Slamasztikában 4/2

Kedves Olvasóim!

Most egy meglepetés rész következik. :)

Hogy mitől meglepetés, azt majd néhány nap múlva elárulom! :)

2 nappal korábban …

Kate elgondolkodva forgatta kezében a félig töltött pezsgőspoharat, miközben az ablakon keresztül a szeme előtt elterülő tájat nézte. A Nap már csak kis, vékony vonalban látszott a horizonton, de még utolsó erejével megvilágította a hegyek hófedte lankáit, megszikráztatva a hópelyheket, amelyek mint megannyi apró gyémánt fedték be a tájat, ameddig csak a szem ellátott. Az egyre sűrűbben szállingózó hó lassan fátyolként takarta el Kate szeme elől a látványt, miközben az égbolt kékes színei észrevétlenül sötétebb szürkére változtak, így adva át a nappalt az éjszakának. A nyomozónő teljesen kizárta magát a körülötte folyó eseményekből. Agyáig nem hatoltak el a vidám kacagások, a hangos beszélgetések, az udvarias koccintások és üdvözlések. Csak a belső hangra figyelt lelke mélyén, mely egyetlen kérdést tett fel neki: „mit keres ő itt?” Egy héttel korábban, amikor Castle elhívta erre az eseményre, nem akart hinni a fülének. Fogalma sem volt róla, miért olyan fontos a férfinak, hogy jelen legyen azon az írói találkozón, ahol a Nikki Heat könyvekért átveheti a közönség díjat, melyet minden évben annak az írónak adnak át, aki a legtöbb eladott példányszámmal dicsekedhetett. Még most is maga előtt látta a férfi büszkeségtől ragyogó kék szemét, széles mosolyát, melyben enyhe önteltség bujkált, amikor elmondta, hova is kapott meghívót. Éppen elnéző mosollyal nyugtázta, hogy eddigi négy éves munkája, melyet abba fektetett, hogy faragjon egy csipetnyit a férfi egójából, hiábavaló volt, amikor megütötte fülét a következő mondat, mellyel az író őt is a díjátadó ünnepségre invitálta Aspen-be, az újgazdagok kedvelt téli üdülőhelyére. Kate először hitetlenkedve felkacagott, joggal gondolván, hogy az író csak tréfál, de amikor az továbbra is komolyan nézett rá, tekintetéből pedig eltűnt a csibészesség, és átadta helyét a várakozásnak, hirtelen rádöbbent, hogy Castle nem viccel, tényleg ott akarja látni. Először kategorikusan nemet mondott, de másnap a férfi egy visszautasíthatatlan ajánlattal rukkolt elő, aminek képtelen volt ellenállni. Azóta is átkozta magát gyengeségéért, és ez már akkor elkezdődött, amikor leszálltak a repülőgépről, mert szembesülnie kellett azzal, hogy nem is Aspenbe mennek, hanem a várostól távolabb eső, meredek hegyoldalra épített kastélyban várják őket vendégségbe, ami csak helikopterrel közelíthető meg. Fél óra múlva már hallgatta a rotor egyenletes zúgását, és az elé táruló látványban gyönyörködött, bár rossz érzése nem hagyta el. A síparadicsomtól északra húzódó hegyláncokat sűrű, hatalmas fenyvesek borították, melyek úgy takarták el a meredek hegyoldalakat, mintha ráfestették volna őket, a hegycsúcsok viszont kopasz, kietlen sziklákkal törtek az ég felé. A helikopterből minden békésnek és ártalmatlannak tűnt, de Kate pontosan tudta, hogy a természet ereje hatalmas, és képes őket elszigetelni minden civilizációtól, ha éppen úgy tartja kedve. Castle, mintha olvasott volna a fejében, azonnal megnyugtatta, hogy még aznap este visszaindulnak New York-ba, és az egész ceremónia csak néhány órát vesz majd igénybe. Ekkor pillantotta meg a fenyőfák takarásából előbukkanó mesebeli kastélyt, ami bár messze állt attól a stílustól, amit szeretett, mégis elkápráztatta. A férfi magabiztos szavai, és a különleges épület látványa egy kis időre elaltatták nyugtalanító érzéseit. Éppen itt tartott gondolatban, mialatt ismét eljutott a mai napon már sokadjára feltett kérdéséhez, azaz, hogy miért is van ő itt, amikor hirtelen egy ismerős hangot hallott a háta mögött.

- Jól gondolom, hogy téged sokkal inkább lenyűgöz a táj, mint a benti csillogás? - kérdezte halkan Castle, mire Kate hirtelen megfordult. Bőre libabőrös lett, ahogy a férfi forró lehelete a fülét simogatta, ő pedig remélve, hogy amaz ebből nem vett észre semmit, elhúzta a száját, és megrántotta a vállát.

- A hófedte hegyekben nincs semmi képmutatás, álszent vigyorgás, és hízelgés. Annak mutatja magát, amilyen - felelte látszólag nyugodt hangon, miközben szíve vadul dobogott mellkasában, és pillantását észrevétlenül futtatta végig az írón, aki sötét öltönyt, hozzá bordó inget, és bordó nyakkendőt viselt. Arcszeszének illata bekúszott a nő orrába, és megbizseregette az érzékeit.

A férfi félig hátat fordítva a nőnek, végignézett a legalább 100 főből álló vendégseregen, akiknek a felét sem ismerte személyesen, többségükről pedig csak az újságokban olvasott.

- Ez igaz. De vajon a hófedte hegyek szolgálnának neked méregdrága pezsgővel? - kérdezte csintalan mosoly kíséretében, majd látványosan végigpásztázva a nőn, hozzátette: - Ami engem illet, inkább maradok a benti látnivalónál - kortyolt nagyot a pezsgőből, miközben remélte, hogy a jégbe hűtött ital csillapítja testének forróságát. Hiába határozta el, hogy igyekszik távol maradni Kate-től, főleg azok után, hogy tudomására jutott, hazudott neki aznap a kórházban, és a temetőbeli lövés minden pillanatára emlékszik, beleértve a vallomását is, érzékeinek és érzéseinek nem tudott parancsolni, melyek azonnal reagáltak a nő közelségére. A kék, spagetti pántos egész ruha, melynek dekoltázsa éppen csak annyit engedett láttatni, ami elég volt ahhoz, hogy bárki képzeletét elindítsa, és amely kiemelte a karcsú derekat, feszes feneket, a színben a ruhához passzoló körömcipő, mely még inkább kihangsúlyozta a hosszú, izmos, kecses lábakat, hozzá pedig a lágy, finom cseresznye illatú parfüm, már túl sok volt érzékeinek.

- Egy percig sem kételkedtem benne, hogy téged sokkal jobban érdekel ez az egész - mutatott körbe pezsgőt tartó kezével a termen. A névkártyákkal ellátott, ízlésesen megterített asztalok vakítóan fehér abroszai kiemelték a mahagóni fával borított falak mélyvörös színét, amelyeknek selymes fényt kölcsönöztek a kristálycsillárok fényei. A híres divattervezők ruháiban feszítő vendégek műmosolyt erőltetve arcukra, kezükben pezsgőspoharakkal beszélgettek érdektelen dolgokról. A férfiak időnként rápillantottak arany Rolex-ükre, a nők pedig félve tapogatták meg drágakövekkel díszített ékszereiket. Mindenből áradt a gazdagság és a felszínesség. Castle elmosolyodott a tudatra, hogy Kate félreértette a szavait, és éppen válaszolni akart, amikor a nő folytatta - Hogy te miért vagy itt, azt értem, de én mit keresek itt? - tette fel a fejében egész nap motoszkáló kérdést, remélve, hogy választ kap rá az írótól, de Castle csak rántott egyet a vállán.

- A szervezőknek külön kérése volt, hogy a Nikki Heat regényeket ihlető, briliáns nyomozónőt is hozzam magammal - felelte természetes hangon, meglegyezgetve a nő hiúságát, ami azonban meg sem rezdült az enyhe fuvallatra, helyette felhúzott szemöldökkel nézett az íróra.

- Igen, ezt tudom - bólintott a nő. - Azt nem tudom, miért adtam be a derekam, és jöttem el veled ide, az Isten háta mögé.

- Talán azért, mert kék szemem könyörgő csillogása levett a lábadról, és nem tudtál ellenállni nekem - vetette fel Castle, mire Kate elhúzta a száját.

- Vagy van egy rejtett mazochista oldalam - sóhajtott mélyet, így nyilvánvalóvá téve, mennyire nem fűlik a foga az estélyhez, és a vele járó parádéhoz. 
Kate belekortyolt italába, és miközben az apró, parányi buborékok játékosan végigcsiklandozták a torkát, Castle elnyomott egy mosolyt.

- Vagy esetleg a két baseball jegy győzött meg, amit apukádnak ajánlottam, és ami egész véletlenül a páholyba szólt, kedvenc csapatának döntőjén, két személyre, ráadásul tartalmazott egy V.I.P belépőt is az öltözőbe, valamint egy dedikált pulóver is az ajánlat között szerepelt - felelte nyugodt hangon, mire Kate összehúzta a szemét, és alsó ajkát rágcsálva lépett kissé közelebb. Figyelmét nem kerülte el a reakció, amit a mozdulat kiváltott a férfiból. Castle benntartotta a levegőt, amivel éppen megtöltötte tüdejét, mialatt pislogni sem mert, nehogy lemaradjon a nő egyetlen rezdüléséről is.

- Mindketten tudjuk, hogy karácsonyra szántad azokat a jegyeket, Castle - válaszolta Kate azon a hangján, amit akkor használt, amikor a kihallgató szobában a gyanúsítottakat szembesítette bűnösségük bizonyítékaival. - Miért adtad át őket korábban?

- Egy: nem tudhatod, hogy karácsonyra szántam-e őket - fogott bele a magyarázatba Castle, majd még mielőtt a nő reagálhatott volna, folytatta - kettő: valamivel motiválnom kellett téged, hogy velem gyere. Lássuk be, ha nem ajánlom fel apukádnak azokat a jegyeket, sosem tudtalak volna rávenni, hogy itt legyél…

- Miért olyan fontos neked, hogy itt legyek? - csúszott ki a kérdés meggondolatlanul Kate száján, és amint megtörtént, azonnal tudta, hogy veszélyes vizekre evezett. Castle elkomolyodott, már nyoma sem volt arcán a csipkelődésnek, vagy a felhőtlen jókedvnek, helyette szomorkás fény csillant meg a kék szemekben. Éppen válaszolni akart, amikor hirtelen elnémult az addig lágy, andalító zene, és minden szem a pódiumra szegeződött. A teremben csend lett, a vendégek pedig egy emberként figyeltek a 60-as éveinek végén járó, sovány, fekete öltönyös, ősz hajú, bajuszos férfira, aki korát meghazudtolóan egyenes testtartással lépett fel a lépcsőn. Bozontos, ősz szemöldökét kissé összehúzta, és enyhe aggodalommal pásztázta végig a vendégsereget, mely szöges ellentétben volt udvarias mosolyával.

- Hölgyeim, és Uraim! Alig néhány perc múlva megkezdődik díjátadó ünnepségünk, amit már bizonyára mindannyian izgatottan várnak. Nekem jutott a megtiszteltetés, hogy a mai napon az emelvényre szólítsam azokat az írókat, akik munkájukkal irodalmi szépséget, borzongást, izgalmat, csipetnyi humort csempésznek a háztartásokba. Mielőtt azonban erre sor kerülne, egy bejelentéssel tartozom Önöknek - köszörülte meg kissé rekedtes, mégis megnyugtatóan lágy, mély hangját, majd nagyot sóhajtva folytatta. - Az imént vette fel velünk a kapcsolatot a helikopter irányító központja. Sajnálatos módon, azon vendégeink számára, akik előre jelezték, hogy még ma haza szeretnének utazni az ünnepség után, rossz hírünk van. - Az idős férfi mély lélegzetet vett, Kate pedig rosszat sejtve kezdte el ingatni a fejét.