megpróbált komoly arcot vágni. Bosszúsan vette tudomásul, hogy Castle lelkesedése belevitte egy olyan elméletgyártásba, amit semmilyen tény nem támaszt alá. Nem is értette, hogyan ragadta magával a férfi képzelete, hiszen máskor mindig kínosan ügyelt arra, hogy csak a bizonyítékokra támaszkodjon, és ne engedje magát befolyásolni Castle képzelgéseinek.
- A könyvedben ez egy jó kis sztori lenne, de az elméletedre nincs semmi bizonyíték - szólalt meg szárazon, hogy kiküszöbölje a csorbát.
- Mi? - háborgott az író, és heves mozdulattal a monitor felé intett. - De hát láttátok, hogy milyen átlátszó színjátékot adott elő Marion! Minden mozdulata mesterkélt volt!
- Nincs bizonyítékunk arra, hogy a lány a gyilkosság idején New York-ban tartózkodott - szólalt meg jelentőségteljesen Ryan. - Egyetlen Miami-ból induló járatra sem foglalt helyet.
- És ha álnéven utazott? - próbált magyarázatot találni az elméletére Castle.
- A reptéri kamerák képein sem tudtuk azonosítani - vágott egy sajnálkozó grimaszt a nyomozó, mire Castle csalódottan elhúzta a száját.
- Mehetett vonattal is, vagy egy magángéppel - próbálkozott erőtlenül, bár sejtette, hogy a fiúk minden lehetséges szálnak utánanéztek.
Espo megelégelte a meddő vitát, és komoly tekintettel Beckett-re nézett. Élvezte, hogy ők kapták az ügyet Kevinnel, és ez lehetőséget adott nekik, hogy megmutassák, milyen jók a szakmájukban, mégis megerősítést várt a nőtől.
- Holnap szétcincáljuk az ügyvéd feleségét, hátha a féltékenysége és a zsarolás megelégelése gyilkos utakra kényszerítette, és kiderítjük, járt-e Castle kedvenc bohóca New York-ban - közölte, de szavai hangsúlyából érezhető volt, hogy kíváncsi Kate véleményére.
Beckett a szája szarkában bujkáló, alig észrevehető mosollyal nézett a nyomozóra, és elismerően bólintott, mire az elégedetten elmosolyodott. Szavak nélkül is értették egymást.
- Akkor holnap sok dolgunk lesz - állapította meg Ryan, miközben az órájára pillantott. - Késő van. Vissza kellene indulnunk Nassauba - pillantott Espo-ra, aki helyeslően bólintott, de aztán Castle felé fordult.
- Még most sem tudjuk, mit akart velünk kinyomoztatni az írófiú, úgyhogy ha éjfélig nem áll elő a nagy elméletével, akkor bukni fogja a fogadást - mondta kissé kárörvendően, de meglepetésükre az író egyáltalán nem reagál a csipkelődésre.
Minden szempár Castle-re szegeződött, aki elmélyülten nézte a fehér táblán virító új információkat. Kate-nek most tűnt fel, milyen szótlan a férfi, ami arra utalt, hogy vagy valami momentum nem illik bele az eddigi információik sorába, és az izgatja a fantáziáját, vagy éppen egy még újabb történetet akar kitalálni csak azért, hogy Espo-t megdolgoztassa. Mintha nem is érzékelte volna, hogy rá várnak, meredten nézett egy pontra.
- Castle! - szólította meg Kate a férfit, mire az összerezzent, aztán lassan a három rá váró ember felé fordult.
- Valami nincs rendjén ezzel a névvel - bökött a táblára. - Bert Apparozo - ízlelgette a hangsort. - Valahonnan ismerős, csak azt nem tudom, honnan, és ez megőrjít - ráncolta bosszúsan a homlokát. Már az is izgatta, hogy ki lehet a titokzatos férfi, akinek az autójába beült Anton csaknem egymillió dollárral a bank előtt, de amióta meghallotta, hogy milyen néven bérelték az autót, nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy valahol hallotta ezt a nevet. Még akkor is ezen töprengett, amikor a Marion kihallgatásáról készült felvételt nézte.
Kate várakozón nézett a férfira, aki erősen koncentrálva, összeszorított szájjal még mindig a táblán virító nevet nézte meredten, aztán amikor látta, hogy Castle csalódottan megingatja a fejét, a fiúk felé fordult.
- Azért beszámoltok a fejleményekről, ugye?
- Persze, de csak ha nem rondítunk bele a nászutatokba - mosolyodott el Espo, és lassan szedelőzködni kezdett.
Egy óra múlva Kate felfrissülve lépett ki a zuhany alól, felvette a Nassauban vásárolt tűzpiros csipkés hálóinget, kicsit felborzolta lágy hullámokban leomló haját, és elégedetten nézett bele a fürdőszoba hatalmas tükrébe. Remélte, hogy sikerül a szexis ruhadarab színével meglepnie Castle-t. Már előre elképzelte, ahogy a kék szemek végigsiklanak a testén, amikor belép a hálószobába, és szinte látta maga előtt, ahogy megcsillan a vágy a férfi tekintetében. Elmosolyodott a gondolatra, hogy milyen nyitott könyv előtte az író, és magabiztos mozdulattal kitárta az ajtót. Castle az ágyban ült, és tollal a kezében, elmélyülten nézett egy papírt, ami előtte hevert a takarón. Kate egy pillanatig meglepetten nézte a férfit, aztán amikor rádöbbent, hogy a tervei kezdenek semmivé foszlani, érzéki hangon megszólalt.
- Castle!
Néhány másodpercig várt, de mivel a férfi fel sem nézett, csalódottan elindult az ágy felé.
- Mégsem nyitott könyv - morogta maga elé bosszúsan, miközben bebújt a takaró alá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése