Slamasztikában 1/29

- Készülj Andersen! - húzta fel Beckett egy pillanatra a szemöldökét, miközben sejtelmes mosoly jelent meg a szája sarkában.
Castle megtorpant, és szemöldökét ráncolva próbálta megfejteni a nő célzást sugalló szavait. Másodperceknek kellett eltelni, hogy rájöjjön, mire gondolt Beckett.

- Behozatod Bicskát? 

- Találkozhatsz az összes haveroddal - szúrta oda csipkelődve a nő, és magában jól szórakozott az író arcán megjelenő grimaszon, aztán szólt a fiúknak, hogy hozzák be a három hajléktalant, akikhez az áldozat hozzácsapódott.

- Ne már, Beckett! Nem lehet ilyen egyszerű! - sopánkodott Castle, miközben követte a nyomozót a fehér táblához, és ott leült az íróasztal szélére.

- Már a legelején valamelyik hajléktalanra kellett volna legjobban gyanakodnunk - csengett bosszúsan a nő hangja, miközben kezdte felírni a Hugh Boltontól hallott információkat a táblára. - Még ha te valami csavaros ügyre számítottál is, a legkézenfekvőbb, hogy a pénzért szúrták le. Tudom, hogy ez neked túl unalmas, de hidd el, a legtöbb esetben semmi csavar nincs egy ügyben. Ha nem lett volna ilyen különleges élete a fiúnak, biztos, hogy azonnal a hajléktalanok között kerestük volna a gyilkost.

Castle lemondóan elhúzta a száját, de nem szólt semmit, hanem megpróbált egy frappáns elméletet gyártani. A megfigyelőben kitalált sztoriját elvetette, mert arra úgyis csak egy szemforgatást kapott volna Beckett-től, most azonban olyannal akart előrukkolni, ami minden vallomással és ténnyel összeegyeztethető, mégsem olyan unalmas, minthogy egy hajléktalan legyen az elkövető. Hiába akart koncentrálni, mert szeme akaratlanul is követte a táblára író, kecsesen előrehajoló nő mozdulatait. Tekintete először a szabályos arcon időzött el, meg a szép ívű szemöldökök között megjelenő két kis ráncon, amelyeket már az első ügyük során felfedezett. Pislogott néhányat, hogy gondolatait visszaterelje az ügyre, de mire észbe kapott, már a nő szűk farmerba bújtatott hosszú, izmos combján siklott felfelé a tekintete, aztán megállapodott a nőiesen kerek csípőn. Észre sem vette, hogy elnyílt a szája a túlságosan is vonzó, a fantáziáját a szándékától egészen más irányba mozgató formák látványától, és csak akkor kapott észbe, amikor Beckett mintha megérezte volna, hogy nézi, hirtelen hátranézett.

Egy pillanatra mindketten zavarba jöttek, de ezt Castle tudta kevésbé palástolni, mert gyorsan becsukta a száját, elkapta a tekintetét, és úgy tett, mintha elmélyülten figyelné az új feliratokat a táblán.  Beckett meglepődött, de nem azon, hogy a férfi titokban megbámulta nőies domborulatait, hanem az elhomályosuló kék szemekben látott vágyon. Elmosolyodott az író ösztönös reakcióján, és büszke volt magára, hogy ő nem kapta el a tekintetét.

- Nos? - kérdezte kihívón.

- Nos, mi? - pislogott értetlenül Castle, aztán észbe kapott, és megvonta a vállát. - Van több elméletem is, de egyik sem nyerné el a tetszésedet - füllentette.

- És ez téged mikor akadályozott meg abban, hogy előadd őket? 

- Hm ... soha - rántotta meg pimaszul mosolyogva vállát a férfi, de aztán elkomorodott. - Még ... nem áll össze egészen a mexikói maffiás elméletem - vallotta be kényszeredetten, aztán az órájára pillantott. - Késő van. Azt hiszem, már nem várom meg, hogy a fiúk visszaérjenek Bicskáékkal - próbálta közömbösen kiejteni a szavakat.

- Mi az Castle!? Csak nem beijedtél, hogy újra cipő és kabát nélkül maradsz? - csipkelődött a nő jót derülve a férfi látható riadtságán.

- Ha-ha! Nagyon vicces! Csak arra gondoltam, jobb lenne, ha reggel hallgatnánk ki őket, mert a bíróság úgysem veszi figyelembe a borgőzös állapotban tett vallomást. Már vagy két liter lőrét benyakaltak. Meg aztán éhes is vagyok.

Beckett egy pillanatig elgondolkodott.

- Akkor az éjszakát egy zárkában töltik, amíg ki nem józanodnak - mondta, de ki nem csúszott volna a száján, hogy az írónak igaza van, semmi értelme este kihallgatni Bicskát, Bozontot és Kretént, nehogy az egekig nőjön az egója. Az órájára nézett. - Rendeltem egy kis kínait, mindjárt hozzák. Megosztom veled, ha akarod - mondta anélkül, hogy meggondolta volna a szavai következményeit. Amikor meglátta, hogy Castle hitetlenkedve kissé oldalra billenti a fejét, mintha nem akarna hinni a fülének, szeme összeszűkül és furcsán csillog, ajkai pedig alig észrevehetően elnyílnak, már tudta, hogy a férfi nagyobb jelentőséget tulajdonított a szavainak a kelleténél. - Csak nem venném a lelkemre, ha itt az őrsön halnál éhen - jegyezte meg évődve, aztán kicsit gúnyosan hozzátette: - Persze, biztosan jobb kajákhoz szokott a gyomrod a csípős szószos csirkemellcsíkoknál.

Castle csak egy másodpercig vacillált. Egyáltalán nem vágyott találkozni a három jómadárral, akik tulajdonképpen kirabolták, és ha Beckett nem küldi a megmentésére a járőrt, ki tudja, mit tettek volna vele, de úgy érezte, nagy hiba lenne kihagyni a lehetőséget, hogy a nővel töltsön még egy kis időt, ráadásul úgy, hogy nem ő csikarta ki a meghívást.

- Shitake gomba is lesz hozzá? - kérdezte ártatlan tekintettel, és úgy tett, mintha megfontolná az ajánlatot, de Beckett átlátott rajta, és sóhajtva megforgatta a szemét.

Negyed óra múlva jóízűen falatoztak a papírdobozból, miközben Castle ecsetelte, milyen jó üzletet kötött vele Marcus Long, Beckett pedig hol érdeklődve, hol elnéző mosollyal hallgatta, ahogy az író fényezni akarta magát előtte.

- Nem azt akartad mondani, hogy te milyen jó üzletet kötöttél vele? - szúrt oda évődve, de a férfi határozottan megrázta a fejét.

- Gondold csak el! Ha megjelenik az első Nikki Heat regényem, fel fog robbanni a könyvpiac! Marcus Long pedig lépéselőnyben lesz a többi terjesztővel szemben, tehát jókora haszon fogja ütni a markát - bólintott magabiztosan.

Beckett összeszűkült szemekkel fürkészte az önelégülten mosolygó férfit. 

- Neked soha nincsenek kétségeid, ha rólad van szó? - kérdezte rosszallóan.

- Nincsenek - húzta még szélesebb mosolyra a száját az író.

Kate egy pillanatig azon töprengett, miért idegesíti és vonzza egyszerre ez az önelégült, mégis csibészes mosoly, és a hozzá társuló, huncutul csillogó szemek. Nem akarta bevallani magának, hogy nem a mosoly, és a tekintet idegesíti, hanem a tudat, hogy mennyire vonzzák.

Kinyílt a pihenő ajtaja, és Ryan dugta be rajta a fejét.

- Meghoztuk őket.

Beckett felállt, és sietős léptekkel követte a nyomozót, míg Castle kelletlenül indult utánuk. Ryan belepillantott a kezében levő dossziéba.

- Bicskát, azaz John Gray-t az egyes kihallgatóba vitettem, mert ő kihallgatható állapotban van, a másik kettőt pedig egy zárkába, mert merev részegek.

- Kösz! Most csak ráijesztek egy kicsit, amiért nem volt együttműködő, amikor a gyilkosság utáni reggelen kihallgattátok - mondta ravasz mosollyal a szája sarkában Beckett, és már lépett is be a kihallgatószobába.

Castle megszokásból követte, de aztán megtorpant, és inkább a megfigyelőbe lépett be. Úgy gondolta, ráér majd holnap reggel, a kihallgatáson találkozni a férfival.

Bicska olyan mocskosnak látszott, hogy Castle már a látványtól rosszul volt. Emlékezetében élénken élt a férfiból áradó bűz, amiben keveredett az áporodott izzadtság, a romlott szusi és a dohos penészszag. Bár a tükörablak elválasztotta a valódi szagtól, ösztönösen a szája elé kapta a kezét, mert már az emlékre is fordult egyet a gyomra. Együttérzéssel nézett Beckett-re, aki szenvtelen arccal lépett a szobába, és egy pillanatra megjelent arcán az undor, megfegyelmezte vonásait, és a lehető legtávolabb sétált Bicskától, majd karba tett kézzel, a tükörablaknak támaszkodva állt meg vele szemben. A nagydarab férfi lehajtott fejjel ült, mintha nem érdekelné, hogy mi történik körülötte, csimbókokban előre lógó haja részben takarta borostás arcát, de rideg tekintetű, vizenyős szemeit egyenesen Beckett-re szegezte.

Castle megborzongott. Emlékezett erre az eltökélt, eszelős tekintetre. Nyelt egyet, és ujjával megtapogatta a nyakán levő sebtapaszt, ami a férfi bicskájától származó vágást fedte. Már bánta, hogy nem tartott Beckett-tel. Noha tudta, hogy a járőr, aki bekísérte Bicskát a kihallgatóba, az előírásoknak megfelelően megmotozta a férfit, nehogy fegyver legyen nála, és bilincs is volt a kezén, valamiért mégis rossz érzése támadt. Vágott egy grimaszt, amikor arra gondolt, ha Beckett tudná, hogy azon gondolkodik, hogy ő védené meg veszély esetén, tenne egy gúnyos megjegyzést. Teljesen jogosan, hiszen a nő egy jól irányzott ütéssel vagy rúgással le tud teríteni még egy akkora darab férfit is, mint Bicska. Sóhajtott egyet, de a következő pillanatban már az kötötte le a figyelmét, hogy csak a vékony üveg választja el a nő hátától. Közelebb lépett, és ujjait finoman végighúzta az üvegen, mintha megcirógatná a gerince mentén. Hallgatta, ahogy Beckett felvázolja Bicskának a nem túl rózsás helyzetet, amibe került, és közben figyelte, hogy a hallgatag férfi tekintete egyre eszelősebbé válik, száját dühösen összeszorítja, és olyan szorosan kulcsolja össze az ujjait, hogy kosztól feketéllő körmei egyre világosabbá válnak.

- Semmi közöm a fiú halálához - szűrte ki fogai között visszafojtott dühvel a szavakat.

- Nagy volt a kísértés, ugye? - kérdezte Beckett nyugodt hangon. - Mostanában nem látott annyi pénzt, mint amivel a fiú meg akarta venni a bizalmát, igaz?

- Nem tom, mirül beszíl - vágta oda.

- Mit csinált a pénzzel John? Jól eldugta, nehogy a haverjai rájöjjenek, hogy köze van Eric White halálához?

- Nem öltem meg Cingárt!

- Meglátjuk, akkor is ilyen magabiztos lesz-e, amikor leteszem maga elé a bizonyítékokat - csengett enyhe gúny a nő hangjában, amivel még jobban felhergelte a férfit. - Gondolja meg! Ha nem lesz együttműködő, akkor egész életében a sitten rohadhat!

Bicska akkorát csapott öklével az asztalra, hogy az megremegett.

- Azt hiszik, hogy rám húzhatják a vizes lepedőt? - kiabált most már torkaszakadtából. 

- Reggelig eldöntheti, hogy megéri-e tagadni - mondta Beckett, és ellökte magát az üvegtől.

Castle éppen megkönnyebbülten sóhajtott egyet, hogy a nőnek nem kell tovább egy légtérben lenni azzal a kiszámíthatatlan eszelőssel, amikor Esposito lépett a megfigyelőbe.

- Éppen most lett vége a műsornak - mondta Castle.

- Tudod, ki ez a fickó? - kérdezte komoly arccal Esposito, miközben a tükörüveg másik oldalán ülő férfira mutatott, aki összeszűkült szemekkel nézett az ajtó felé lépkedő Beckett után.

Castle megrázta a fejét.

- Most dobta ki a rendszer, hogy már háromszor ült súlyos testi sértésért. Minden esetben megszúrta az áldozatát, egyszer pedig egy gyilkosság vádlottja volt, de bizonyítékok hiányában felmentették. 

Az író ijedten nézett a kihallgató szoba felé, de megnyugodva látta, hogy egy egyenruhás rendőr megbilincseli a férfit, és a karjánál fogva az ajtó felé vezeti.

- Szóljunk Beckett-nek! - mondta, mire a nyomozó bólintott, és követte az írót.

Castle kilépett a megfigyelőből, és azonnal megpillantotta Beckett sudár alakját, ahogy elgondolkodva a pihenő felé lépked. Elmosolyodott. A következő pillanatban mozgást érzékelt a szeme sarkából, ezért ösztönösen arra nézett. Az egyenruhás rendőr vezette a zárkához Bicskát. Alig pár lépésre lehettek Beckett-től, amikor olyan dolog történt, amire egyikük sem számított.
Castle a néhány másodperc alatt lejátszódó eseményeket mintha lassított felvételként látta volna, minden pillanata belevésődött az agyába. Látta, hogy Bicska botladozni kezd, és mintha vissza akarná nyerni az egyensúlyát, kitépi karját az egyenruhás szorításából, előrehajol, és összebilincselt kezeivel magasszárú cipőjénél matat. Abban a pillanatban, amikor a férfi hosszú szövetkabátja szétnyílt, fémes csillanást látott, és meghallotta, ahogy a rugó kilöki a pengét a kés nyeléből.