Kedves Olvasóim!
Bevallom, néhány napja még nem gondoltam, hogy itt és most fejezem be ezt a történetet. Akik régebb óta olvassák a történeteimet, talán tudják, hogy nincs előre
megírt vázlatom, és egy-egy új részt mindig a pillanatnyi gondolataim,
érzéseim alakították. Most is megírhattam volna a kórházban töltött napokat, vagy a Palawanra érkezést, és talán kedvenceink belekeveredhettek volna még néhány lehetetlen kalandba, de leültem a gép elé, és úgy éreztem, itt és most kell befejeznem.
Köszönöm, hogy annak ellenére is kitartottatok és olvastátok az írásomat, hogy ritkán és kiszámíthatatlanul tudtam csak kitenni a folytatásokat! Örülök, hogy részesei voltatok képzeletbeli, Castle-világba tett utazásomnak, és remélem, hogy tudtam pár kellemes percet szerezni egy-egy fárasztó nap végén!
Nos, az utolsó mondatot mindenki értse úgy, ahogy a legjobban esik a lelkének! Én is azt teszem!
Most úgy érzem, ennyi volt bennem, legalábbis egyelőre, de ki tudja, mit hoz a jövő. Azt írtam, számomra ez a rész sorozatzáró volt, de nem búcsúzom, mert én nyitva hagyó típus vagyok, így bármi előfordulhat (ráadásul K.B rámutatott, hogy szerinte hogy is értsem ezt a szót).
K.B, Drága Barátom! :)
Sosem hittem volna, hogy egy tévésorozatnak, illetve a fanfiction írásnak köszönhetek egy olyan barátságot, amit csak egy szóval tudok jellemezni: lélekemelő. Úgy érzem, jobb ember lettem attól, hogy beengedtél a világodba, és attól, hogy elfogadott, befogadott a családod.
Szeretném hinni, hogy olyan örömöt szereztem Neked a történetemmel, mint amilyet a tiéd okozott nekem. Sokat, nagyon sokat jelentett, hogy minden rész után megosztottad velem a véleményed.
Köszönök mindent!
Köszönöm a szép, dicsérő szavakat, és azt is, hogy többször is megosztottad velem a véleményed! :) Örülök, hogy élvezted a történetet! :)
VálaszTörlésNem hiszem, hogy babás részt írok valaha. Ezt a "Változatok" sorozatot azt hiszem itt befejeztem, úgy éreztem, így kerek az egész. Inkább azt tudom elképzelni, hogy egy új sorozatba kezdek, persze csak akkor, ha lesz egy kiinduló jelenet, ami elindítja a fejemben megjelenő képsort, és ha örömöt okoz az írás :) Nem tudom, hogy ez egy hét múlva vagy két hónap múlva lesz-e, sőt azt sem, hogy egyáltalán lesz-e ilyen (bár nagyon remélem, hogy lesz, mert K.B előrevetítette szomorú sorsomat, ha nem írok). Köszi, hogy olvastál! Remélem, hogy ha lesz új történetem, azt is jó szórakozást fog nyújtani! :)