Egy pillanatra elakadt a lélegzete, aztán mindenre elszántan nyelt egyet, és kezében a müzlis tállal, a pimaszul jóképű Thomas Gardner felé indult.
A férfi Beckett asztalára támaszkodva egészen közel hajolt a nőhöz, és csábító mosollyal az arcán mondott valamit, mire Kate hátravetett fejjel felnevetett. A tudat, hogy a Thomas Gardner úgy vadászik Kate-re, mint egy prédára, aki majd a gyűjteménye éke lehet, és akivel dicsekedni lehet egy alpári gondolkodású baráti társaságban, feldühítette Castle-t. Bár nem akarta elhinni, hogy a nő besétálna egy ilyen felszínes ember csapdájába, a látvány önmagáért beszélt. Kate beletúrt a hajába, és hátrasimított egy tincset, miközben ő is mondott valamit, amin a férfi derült jót. A féltékenység zöld szemű szörnye egy pillanat alatt átvette a hatalmat Castle érzelmei felett. Figyelmét annyira lekötötte a nyilvánvaló flörtölés, hogy észre sem vette, valaki oldalról közeledik felé, így alig lépett párat, amikor összeütköztek, és egy földre eső tányér csörömpölve tört darabokra. Castle megzavarodva nézett az összetört porcelánra, aztán a tányér tulajdonosára.
- Ó! Rick! - kapott színpadiasan a szívéhez Sheryl Holmes. - A szívbajt hozza rám! - legyezett az arca előtt látványosan, mintha némi légáramlat keltésével akarna megmenekülni az ijedtség okozta ájulástól.
- E-elnézést, Ms. Holms - dadogta az író meglepetten. - É-én nem vettem észre - mentegetőzött.
- Hm. Ez egészen új nekem - mosolygott kihívóan az íróra, aki csak egy pillanattal később kapcsolt, hogy a színésznő arra céloz, hogy ismertsége és szépsége révén mindig, mindenütt észreveszik az emberek.
- Ne-nem úgy értettem - jött egyre jobban zavarba Castle. - Maga igazán figyelemre méltó jelenség - nézett a nőre bocsánatkérő mosollyal.
- Tudom - nevette el magát a nő, és incselkedve felhúzta a szemöldökét. - Most, hogy már észrevett, reggelizhetnénk együtt. Még valami desszertre éhezem.
Castle egy pillanatra ráfeledkezett a csábítóan mosolygó, érzékien elnyíló, telt ajkakra, aztán másodpercekig fogva tartotta a nő igéző, kék szeme.
- Nos? - billentette kissé oldalra fejét a nő. A mozdulattól láthatóvá vált kecses nyakának hibátlan bőre, és az arcába hullott egy szőke hajtincs, amit olyan elegánsan simított hátra, mint a régi idők híres dívái. Castle hirtelen kizökkent a révületből, mert eszébe juttatta, hogy Kate az imént ugyanígy tett, csak éppen nem őt akarta elbűvölni a rendkívül nőies mozdulattal. A tőle pár asztalnyi távolságban ülő Beckett-re nézett, aki éppen elhúzta a kezét Thomas Gardner ujjai közül, és mintha megérezte volna, hogy az író figyeli, ránézett. Tekintetük csak egy pillanatra találkozott, így Castle nem tudta eldönteni, hogy zavart vagy haragot látott a zöldes szemekben, mert hirtelen puha, meleg ujjak érintését érezte az arcán. Sheryl egy határozott mozdulattal maga felé fordította.
- Csak nem fél? Nincs mitől tartania - nevette el magát. - Nem vagyok gyilkos, ahogy a nyomozó barátnője hiszi.
- Nem a barátnőm - ejtette ki halkan a szavakat a férfi, miközben zavarában lehajtotta a fejét, és újra Beckett-re nézett, aki valószínűleg tanúja volt a jelenetnek, mert éppen akkor kapta el róla a tekintetét, és mosolyogva Thomas Gardner felé fordult.
- Igen, azt látom - jegyezte meg Sheryl éllel. - Thomas már kivetette rá a hálóját, úgyhogy nem fog árválkodni. Szóval, semmi akadálya, hogy velem reggelizzen.
Castle kínosan feszengett Száguldoztak a gondolatai, hogyan szabadulhatna a kínos helyzetből, és hogyan szabadíthatná meg Beckett-et a kéretlen udvarlótól. De vajon Kate valóban meg akar szabadulni tőle? - fészkelt be magát elméjébe a kínzó gondolat, de nem volt ideje elmélkedni, mert Sheryl, hogy kivívja a figyelmét, ujjával megcirógatta az arcát. Castle megborzongott az érintésre, de az érzés egyáltalán nem volt kellemes.
- Maga egy aranyos fiú - búgta hízelkedve a nő. - Miért fut olyan szekér után, ami nem veszi fel? - intett fejével Beckett asztala felé. - Különben is, nincs semmi rossz abban, hogy együtt reggelizünk.
Castle beharapta a száját, és arra gondolt, lehet, hogy egy kötetlen reggeli beszélgetés közben megtudhatna valami értékes információt Shreyl nagyapjáról, vagy a halála körülményeiről, ugyanakkor eszébe jutott, hányszor kapott már villámló tekintetet Beckett-től, amiért nélküle beszélt egy ügy gyanúsítottjával, ráadásul itt van Thomas Gardner is, aki időközben letelepedett a Beckett-tel szemközti székre. A Kate-tel való kapcsolatának lehetőségét egyre bizonytalanabbnak látta, és újra megfordult a fejében, hogy érdemes-e várnia, ráadásul úgy tűnt, Beckett viszonozza Gardner flörtölését. Nyelt egyet. Hirtelen dühös és csalódott lett. Még egy kívülálló is úgy látja, hogy olyan szekér után fut, ami nem veszi fel? Amióta a kastélyban vannak, már másodszor érezte, hogy nem tudja elviselni ezt a lehetetlen helyzetet, és képtelen továbbra is bizonytalanságban lenni. Öntsünk tiszta vizet a pohárba, Kate Beckett! - gondolta. De hogyan szabaduljon meg a színésznőtől? A helyzet mentőangyala egy vörös hajú kisfiú képében közeledett felé.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne egy gyilkossági ügy lehetséges gyanúsítottjával reggeliznem - mosolygott elnézőn a nőre - és az új kis barátomat is az édesapjához kell kísérnem - mutatott a nyolc év körüli kis srácra, remélve, hogy a gyerek segítségével nemcsak Sheryl Holms hálójából sikerül kikeverednie, hanem Thomas Gardner-től is megszabadul. - Gyere öcsi! - intett a kisfiúnak.
Beckett a szeme sarkából látta, hogy Castle elindult felé, Sheryl Holms pedig gúnyos mosollyal néz utána, mintha azt gondolná, hogy még csak csatát vesztett, nem a háborút. Igyekezett megkeményíteni a vonásait, nehogy elárulják, mennyire bosszantja, hogy a szép és intelligens Sheryl kivetette a férfira a hálóját. Az elmúlt percekben udvariasan, de távolságtartóan válaszolgatott a hozzá telepedő Thomas Gardner-nek, aki olyan jópofa szöveggel jelent meg néhány perce az asztalánál, hogy elnevette magát. Szerette, ha egy férfi szellemes, nem bánta azt sem, ha jóképű és férfias alkatú, de bármennyire is megvoltak ezek a tulajdonságok a tévésorozatok producerében, egyáltalán nem érezte vonzónak. Már majdnem tett egy szúrós megjegyzést a férfinak, amikor az átlépte a kellemes társalgás határát, és nyíltan flörtölni kezdett, amikor meglátta, milyen ámulattal néz Castle Sheryl Holms-ra. A nő körül szinte izzott a levegő. Elegáns volt és démonian csábító. Noha a lány fiatal volt, és eddig az ártatlan naivát játszotta, Beckett-nek hirtelen Sharon Stone jutott eszébe róla, ahogy elveszi Michael Douglas józan eszét az Elemi ösztönben. Castle láthatóan a bűvkörébe került, és ez felettébb dühítette. Lassan megnyílna az írónak, ő meg ilyen könnyen elcsábítható? Büszkén kihúzta magát, és a kihívóan rámosolygó Thomas-ra nézett. Sérült volna az önérzete, ha Castle észrevenné, mennyire bántja a helyzet, ezért úgy tett, mintha nem foglalkozna vele, és dacból inkább a vele szemben ülő Thomas-ra mosolygott. Most, hogy az író feléjük tartott, felgyorsult a szívdobogása, és az előbbi csalódottságát izgalom váltotta fel, elvégre a férfi nem engedett a csábításnak.
- Castle - fordult felé - az úr Thomas Gardner - mutatott a producerre.
- Gratulálok a díjhoz - állt fel a férfi, és Castle felé nyújtotta a kezét. - Örülök, hogy személyesen is megismerkedhetünk. Lehet, hogy egyszer még tévésorozatot csinálok a Nikki Heat regényeiből. Csak nehéz lesz olyan elbűvölő színésznőt találni, mint a Nikki Heat karakterét megihlető nyomozó - mosolygott igézően Beckett-re.
- Ha olyat keres, mint Beckett nyomozó, akkor soha nem lesz tévésorozat a regényeimből - mosolygott magabiztosan Castle a producerre, jelezve, hogy pontosan tudja, milyen különleges a nő, miközben letette a müzlis tálat az asztalra. - Azt hiszem, valaki már hiányolja - intett az őt követő kisfiúra. - Gondolom, a nagy beszélgetésben megfeledkezett róla - jegyezte meg csípősen, de Thomas Gardner-t nem izgatta a megjegyzés, sokkal inkább bosszúsnak látszott, amiért Castle letelepedett az asztalhoz, neki meg mennie kell a fiával.
- Á! Tommy-ról nem lehet megfeledkezni. Mindig kivívja, hogy vele foglalkozzanak - nevette el magát kényszeredetten. - Nagyon okos és tájékozott, de sosem akar a vele egykorú gyerekekkel játszani, mindig a felnőtteket akarja szórakoztatni.
Castle látványosan körbenézett a kihalt étteremben.
- Nem túl sok nyolcévest látok a kastélyban. A szállodákban meg díjkiosztókon különben is csak üzletemberekkel, középkorú párokkal, munkájukat végző független nőkkel és egyéjszakás kalandra vágyó szépfiúkkal lehet találkozni - szúrta oda.
Thomas Gardner mosolya egy szempillantás alatt az arcára fagyott. Egy pillanatig vacillált, hogy felvegye-e a kesztyűt az íróval szemben, és rákérdezzen-e, hogy őt kinek tartja a felsoroltak közül, de nem akart vitát a fia előtt, mert az nem vetett volna jó fényt rá Beckett nyomozó előtt.
- Nem jókedvemből hoztam ide Tommy-t - sisteregtek a szavai, miközben gyilkos tekintettel nézett Castle-re. Szinte tapintható volt a feszültség a két férfi között.
- Apa! - törte meg a csendet Tommy vékony hangja, amire önkéntelenül mindenki felé fordult. - Hoztam magamnak még egy kis fagyit.
- Mi? Te nem zabkását reggelizel gyümölcsökkel meg mézzel? - háborodott fel Castle, miközben fancsali arccal nézett a gyerek által összeállított müzlis, gyümölcsös, joghurtos kutyulmányára, amire a fiú lecseréltette a sonkás rántottáját.
- Azt már megettem - húzott egyet a vállán Tommy, és belekanalazott a fagyis tálkába, aztán az apjára nézett. - Megígérted, hogy reggeli után lemegyünk a medencéhez, és megnézed, hogyan tudok beugrani a vízbe.
Thomas Gardner kényszeredetten elmosolyodott. Nem vetet volna rá jó fényt, ha idegenek előtt kiderül, hogy esze ágában sem volt teljesíteni az ígéretét, így eredeti tervével szemben, miszerint az egyik szállodai alkalmazottra bízza a fiát, felállt, és nagyot bólintott.
- Hát persze, hogy megnézem - mondta őszintétlen hangon, aztán Beckett felé fordult, és felöltötte elbűvölőnek hitt mosolyát. - Ha már elzárt minket a hóvihar a külvilágtól, használjuk ki a helyzetet a lehető legjobban. Nincs kedve velünk tartani a medencéhez? Úszhatnánk együtt.
Castle azt hitte, megáll a szívverése az ötletre. Ha az nem is történt meg, levegőt venni elfelejtett. Visszafojtott lélegzettel nézett Kate-re, és összeszorult gyomorral várta, mit válaszol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése