Slamasztikában 4/8

Nyelt egyet, és az ajtóra nézett. A réz lapon kanyargó két cirádás szám vészjóslóan feketéllett.

Gondolt egyet, és becsukta az ajtót. Nem tudta, hogy a másik oldalon Kate döbbenten meredt a mahagóni fafelületre, és nem akart hinni a szemének, hogy Castle egy buta babona miatt nem akar vele egy szobában aludni. Elővette a zakója belső zsebében lapuló alkoholos tollát, amivel még a bőrre is lehet autogramot írni. Régen ilyennel kanyarította nevét a női rajongók mellére, most viszont a fényesre suvickolt fém lapon tett jó szolgálatot, és varázsolt vele a tizenhármas számból százharmincegyest. Elégedetten mosolyogva szemlélte a cirádás egyest, amit a szobaszám mögé írt, aztán megkönnyebbülten sóhajtott, és lenyomta a kilincset. Az ajtó nem nyílt. Még egy próbát tett, de érezte, hogy nem arról van szó, hogy szorulna az ajtó, hanem Beckett zárta be, illetve őt ki. Felemelte az öklét, hogy kopogjon, de hirtelen megállt a levegőben a keze. Elbizonytalanodott. Talán Kate kihasználta, hogy megtorpant, és így nem kell kettesben lenniük. Ennyire fél egy intimebb helyzettől, vagy attól, hogy ő közeledne hozzá? Vagy ami rosszabb, lehet, hogy nem érez iránta semmit, és nem akarja a tudtára adni? De hát ezen már túl voltak! Vagy valamit félreértett? Ha igen, akkor itt az ideje, hogy Kate a szemébe mondja, hogy nem szereti, nem akar tőle semmit, ezért jobb lesz, ha kerülik az olyan kellemetlen helyzeteket, hogy egy szobában aludjanak. Az elmúlt percekben érzett örömteli izgalom helyét egy pillanat alatt átvette a keserűség. Keze lehanyatlott, de még mindig mozdulatlanul állt a bezárt ajtó előtt. Választ akart. Hirtelen úgy érezte, nem tudja ezt a se veled, se nélküled játékot játszani. Vett egy nagy levegőt, ökölbe szorította a kezét, és határozottan megkopogtatta az ajtót.

Beckett először megdöbben, aztán dühös lett, amikor Castle a folyosón maradt, és becsukta az ajtót, végül mérhetetlen csalódást érzett. Magára haragudott, és magában csalódott. Meggyőződése volt, hogy jó emberismerő, de megérzései úgy látszik, cserben hagyták az íróval kapcsolatban. Talán jobb is, hogy így alakult. Még nem állt készen arra, hogy közelebb engedje magához a férfit, ha pedig megtette volna, és kiderül, hogy Castle már nem érez iránta szerelmet, az élete legkínosabb pillanata lett volna. A kulcs szinte hangtalanul fordult el a zárban, ő pedig összeszorult gyomorral döntötte hátát az ajtónak. Vett egy mély levegőt, aztán nagyon lassan engedte ki. Összerezzent, amikor nemcsak meghallotta, hanem meg is érezte az erőteljes kopogást, amitől a fa megrezgett a háta mögött.

- Kate! - hallotta meg a férfi sürgető hangját.

Hirtelen nem is tudta, hogy örüljön, vagy bosszankodjon, bár csak remélte, hogy meggondolta magát az író. Beharapta az alsó ajkát, és bizonytalanul a kulcs felé nyúlt. Mozdulata félúton megállt. Tudta, bárhogy dönt, benn van a pakliban, hogy óriási hibát követ el, mégis úgy érezte, bátrabbnak kell lennie, mint egy évvel ezelőtt Los Angeles-ben, ezért elfordította a kulcsot, és kitárta az ajtót.

- Azt hittem megfutamítottak a tizenhármas szám gonosz erői - mondta dacosan, enyhe gúnnyal a hangjában, egyenesen a férfi szemébe nézve.

Castle meglepetten húzta fel a szemöldökét. Ahogy Beckett csípőre tett kézzel, felszegett fejjel állt vele szemben, inkább látszott bosszúsnak amiatt, hogy nem ment be azonnal a szobába, mint elutasítónak. Mázsás kő esett le a szívéről, amikor pár pillanat múlva döbbent rá, hogy Kate félreértette a helyzetet.

- Én csak megoldottam egy problémát - mutatott önelégülten az átjavított szobaszámra, aztán határozottan belépett az ajtón.

Kate arcán átsuhant egy megkönnyebbült mosoly, amikor meglátta a "művet", de mire Castle felé fordult, az már csak azt látta, hogy megforgatja a szemét.

- Ugye tudod, hogy attól még ez a tizenhármas marad?

- Miért kell elrontanod? - vágott durcás arcot a férfi.

- Azt hiszem, sokkal nagyobb gond is van a szobaszámnál - mutatott körbe Kate szemöldökét ráncolva. - Nincs se kanapé, se fotel, ahol alhatnál - mondta sajnálkozva, miközben magában jót derült Castle-ön, akinek arcáról leolvasható volt a döbbenet, majd a kétségbeesés, miközben körbeforogva pásztázta szeme a szobát.

- Elmenjek? - kérdezte tétován.

Kate-nek átfutott az agyán egy pajzán válasz, de most, hogy szembesült azzal, hogy nincs más választásuk, mint nemcsak egy szobában, hanem egy ágyban tölteni a következő pár órát, nem tartotta jó ötletnek, hogy kimondja, hátha túlságosan felbátorítaná vele a férfit.

- Hát, alhatsz a kádban is - vonta meg a vállát közönyösen, aztán amikor látta, hogy szavai célba értek, és Castle kétségbeesetten pislant a fürdőszobaajtó felé, miközben képzelete életre kelti a legkényelmetlenebb alvás képeit, megkegyelmezett rajta. - Persze csak ha nem akarsz inkább az ágyban aludni - tette hozzá.

Castle zavartan intett a fekhely felé.

- Úgy érted ...

- Igen - bólintott Kate magabiztosan felhúzva a vállát, amivel zavarát próbálta leplezni. - De emlékszel, ugye, hogy fegyverrel alszom? - villant győzelemittasan a szeme, de az író azonnal kapcsolt, és elmosolyodott.

- Kizárt, hogy elhoztad volna a fegyvered!

Beckett bosszúsan összeszorította a száját, és pár másodpercig farkasszemet nézett a férfival, aki azonban állta a tekintetét.

- Vedd úgy, mintha itt lenne - mondta vészjóslóan, mire Castle megadást színlelve mosolyogva meghajolt, de izgatottan csillogó tekintete elárulta. Kate kezdett kételkedni benne, hogy jó döntést hozott-e, amikor kinyitotta az ajtót. Elnyomott egy sóhajt, és felvette a szekrény mellé helyezett táskáját.

- A fenébe! - szűrte dühösen a fogai között a szót, amikor rájött, hogy a repülőn viselt ruháján és egy váltás fehérneműn kívül nincs más benne, hiszen nem úgy készült, hogy itt éjszakázik. - Még egy fogkefém sincs - morogta, bár sokkal jobban izgatta, hogy miben fog aludni.

Castle bekukkantott a fürdőszobába, ami a hálóval ellentétben olyan volt, mint amilyeneket a legújabb lakberendezéssel foglalkozó magazinok címlapjain látni.

- Itt van minden - szólt hátra. - Törülköző ... masszázsolaj, illatgyertya - vált ábrándozóvá a hangja egy pillanatra - és fogkefe is van.

Kate-re azonban nem ragadt át a férfi lelkesedése.

- Pizsama is van? - kérdezte bosszúsan, mire Castle megfordult, és önkéntelenül végigmérte a nőt.

- Hm ...  - tűnődött huncutul csillogó szemekkel. Szíve szerint azt válaszolta volna, hogy anélkül is aludhat, de érezte, szerencsésebb, ha hallgat, és inkább megoldást keres a problémára, hogy jobb kedvre derítse Kate-et. - Nekem van egy felesleges ingem - ajánlotta. A táskájából előhúzott egy világoskék inget, és a nő felé nyújtotta. Áldotta az anyját, aki mindig rábeszélte, hogy "sosem lehet tudni" alapon, a szükségesnél mindig eggyel több ruhát pakoltatott el vele.

Beckett pár másodpercig vacillált, aztán kikapta a férfi kezéből a jól ismert ruhadarabot, és beviharzott a fürdőszobába.

Castle lehuppant a könnyedén rugózó ágy szélére. Hol olyan izgatottság lett úrrá, mint egy kamaszon az első randija előtt, hol elkomolyodott és összeszorult a gyomra, annak függvényében, hogy a helyzet milyen kimenetelét képzelt maga elé. Lehet, hogy egy könnyed, évődős, csipkelődős együttlét vár rájuk, ami nem különbözik jelentősen az őrsön együtt töltött kapcsolatuktól, de az is lehet, hogy sorsfordító lesz ez a pár óra. Az első variációt élvezte volna, mégis csalódást érezne, ha nem változna kettejük között semmi, a másodikra viszont annak ellenére vágyott, hogy félelemmel töltötte el a tudat, hogy Kate nem érzi ugyanazt iránta, mint ő. Ásított egyet, és fáradtan behunyta a szemét. Amikor felnézett, elakadt a lélegzete, mert Kate éppen akkor lépett ki a fürdőszobából, és testét nem takarta semmi más, csak az ő inge, ami alig takarta hosszú, izmos combját. Szinte hangtalanul lépkedett mezítláb a süppedős szőnyegen, miközben kioldotta hátul feltűzött haját, majd beletúrt a sűrű, hullámos tincsekbe, hogy minden szálat kiszabadítson a fogságból. A kigombolt gallér látni engedte nyaka selymes bőrét, amin egy vizes hajtincsből lehulló vízcsepp gördült lefelé. Castle tekintete követte az útját, majd amikor eltűnt az ing anyaga mögött, képzelete vette át az irányítást.

Kate észrevette a sóvárgó, elmerengő tekintetet, ezért megszaporázta lépteit, hogy minél gyorsabban a takaró biztonságot adó védelme alá bújjon.

- A fürdőszoba a tiéd - hívta fel a férfi figyelmét a tényre, amivel sikerült megtörnie az ábrándozását, miközben hátat fordítva a férfinak, magára húzta a takarót. Amikor becsukódott a fürdőszobaajtó, lassan kifújta a tüdejében tartott levegőt. Te jó ég! Minden kettesben töltött pillanat igazi kihívás volt az érzelmeinek. Boldog izgatottság és félelem harcolt egymással, és hol az egyik, hol a másik állt nyerésre. Egy dologban volt csak biztos: amíg nem omlik le egészen a szíve köré épített fal, nem fog megnyílni Casle-nak. - De mi lesz, ha itt fekszik tőle karnyújtásnyira? Képes lesz józanul gondolkodni? Nem ragadják magukkal az érzelmek és a vágy? - cikáztak a gondolatai, miközben elpirult, amiért egyre gyakrabban képzelte el, milyen lenne szeretkezni a férfival. Itt tartott gondolataiban, amikor meghallotta, hogy nyílik a fürdőszoba ajtaja. Mozdulatlanná dermedt. Alvást akart színlelni, de mégsem csukta be a szemét, mert a falon levő hatalmas tükörben meglátta Castle-t. A férfin fehér, V-nyakú póló volt, ami kiemelte erőteljes mellkasát, a világoskék bokszeralsó pedig látni engedte izmos lábait, haja kócosan hullott a homlokába, ami kisfiús vonásokat kölcsönzött arcának. Kate elmosolyodott a látványra, és beharapta az alsó ajkát, amikor arra gondolt, hogy nem is olyan nehéz elképzelnie, mit takar ez a néhány ruhadarab. A pajkos mosoly azonban eltűnt az arcáról, amikor megérezte, hogy lesüpped mellette az ágy, és Castle bebújik a takaró alá.