Változatok egy témára 8/75

A békés csendbe apró neszek törtek utat, aztán beszédfoszlányok, végül a hangok értelmet nyertek, és egy ismerős helyzet körvonalai rajzolódtak ki előtte. Mosolyra húzódott a szája.

- Mr. Castle!  Ha azt hiszi, nem találkoztam még hisztis beteggel, nagyon téved! - hallott egy halk, de erélyes női hangot. Ki sem kellett nyitnia a szemét, hogy tudja, milyen arcot vág a "hisztis" jelzőre a férfi.  - Ha szégyenlős egy nő előtt, akkor beküldöm Diego-t, ha fél, akkor Irene nővért, mert neki egy beteg sem mer ellet mondai, de higgye el, velem jobban jár - próbálta meggyőzni a nővér a férfit. 

Kate egy pillanatig derült a hallottakon, aztán villámként hasított bele a félelem, hogy Castle-nek valami baja van, ha egy nővér nyaggatja. Most tudatosult benne, hogy őt megműtötték, és a férfinak látogatóként kellene jelen lenni, de a hallottak ellentmondtak ennek. Úgy érezte, mintha ólomból lennének a szemhéjai, ezért először csak résnyire tudta nyitni a szemét, de ez is elég volt ahhoz, hogy egy szempillantással felmérje a helyzetet. Késő délután lehetett. A hurrikán elvonult, mert az ablakon áradt be az aranyló napfény, az égszínkék égen pedig még egy fátyolfelhő sem volt. Az eredetileg egyszemélyes szobába betoltak még egy ágyat, amin Rick feküdt kórházi hálóingben, és dacos tekintettel nézett egy idős, ősz hajú, szelíd tekintetű nővérre, aki türelmesen várt a válaszra, miközben feljebb tolta aranykeretes szemüvegét az orrán. 

Castle megrázta a fejét, és feljebb húzta magán a takarót, mire a nővér sóhajtott egyet.

- Tudom, hogy ha beszélhetne, azt mondaná, hogy semmi baja, de maga is tudja, hogy ez nem igaz. A láza sokkal magasabb, mint az éjszaka volt, fáj a torka, nehezen lélegzik, verejtékezik, és gyenge, mint a harmat. Sokkal jobb lesz a közérzete, ha megkapja ezt - emelte fel kissé a kezét, így Kate meglátta a benne tartott injekciót. - Szóval, hagyjuk a hisztit, és legyen olyan kemény legény, mint amikor megmentette a felesége életét!

Kate döbbenten hallgatta a nővér szavait, aztán felrémlett előtte, mennyire remegett a férfi a vízzel elárasztott csarnokban, emlékezett mennyire borsózott a bőre, csurom víz nadrágja hűtötte a testét, ráadásul miatta még egyszer megmártózott a hideg vízben. Látta, hogy a nővér utolsó szavainál Castle szemében megjelenik valami mély fájdalom, nyel egyet, aztán rá néz.

- Fogadj szót, Clark Kent! - mosolygott a férfira, akinek abban a pillanatban megváltozott az arckifejezése: szerelem és megkönnyebbülés vegyült egy cseppnyi aggódással a halvány mosolyban, és féltő szeretetet a sugárzó tekintetben.

Castle úgy érezte, mintha napok óta erre a pillanatra várt volna, holott csak 18 órával ezelőtt sérült meg Kate, és estek csapdába. A nő hangjában nyoma sem volt a gyengeségnek, inkább olyan volt, mint amikor egy hosszú, nyugodt éjszaka után kipihenten ébred, és évődik vele; arcáról eltűnt a sápadtság, ajka is kezdte visszanyerni cseresznyepiros színét, szeme élénken csillogott. A majdnem tragikussá váló események tükrében Castle-nek végtelenül jólesett, hogy a nő Superman-hez hasonlítja úgy, hogy a hős hétköznapi nevét használja. Úgy érezte, mintha ő is egy átlagember lenne a külvilág számára, de Kate szemében ő volna a megmentő hős. Kate Beckett hőse. Soha nem vágyott ennél nagyobb dicséretre.

- Hm. Superman? - szólalt meg hitetlenkedve a nővér, akinek ezzel sikerült megtörnie a varázst, amiért Castle bosszankodva vágott egy grimaszt. - Örülök, hogy felébredt! - fordult az idős nő Kate felé. - Hogy érzi magát?

- Én ... egészen jól - mocorgott egy kicsit, hogy kipróbálja, mennyire fájnak az oldalán összevarrt sebek, aztán komolyan a nővérre nézett, miközben fejével Castle felé intett. - Mennyi a láza?

- 39,6 fok. Közel áll egy tüdőgyulladáshoz, úgyhogy mindenképpen kell ez - mutatott injekcióra - de nem boldogulok a félős Superman-nel - pillantott az író felé.

Kate néhány pillanatig nézte a duzzogó férfit, aki szólásra nyitotta a száját, aztán bosszankodva becsukta, amiért még ellenkezni sem tud.

- Nekem meddig kell maradnom? - kérdezte Kate érdeklődve.

- Ha nem lázasodik be, akkor két-három nap múlva.

- És neki, ha tüdőgyulladást kap?

- Az legalább egy hét, de inkább tíz nap - bólogatott komoly arccal a nővér. 
Kate figyelte, hogyan jelenik meg a kíváncsiság és a felismerés Castle szemében, és már tudta, hogy elérte a célját.

- Nos, Castle? - nézett kihívóan a férfira, szája sarkában egy kis árulkodó mosollyal. - Akarsz velem Palawan-ra jönni, vagy inkább ezekkel a kedves nővérekkel akarod tölteni a nászutadat?

- Irene nővér társaságát kimondottan élvezné - kontrázott rá a nővér. - Ő megismertetné magával az együttműködő beteg fogalmát.

Castle először dühösen elhúzta a száját, és a nővérre pillantott, aztán szeme megállapodott Kate tekintetén, amiben már nem volt kihívás, csak mérhetetlen szeretet. Sóhajtott egyet, aztán anélkül, hogy megszakította volna a szemkontaktust, kitakarózott és oldalra fordult.

A nővér nem tett semmilyen megjegyzést. Megérezte a két embert összekötő különleges erőt, amit csak nagyon ritkán tapasztalt meg az élete során. Nem akarta hogy a pillanat varázsa elillanjon, ezért szó nélkül felhajtotta a férfi hálóingét, kicsit lehúzta a bokszerét, és fertőtlenítőt fújt a bőrre.

- Lazítson! - mondta halkan, amikor a beteg összeszorított szájára, ökölbe szorított kezére, és a megfeszülő farizomra nézett, majd amilyen finoman csak tudta, beadta az injekciót. - Tényleg kezd hasonlítani Clark Kent-hez - jegyezte meg a nővér minden gúny vagy csipkelődés nélkül, miközben lefertőtlenítette a szúrás helyét, és felhúzta az alsónadrágot.

Castle vett egy nagy levegőt, aztán megkönnyebbülten kifújta, miközben hálásan nézte Kate gyönyörű, mosolygó arcát, aztán bocsánatkérő arckifejezéssel a nővérre pillantott, aki viszonozta a mosolyt, majd csendesen kiment a szobából.

Castle váratlanul felkelt, és Kate ellenkezésével nem törődve, a nő ágya szélére ült. Ujjait a törékeny női kézre kulcsolta, és olyan komolyan nézett rá, ahogy csak nagyon ritkán tette.

- Tudom, hogy szeretsz - előzte meg a száját nyitó férfit Kate, miközben elmosolyodott. - Én is szeretlek. Tudom azt is, hogy lelkiismeret furdalásod van - tette hozzá, és jólesően látta a csodálkozást megjelenni Castle vonásain, amiért megint nyitott könyv volt előtte. - Igen, igazad van, rossz ötlet volt itt maradni, és beleütni az orrunkat egy nyomozásba a nászutunkon - folytatta feddőn, miközben figyelte a férfiban lejátszódó reakciókat. Amikor meglátta a bűnbánó tekintetet, és a lelkiismeret furdalás okozta rossz érzést kiülni az arcára, elmosolyodott, és gyengéden megcirógatta a kezét. Nem akarta tovább kínozni, ezért néhány másodperc múlva folytatta. - De ennek köszönhetjük, hogy Anton gyilkosának kilétére fény derült, és ártalmatlanná tettünk egy bérgyilkost.

Egymásra mosolyogtak, aztán Castle óvatosan Kate fölé hajolt, és lágyan megcsókolta. Ajkuk puhán találkozott, és amíg élvezték az édes érintést, nem is vették észre, hogy kinyílt a szoba ajtaja.

-  Na igen, ezt kell csinálni egy nászúton, mármint ezt is, na de nem egy kórházi szobában! - hallották meg Martha rosszalló hangját, mire Castle szégyenlősen kiegyenesedett, és zavarában a hajába túrt.

- Martha?! - nézett a szélvészként belépő nőre Kate meglepetten. - Hogy kerülsz te ide?

- Csak nem gondoltátok, hogy titokban maradhat a kis akciótok? Ne nézzetek olyan rémülten! Nem zavarjuk meg a nászutatokat, csak látni akartuk, hogy minden rendben van veletek!

Kate és Castle egymásra pillantott, aztán mindketten az ajtó felé néztek, mivel Martha többes számban beszélt, feltételezték, hogy valaki jött vele.

- Jim most beszél az orvossal - adott választ az asszony a fel nem tett kérdésre, aztán aggódó tekintettel végigmérte a fiát. - Richard! Te is megsérültél? - tette a szívére a kezét.

- Nem, csak megfázott, és lázas - válaszolt a férfi helyett Kate tömören, mivel nem akarta megrémíteni Martha-t a tüdőgyulladás veszélyével, de nem tudta megnyugtatni az asszonyt, mert az gyanakodva méregette a hálóingét zavartan húzkodó írót.

- Miért vagy ilyen csendben Richard? - lépett közelebb, és olyan átható tekintettel nézett a fiára, hogy az tudta, nincs menekvés, minden hülyeségét be kell vallania az anyjának.

Castle nyelt egyet, és segélykérőn Beckett-re nézett.