Slamasztikában 4/5

A tánc okozta jókedv azonban csak addig tartott, amíg Kate meg nem látta, hogy az asztalnál egyedül maradó Castle új társaságot kapott. 
Az író kicsit irigykedve nézte Mark Wendell-t, aki korát meghazudtoló könnyedséggel, úriemberhez méltó, elegáns tartással lépkedett a táncparketten. Nem a tánctudását irigyelte, hanem azt, hogy jobb tenyerébe simultak Beckett ujjai, bal keze pedig a nő derekán pihenhetett. Átkozta magát, amiért annyira lekötötte a kiadók és az olvasók elemzéséről folytatott eszmecsere, hogy meg sem fordult a fejében, hogy táncoljanak, és meglepte, amikor Mark hirtelen felkérte Beckett-et. Wandell példáját követte Noah is, Elvira pedig örömmel kapott a fiatal férfi ajánlatán, hogy ők is táncoljanak az éppen andalító muzsikára, így maradt egyedül Castle az asztalnál. Kínosan érezte magát és bosszankodott, aztán beletörődve a sorsába, Beckett-et kezdte figyelni, ahogy karcsú, sudár alakja hercegnői eleganciával suhan a parketten. Ha nem lett volna udvariatlan, lekérte volna. Szerette volna érezni, ahogy Kate a karjaiba simul. Egy pillanatra behunyta a szemét, hogy felidézze a finom cseresznyeillatot, és elképzelte, ahogy a nő lehelete csiklandozza az arcát, érzi testének melegét, keze a vállán pihen, és egy-egy fordulásnál erősebben kapaszkodik belé. Éppen ott tartott az elképzelt érzésekben, hogy Kate combja az övéhez simul, amikor összerezzent a közvetlenül mögötte hallatszó hangtól. 

- Csak nem árválkodik, az én kedvenc díjazottam? - hallotta meg Sheryl Holms ismerős hangját. Csodálkozva hátra pillantott.

- Csak amíg a zene táncra csábító hatása el nem múlik - mosolygott barátságosan a színésznőre, miközben fejével a táncparkett felé intett. - No és ön? Hol vannak a hódolói egy ilyen csodaszép, fiatal hölgynek? - kérdezte udvariasan, de tekintete akaratlanul is végigsiklott a nő tökéletes alakján.

- Hódoló lenne elég - húzta el a száját lemondóan Sheryl - de mindannyian vagy túl rámenősek, vagy túl unalmasak, ezért megszabadultam tőlük. Arra gondoltam, inkább kihasználom az alkalmat, és kiderítem, miről fog szólni a következő Nikki Heat regény.

- Olvasta a regényeimet? - húzta fel érdeklődve a szemöldökét Castle, mivel nem feltételezte a színésznőről, hogy a szerepei forgatókönyvén kívül mást is olvas.

- Igen, és bevallom, rajongok értük. Szabad? - mutatott a férfi mellett árválkodó székre, amin az imént még Beckett ült.

- Persze - bólintott Castle önkéntelenül. 

Sheryl megigazította a lágy anyagú, selymes fényű világoskék estélyi ruháját, egyenes derékkal ült le Beckett helyére, miközben leomló szőke haját egy hanyag mozdulattal a füle mögé tűrte, így még inkább kiemelve arcának szép vonásait.

- Tudja, azért szeretem a regényeit, mert izgalmas és fordulatos a nyomozás, ugyanakkor szinte vibrál Nikki és Jameson kapcsolata. A nyomozás és a magánéleti szál szépen összefonódik, és pontosan megtalálja azt az egyensúlyt, hogy egyik se menjen a másik rovására. A karakterek rendkívül érdekesek, és ami még fontosabb, nagyon szerethetők. Szellemesek a párbeszédek, lebilincselő a stílus. Szóval? Mit tervez a következő Nikki Heat regényben? - fordult érdeklődve a férfi felé, és hatalmas kék szemét kíváncsian szegezte rá.

Castle zavartan elmosolyodott. Jólesett neki a dicséret, sőt, meglepetésére a nő éppen azokat a dolgokat emelte ki, amelyeket a legfontosabbnak tartott egy regény megírásakor, és amitől mindig a legjobban félt, hogy nem sikerül tökéletesre.

- Sajnálom, de a kiadóm megölne, ha kiszivárogtatnám a sztorit - mondta sajnálkozva, de meglepetésére Sheryl Holms elnevette magát.

- Meglepődtem volna, ha elárulja.

- A-akkor ...

- Akkor miért próbálkoztam? - tette fel magának a kérdést a nő. - Anyám szerint az egyik legkellemetlenebb tulajdonságom, hogy szeretem zavarba hozni az embereket.

Castle kényszeredetten elmosolyodott.

- Nos, azt hiszem, megint sikerrel járt.

- Azért meg kell mondanom, maga nagyon aranyos, amikor zavarban van - mosolygott a férfira. Telt ajkai enyhén elnyíltak, hatalmas, kék szemeiben kacérság bujkált.

Castle nyelt egyet a nyílt flörtölés észlelésekor, és ösztönösen a táncparkett felé pillantott, ahol Mark Wendell épp mondott valamit Beckett-nek, aki azonban láthatóan nem figyelt rá, hanem egyenesen rá nézett.

- Van benne gyakorlatom - nyögte ki nehezen Castle, miközben próbálta elszakítani tekintetét Beckett-étől. – Tudja, van néhány nő az életemben, akik folyamatosan azon igyekeznek, hogy zavarba hozzanak. Ott van például az anyám, no meg a lányom.

- És ... gondolom, a múzsája is - fordult a táncparkett felé Sheryl.

- No, igen, ő is.

- Az újságok eleinte sokat pletykáltak magukról - jegyezte meg mintegy mellékesen a nő, de Castle érzékei azt súgták, nem céltalan a kérdés, hanem a nő így akarja kitapogatni, hogy vetélytársat kell-e látnia Beckett-ben.

- Maga tudja a legjobban, hogy a legtöbbször semmi alapja nincs annak, amit az újságok a hírességek kapcsolatairól írnak - tért ki a válasz elől.

- Ó! Pedig a hozzá intézett szavaiból arra következtettem, hogy nagyon is fontos magának. "Ő is éppúgy élvezi a négy év alatt kialakult közös világunkat, mint én, és ugyanúgy vágyik rá, hogy tovább építsük, mint én." - idézte Castle szavait szó szerint. - Szövegek megjegyzésében jó vagyok - tette hozzá, amikor meglátta az író elhűlő ábrázatát.

- Tudja, a mi kapcsolatunk ... bonyolult - nyögte ki nehezen Castle, miközben arra gondolt, az utóbbi években milyen sokszor jellemezte ezzel a szóval a Beckett-hez fűződő kapcsolatát. Most kimondottan örült ennek a szónak, mert kiválóan érzékeltette a valóságot.

- És? Tovább bonyolódna, ha felkérne táncolni? - húzta fel tökéletes ívűre szedett szemöldökét kihívóan Sheryl.

Castle nyelt egyet, és újra Beckett felé pillantott. A kapcsolatuk túl törékeny volt, túl bizonytalan az elmúlt időszakban, ezért nem tudta, hogyan fogadná Beckett, ha egy csodaszép, fiatal lánnyal táncolna, ugyanakkor úgy gondolta, nincs semmi rossz abban, ha táncol egyet a lánnyal. Egy pillanatra találkozott a tekintete Beckett-ével, aztán a nő hirtelen elfordította a fejét, amitől Castle-nek rossz érzése támadt.

- Megint sikerült zavarba hoznom - állapította meg Sheryl nevetve.

- Nos ... nem vagyok a parkett ördöge - mentegetőzött az író feszengve, mivel nem akarta a nő orrára kötni hezitálásának valódi okát. Hangtalanul felsóhajtott, amikor meghallotta, hogy véget ért az andalító muzsika, és a zenekar vezetője pár perc szünetet kért.

- Az égiek szerethetik magát, mert megmentették attól, hogy táncolnia kelljen velem - csengett derűsen Sheryl hangja. Nem hallatszott ki belőle sem gúny, sem számonkérés. Castle megint eltöprengett, hogy talán tényleg olyan romlatlan a lány, mint amilyennek mutatja magát.

- Inkább magát szerethetik, hogy megmentették az ügyetlenségemtől - mosolygott udvariasan Sheryl-re, aztán a feléjük közeledő Mark Wendell-re és Beckett-re pillantott.

- Katherine, köszönöm az élményt - csókolt kezet az öregúr a nyomozónak. Kate udvariasan rámosolygott a publicistára, de közben érezte, hogy milyen kínos helyzetbe került, hiszen a székén Sheryl Holms feszített. Nem tudta, miről beszélgettek Castle-lel, de látta, hogy a férfi éppen olyan zavarban van, mint ő. A helyzetet Noah Levin oldotta meg, aki a székéhez kísérte Elvira Scott-ot, aztán a szomszéd asztaltól elvett egy üres széket, így Beckett le tudott ülni Castle-lel és Sheryl-lel szemben. Közben Mark Wendell bemutatkozott a színésznőnek, aki komoly arccal fogott kezet az idős újságíróval.

- Örülök, hogy személyesen találkozunk Mr. Wendell! Megérintett az emberi kapcsolatok alakulását bemutató időutazása. Ahogy a különböző korok férfi-nő viszonyait irodalmi művekkel illusztrálva mutatta be, egyszerűen zseniális ötlet volt - mondta Sheryl elismerően. Szavai hallatán minden szempár rászegeződött, mire a nő elmosolyodott. - Tudom, nem olyannak nézek ki, mint aki Mark Wendell publikációkat olvas.

Az újságíró elismerően bólintott, aztán körbenézett az asztaltársaságon.

- Egészen megfiatalodok, ha ilyen gyönyörű és okos hölgyek vesznek körül - bókolt mosolyogva.

- Rám gondoltál, te vén lókötő, ugye? - szólalt meg Elvira Scott nevetve, mire Mark huncut mosollyal felé fordult.

- Elvira, drágám, te vagy az örök fiatalság megtestesítője!

Az asszony legyintett egyet, és a tánctól még mindig kissé pihegve legyezgette magát.

- Azért én mégis elcserélném az éveim számát Ms. Holms-szal - mérte végig a fenséges tartású színésznőt. - Nem tetszett a film, amit az Éjféli suttogásból forgattak, de ön kedvesem, ragyogó alakítást nyújtott benne. Milyen tervei vannak? Igaz a szóbeszéd, hogy az a vágya, hogy FBI ügynököt játsszon?

- Igazán? - szaladt ki Castle száján a csodálkozó kérdés, és szinte áhítattal nézett a nőre.

Beckett szeme egy pillanatra összehúzódott. Furcsa érzés kerítette hatalmába. Sheryl Holms egy szép, sikeres, és meglepően tájékozott fiatal nő, aki semmit nem vétett ellene, mégis csak ellenszenvet érzett iránta. Nem akarta bevallani, hogy fél. Annak ellenére, hogy Castle rendkívül sokat változott az elmúlt néhány évben, félt, hogy olyan hatással lesz rá Sheryl, mint régen Ellie Monroe vagy Nathalie Rodes.

- Nem hiszem, hogy a nézők ilyennek képzelnek el egy FBI ügynököt - állapította meg minden él nélkül Kate egyenesen Sheryl hatalmas, műszempillákkal ékesített szemébe nézve.

- Ne tévessze meg a cicababa stílus - vágott vissza a színésznő. - Ez a külső csak a mai estélynek szól - mutatott végig magán. - Egy texasi farmon nőttem fel három fiútestvérrel megáldva. Higgye el, tudok kemény lenni! Mellesleg, azt is nehéz elhinni, hogy ön gyilkossági nyomozó - vágott vissza mosolyogva. - Néhány éve egy fotóstúdióban vagy a kifutón is megállta volna a helyét.

Castle lélegzetvisszafojtva hallgatta a szópárbajt. Amikor Sheryl látszólag megdicsérte Kate-et, de tulajdonképpen odaszúrta a tényt, hogy ő jóval fiatalabb, riadtan pillantott Beckett-re. A nyomozó szeme alig észrevehetően összeszűkült egy villanásnyi ideig, aztán fensőbbséges mosollyal az arcán, kimérten a színésznő szemébe nézett.

- Sosem vonzott az öncélú magamutogatás - mondta, noha volt az életében egy rövid időszak, amikor megfordult a fejében, hogy modellkedik. - Én szeretem az életemet hasznos és értékes dolgokkal megtölteni.

Beckett pár másodpercig farkasszemet nézett Sheryl-lel, aki végül pislantott.

- Ha egy jó filmmel szerzek pár órányi kellemes érzést a nézőknek, amikor megfeledkezhetnek a gondjaikról, bánataikról, már hasznosnak érzem magam - mondta komolyan.

Beckett-nek el kellett ismernie, hogy a színésznő talán mégsem az a felszínes fruska, aminek a hollywood-i feltörekvő színésznőket elkönyvelik. 

- Igaza van - mondta elismeréssel. - Én is szeretek egy fárasztó nap után belekerülni egy képzelt világba egy jó film vagy könyv segítségével.

Sheryl elgondolkodva fürkészte Beckett arcát.

- Már értem, miért választotta önt a múzsájának Mr. Castle. Ha egyszer kapok egy FBI ügynök vagy nyomozó szerepet, szeretném, ha megengedné, hogy megfigyeljem munka közben.

Beckett-nek kikerekedtek a szemei meglepetésében, hirtelen nem is tudta, hogyan reagáljon a felvetésre, szerencsére megszólalt a zene, és ez megmentette a válaszadástól, mert Mark örömében tapsolni kezdett.

- Ó! A táncok tánca! Tangó! - lelkendezett. - Egy érzelmektől túlfűtött, érzéki tánc, ami legalább annyit elmond a férfi-nő kapcsolatról, mint a legnagyobb költők szerelmes versei - mondta, miközben felállt, és kissé előrehajolva Sheryl felé nyújtotta a kezét. - Szabad lesz, kisasszony? Ha szerette a verses időutazást, ígérem, a tánc sem fog csalódást okozni.

- Köszönöm, igen - mosolygott önfeledten a színésznő. - Úgy látszik, mégis van, aki nem fél velem táncolni - kacsintott Castle-re, aki zavartan elkapta a tekintetét.

- Nocsak, fiam! Csak nem megijedt egy ilyen gyönyörű lánytól? - nevetett fel harsányan Elvira Scott, miután Mark Wendell a táncparketthez vezette Sheryl-t. Castle úgy érezte, mintha Elvira átvette volna az anyja szerepét.

- Szó sincs róla - próbált magabiztosságot tettetni Castle. - Csak éppen akkor tartott szünetet a zenekar, amikor felkértem volna - füllentette.

Beckett egy pillanatig harcolt a féltékenység zöld szemű szörnyével, ahogy elképzelte a férfit a fiatal, tökéletes szépséggel táncolni, de aztán elég volt Sheryl szavaira gondolnia és Castle-re néznie ahhoz, hogy lássa a zavarát, ami arról tanúskodott, hogy megpróbálta elkerülni a táncot.

Elvira Scott belekortyolt a pezsgőjébe, aztán megigazította hamvaskékre festett ősz haját, és vidáman Noah felé fordult.

- Fiatalember! Boldoggá tenne még egy tánccal egy vénasszonyt?

- Vénasszonyt ugyan nem, - válaszolta hetykén a fiatalember - de egy örökifjú hölgyet nagyon szívesen!

Annak ellenére, hogy szólt a zene, és zsongott a terem a beszélgető, nevetgélő vendégektől, Castle és Beckett úgy érezte, mintha kínos csend telepedett volna rájuk. Mindketten belekortyoltak az aranysárga, édeskés pezsgőbe.

- Igazán érdekes nő - jegyezte meg kisvártatva Kate.

- Igen. Tele van életkedvvel, és betöltötte ugyan a hetvenet, a regényeiből úgy süt az érzékiség, mintha harminc éves lenne.

Beckett elmosolyodott.

- Én Sheryl-ről beszéltem.

- Ó! Hát ... igen - ejtette ki lassan a szavakat Castle. - Az érdekelte, mi lesz a következő Nikki Heat könyv témája. Szereti a sorozatot - terelte el a nő tulajdonságainak elemzéséről a szót. Nem akarta, hogy Beckett bármit is félreértsen.

- Lehet, hogy Nikki Heat szerepére fáj a foga, ha megfilmesítenék valamelyik részt? - vetette fel Kate, és elég volt Castle meglepett arcára néznie, hogy tudja, annak fel sem merült a fejében ez a lehetőség.

- Nem hiszem, arról nem volt szó.

- Ugyan már Castle! Gondolj csak Ellie Monroe-ra. Teljesen biztos voltál benne, hogy a kisfiús sármodért van oda, aztán kiderült, hogy csak a szerepre hajtott - emlékeztette Kate a férfit szelíden. Még mindig elcsodálkozott, milyen naiv és jóhiszemű tud lenni az író, főleg, ha ártatlan szemű, szép nőkről van szó, de hiába beszélt, mert Castle figyelmét valami más kötötte le. Pislogás nélkül, elmerengve nézte a táncoló párokat, aztán hirtelen Beckett felé fordult, felállt, és ellenállhatatlanul mosolyogva nyújtotta kezét a nő felé.

- Komolyan, Castle? Tangó? - lepődött meg Kate, mert feltételezte, hogy valamennyire tud táncolni az író, de a tangó nem az a ritmus, amire csak úgy találomra lehet lépkedni.

- Fél évvel ezelőtt Anyám egy tánctanárt játszott az egyik darabban, ahol a főszereplő fiút kellett megtanítania tangózni - vigyorodott el a férfi, aztán elhúzta a száját. - Két hétig rajtam gyakorolt.

Kate elnevette magát, és a miközben felállt, a férfi kezébe csúsztatta a kezét. Miközben a táncparkett felé lépkedtek, magában azon mosolygott, milyen engedelmes kisfiúvá tudja Martha változtatni ezt a világhírű, sikeres, felnőtt férfit.

Amikor Castle tekintete a táncoló Mark Wendell-re és Sheryl Holms-ra tévedt, felidézte a pillanatot, amikor az öregúr Kate-et tartotta a karjai között, és hirtelen újra érezte a vágyat, hogy megérinthesse a nőt. Most, hogy megállt a táncparketten, és Kate a tenyerébe csúsztatta az ujjait, és  a vállára tette a kezét, úgy dobogott a szíve, mint egy első bálozó kamasznak. Nyelt egyet, és a nőre mosolygott. Amikor meglátta a kislányos, kissé zavart mosolyt a nő arcán, megnyugodott. Gyengéd, mégis határozott mozdulattal tette kezét a nő derekára, és húzta közelebb magához. Tekintetük összefonódott, és beszédesebb volt minden szónál. Amikor Kate beharapta az alsó ajkát, Castle felidézve az érzéki tánc minden fontos elemét, megtette az első lépést. Az első pár, bizonytalan mozdulat után úgy érezték, mintha megszűnt volna a külvilág. Castle érezte, hogy Kate karcsú teste hozzá simul, és ahogy magabiztosan vezeti a nőt, annak combja, csípője engedelmesen veszi át a mozdulatait. Az enyhe cseresznyeillat és a lüktető ritmus szinte elbódította. Mintha Kate ismerte volna minden mozdulatát, pontosan érezte, mikor vált irányt, mikor akarja hátra dönteni, szabadabban engedni, vagy éppen szorosan magához vonni. Sosem érezte még, hogy a táncnak ilyen mámorító hatása lehet. A következő mozdulatnál olyan szorosan simult hozzá Kate, hogy a szmoking szövetén keresztül is érezte testének melegét. Arcuk olyan közel került egymáshoz, mint még soha. A valóság felülmúlta a képzeletét. Érezte, ahogy a résnyire nyíló érzéki ajkak közül kiáradó meleg levegő megsimogatja a száját, a gyönyörű zöldes szemekben pedig megannyi ragyogó csillagként tündökölnek a terem hatalmas kristálycsillárjainak fényei. A következő pillanatban Kate felhúzta a lábát, combjával körülölelte a csípőjét, majd lassan, érzéki mozdulattal úgy engedte le, hogy közben combja végigsimított a combján. Egész teste bizsergett az érintéstől. Egy mozdulattal megperdítette Kate-et, de csak annyira, hogy most hátulról ölelhesse, és néhány lépést így tegyenek meg a zene lüktetésére ringatózva. Amikor újra maga felé fordította Kate-et, megint mintha eggyé forrt volna a testük, ajkuk olyan közel került, hogy csak egy apró mozdulat kellett volna valamelyikük részéről, hogy puhán összeérjenek. Beckett még sosem érzett hasonlót. Érezte Castle minden mozdulatát, az erőt, a megremegő izmokat. Olyan volt a tangó, mint egy zenére koreografált, lassú, érzéki szeretkezés. A férfi közelsége olyan szunnyadó vágyakat ébresztett benne, amiket eddig elfojtott, így amikor ajkuk szinte  már összeért, behunyta a szemét. A zene hirtelen elhallgatott, de ők nem mozdultak. Még akkor sem érzékelték a külvilágot, amikor hatalmas tapsvihar tört ki.

- Bravó! - tört utat tudatukba Mark Wendell lelkes kiáltása. 

Beckett zavartan kibontakozott Castle karjaiból, és kényszeredett mosollyal vette tudomásul, hogy a táncparkett közepén állnak, és egy kisebb tömeg tapsolva állja körül őket. Ki tudja, mennyi ideig nézték már a táncukat.

- Köszönjük - intett a tapsolók felé Castle büszkén. Láthatólag őt kevésbé zavarta, hogy látványossággá vált a táncuk, mint Beckett-et, aki szeretett volna láthatatlanná válni, ezért amilyen gyorsan tudott, visszaindult az asztaluk felé, a férfi pedig lépteit szaporázva követte, miközben begyűjtött néhány elismerő kézfogást.

Az asztalhoz érve Kate felkapta a poharát, és csukott szemmel gyorsan kortyolt néhányat a pezsgőből, miközben azon járt az agya, mit mondjon Castle-nek, mielőtt a férfi nagyobb jelentőséget tulajdonítana a táncnak, mint amennyit ő szeretne. Kinyitotta a szemét, Castle ragyogó kék szemével és szelíd mosolyával találta magát szembe. Pontosan tudta, mit fejez ki ez a tekintet és ez a mosoly: szerelmet. A tény, hogy a férfi talán kész újra kimondani az érzéseit, megijesztette. Nem tudta, hogy ő készen áll-e. Castle nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, amikor velőt rázó sikítás hatolt át a lágy angol keringő dallamán és a beszélgető vendégek zsibongásán.