Meglepetés :)

Kedves Olvasóim! :)

Úgy érzem, itt az idő, hogy lerántsam a leplet a titokról.

Ha örömteli perceket okozott nektek a Slamasztikában 4/2, az nem az én érdemem, ugyanis 

ezt a részt Drága Barátom, K.B írta!!! :) :) :)

Tavaly nyáron történt, hogy megírta ezt a részt, de legnagyobb szomorúságomra nem folytatta. Akkor azt mondta, szívesen olvasna tőlem olyan történetet, ahol kedvenc nyomozópárosunk ott ragad egy világtól elzárt kastélyban, mert szerinte én jobban megírom az olyan részeket, ahol nem az őrsön nyomoznak. Hát, nem voltam oda az ötlettől, egyrészt azért, mert nem értek vele egyet, másrészt egészen biztosan tudtam, hogy ilyen nagyszerűen nem tudok megírni egy ilyen részt. Gondoltam hát egy merészet, és nem felhasználtam az ötletét, hanem "elloptam" az egészet. Az idézőjel annak szól, hogy mindezt az ő hozzájárulásával tettem. Nem mondom, hogy nem lepődött meg, hogy egy az egyben be szeretném építeni az írását az enyémbe, de mivel végtelenül önzetlen barát, az áldását adta rá. Két-három mondatot orvul beleírtam a táj és a kastély leírásába, mert így éreztem egy kicsit az enyémnek. 

Minden, amit élveztetek ebben a részben, az K.B szárnyaló fantáziájának, szellemességének, humorának és tehetségének köszönhető!

Én pedig egyre jobban félek. Félek, hogy Ő ezt a történetet sokkal, de sokkal jobbra tudta volna megírni, és hogy nem leszek elég jó folytatója sem stílusban, sem humorban, sem szellemességben, sem feszültségteremtésben, sem nyomozásban, sem karakterhűségben, sem pontosságban. Már visszaforgatnám az időt, hogy ne kövessem el azt a hibát, hogy más tollával ékeskedek, és hogy abban a hitben ringatom magam, hogy érdemes vagyok erre az ötletre és erre a részre.

Drága Barátom! Bocsáss meg, ha csalódást okozok! Ígérem, soha többé nem követek el ilyen őrültséget!

Nekem igazi Castle-élmény volt ez a rész!

KÖSZÖNÖM!