Kedves Olvasóim!

"Kicsit" megkésve írok, tudom. Ne haragudjatok érte! Nehéz volt megfogalmazni a Castle fanfictions-ökkel kapcsolatos érzéseimet, ezért halogattam ezt a kis levelet.

Egyrészt úgy éreztem, már nincs bennem az a fantasztikus izgatottság, amit a sorozat és az írás okozott, másrészt viszont nehéz elengednem a Castle-világot, mert túl sok nagyszerű dolgot köszönhetek neki. Talán furcsán hangzik, de ha nincs a Castle, akkor nem lépek fel a rajongói oldalra, nem kezdek el chat-elgetni aranyos, idegen emberekkel, nem kezdek írni, és soha nem ismerek meg egy igaz barátot. Sőt! Nemcsak egy igaz barátot kaptam íly módon, hanem egy igazi kis Csodát, egy nem hétköznapi Hőst, egy hihetetlenül összetartó családot és az ő szívet melengető szeretetüket. Sosem hittem volna, hogy egy tévésorozat megváltoztathatja az egész életemet, de így történt.

Na, és az írás! Semmivel össze nem hasonlítható érzés, amikor az ember részese lesz a saját fantáziavilágának, ahogy az izgalom sem, amikor arra várok, hogy tetszik-e az olvasóknak az, amit írtam.

Mégis, úgy érzem, vége van egy korszaknak. Már nincs meg a tűz bennem, az izgalom, a mindent felülíró vágy, hogy írjak, ugyanakkor titkon mégis sóvárgok azután az érzés után, amit az írás okozott.

Talán még egyszer felidézem azt a fantasztikus érzést :) Mondjuk, úgy egy-két hét múlva :) 

(K.B ne csillogjon úgy a szemed! Azt írtam: talán!!! ;))

Látjátok? Még mindig vacillálok! Bárhogy is legyen, akár írok még, akár nem, köszönöm, hogy néhányan végigutaztátok velem a Változatokat és a Slamasztikában történeteit, de azt is, ha csak néhány epizód erejéig csatlakoztatok a Castle-világban tett kalandozásaimhoz! Én nagyon élveztem az utazást, remélem, Ti is! 

Köszönöm!